Magyar Egyház, 1995 (74. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7. oldal nem is hallottak a Consiliul Consultativ al Luptatorilor din Orasele Martir ale Revolutiei Romane (A Román Forradalom Mártír Városai Harcosainak Konzultatív Tanácsa) nevű—állítólagos—szervezetről. A Ziua december 16-i száma a lap fontosságát felnagyítandó, azt hírleli, hogy én „erőszakos támadást” intéztem ellene („Tőkés László ataca violent ziarul Ziua”). Ugyanitt és a december 19-i számban az a valótlanság olvasható, hogy konferenciánkon „kizárólag magyar nyelven beszéltünk”. A módszeres félretájékoztatást két vaskos hazugság tetézi, melyek szerint én beismertem volna, hogy a Securitate ügynöke voltam, és Viorel Oancea temesvári polgármestert „szélhámosnak” nevezve, „az ördögbe” küldtem volna. (Da-1 dracului de escroc”). A felsorolt esetek nagyon is emlékeztetnek arra a helyzetre, amikor a tolvaj tolvajt kiált. Mert ugyan ki volna inkább vádolható a román forradalom el- és megrablásával, ha nem éppen az Iliescu-féle hatalom, mely öt év után is cinikusan gúnyt űz az egykori forradalmárok áldozatából? És a Ziua meg a Tinerama tollnokainak ugyan kitől kellene inkább félteniük a „mártítrok emlékét”, ha nem éppen attól a rezsimtől, mely a fenn dicsért, mintegy másfél ezer hős és áldozat gyilkosait egytől-egyig futni engedi és biztos léptekkel halad a kommunizmus visszarendeződése útján?! A romániai forradalom kisajátítása és ellopása folyamatos valóság—csakhogy éppen nem azok művelik akiktől Iliescu és az álforradalmi fantomszervezet féltik. Az igazi tolvajok azok, akik önmentő és restaurációs politikájuk szekerébe fogták a néhai forradalmat, és pártját ritkító demagógiával, a „nemzeti forradalom” színeiben tetszelegve kísérlik meg feltartóztatni a társadalmi megbékélést és a demokráciát. Az eltelt öt év története nem más, mint a forradalom elrablásának története. Ennek a központilag jól megtervezett folyamatnak szerves részét képezi az a markáns igyekezet, hogy a magyarság osztályrészét a forradalomban elvitassák, szerepét marginalizálják, vagy jelenlétét éppenséggel ellenséges színezetben tüntessék fel. Példa rá a székelyföldi felkelők—az oroszhegyiek és a zetelakiak—meghurcolása és elítélése, éles ellentétben az ellenforradalmár szekusok és pártfunkcionáriusok felmentésével. Ugyanezt célozzák a decemberi évfordulók idején menetrendszerűen megismétlődő magyarellenes támadások és különösképpen a személyem, valamint temesvári magyar református gyülekezetem forradalmi szerepét elvitató, egyre durvább gyalázkodások. Hogyan is lehetne Romániában valami jó, ha köze van a magyarokoz? - tesszük fel a kérdést a román nacionálkommunisták gondolatmenetét követve. Hasonlóképpen gondolja ezt a Dimineata cikkírója is, aki szerint „az aljas Tőkés pópa” (odiosul popa Tőkés) temesvári rendezvényével” támadást intézett Románia szuveranitása ellen”. Tőkés László KÖNNYŰ-E LELKÉSZNEK LENNI? Ha a lelkész fiatal, azt monják: tapasztalatlan. Ha a haja ősz: már túl öreg. Ha öt vagy hat gyermeke van: túl sok. Ha egy sincs: rossz példát ad. Ha a felesége énekel a kórusban: törtető. Ha nem énekel: nem érdekli férjének munkája. Ha jegyzetekből prédikál: előre meg volt írva és túl száraz. Ha jegyzetek nélkül: akkor készületlen. Ha túl sok időt tölt az irodában tanulmányaival: elhanyagolja a népét. Ha látogatja népét: akkor csavarog. Ha a szegényekkel törődik: hajhássza a népszerűséget. Ha a jobbmóduakkal barátkozik: előkelőnek akarja magát mutatni. Ha terveket akar keresztülvinni az egyházért: akkor diktátor. Ha nincsenek tervei: üresfejű. Ha sok illusztrációt használ beszédeiben: elhanyagolja a Bibliát. Ha nem használ: nem világosak a beszédei. Ha elítéli a rosszat: nagyképű. Ha nem: megalkuvó. Ha 40 percig prédikál: hosszú. Ha 20 percig: akkor lusta. Ha az igazságot prédikálja: kellemetlen és sértő. Ha nem: képmutató és álszent. Ha nem tud mindenkinek kedvében járni: kárt okoz az egyháznak. Ha mindenkinek kedvében jár: akkor gerinctelen. Ha pénzt kér az egyháznak: pénzéhes. Ha nem kér: elhanyagolja az egyház anyagi fejlődését. Ha nagy fizetése van: telhetetlen, mint a papzsák. Ha kis fizetéssel megelégszik: nem érdemel többet. Ha mindig ő prédikál: mindig egy embert hallgatni! Ha vendég ige-hirdetőket hív meg prédikálni: elhanyagolja katedráját, stb., stb. Mégis úgy gondolják, hogy könnyű lelkésznek lenni. De hogyha könnyű, akkor miért olyan nehéz? (A fent közölt cikket a Magyar Református Lelkészegyesület lapjából, a Lelkészegyesületből vettük át.)
