Magyar Egyház, 1995 (74. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 2. szám
4. oldal MAGYAR EGYHÁZ zsinatot és az elmúlt év áprilisában azt javasolta, hogy “teológiai és egyházpolitikai okok miatt a zsinat létrehozásának tervét el kellene vetni.” Dr. Hegedűs Lóránt hosszú cikkben válaszolt arra, hogy a magyar református egyházak milyen teológiai meggyőződésből indultak ki, mikor nem nacionalizmusból, hanem a Krisztusban létező egyetemes ökumenizmus alapján kezdtek hozzá a zsinat szervezéséhez. “Luther így fordítja a Szentírást németre - írja dr. Hegedűs - Wyclif angolra, Károli magyarra, s a többiek ma már több mint kétezer nyelvre. Talán káros nacionalizmus volt a sok bibliafordítás, s a belőlük származó népinemzeti kultúrák?” — kérdezi Hegedűs püspök, majd így válaszol: “Nincs vita: a keresztyén személyes egyetemesség jegyében vállalni kell az egyéni, családi, népi, nemzeti adottságokat, mint Jézus az egész Ószövetséggel összhangban tette: “Áldott népem, Egyiptom. Kezem munkája Asszíria! Örökségem Izráel!” (Ezsaiás 19:25). Debrecenben ezt vállaltuk. Szabó István Forró Sándor püspök megnyitó imája a Kollégium híres Oratóriumában- FELHÍVÁS -A „Kezdetben volt az Ige” bibliai versének a világirodalom egyik csúcspontján leírt árnyalati fordítása így hangzik: „Kezdetben volt a tett.” Mi az öröktől fogva való kegyelem Igéje által Krisztusban hivattunk és küldettünk el keresztyénnek. Krisztusban teremtettünk és tartattunk meg magyarnak. Hisszük, hogy ez alkalommal is Isten Igéje hívatott és gyűjtött egybe mindnyájunkat a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatára: imádkozásra, igei eszmélésre, közösségünk ápolására, teremtett és újjáteremtett életünk közös megélésére, magyar református keresztyén életformánkban. Mindez azonban hitelessé csak akkor válik, ha az igei gondolat és szó tettet érlel s azért nyilatkozik meg, hogy „nagy fiákban tettek érjenek”. Az igei üzenetek szerint előre elkészített, reánk váró legsürgősebb tett manapság lehet-e más, mint iskolaépítés! Csak iskolában érhetjük fel és emelhetjük Isten felé az új nemzedéket, megőrizve őket egyházunknak, népünk és Isten országa számára! Mindez különösen kisebbségi sorban élő testvéreink életében nélkülözhetetlen, kik iskola nélkül heolvadva és elsorvadva elvesznek. De ha számunkra „élet lengi be az iskolát, az élet is derűs iskola lesz.” Csak így lesz otthonunk a templom, s a templom lelki otthonunk. Javasoljuk tehát, hogy ne engedjük Zsinatunkat szavak és szervezetek intézkedésének rendjében elmúlni! A templomok és - kegyelmi időként adatott korunkban különösen — iskolák iránti tevékeny felelősségünket szervesen illesszük Zsinatunk munkájába. Első lépésként, ez építő folyamat részeként, forduljunk felhívással gyülekezeteinkhez szerte a világon: a szatmári Rákóczi Kollégium és a kárpátaljai református gimnáziumok építésének, illetve felszerelésének ügyét segítsék céladományaikkal! Egység-zsinat szinten segítsük a Királyhágómellék, Partium és Kárpátalja e tanügyi inézményeit, hogy a reformáció és a „bibliás őrálló fejedelem” igei szellemében növendékeik lehessenek a Mindenhatónak meggondolt és vidám gyermekei a „hármashatár” regionális egyházi közösségének keretében. Isten a közös áldozásvállalások sokszor roskasztó terhei alatt egyesít és emel fel minket egei felé. A Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata megalakulásakor épp ilyen kivételes erejű, jelképes értékű gesztussal hitelesítheti hitét és bontakoztathatja ki induló életét. Hiszen mindaz az áldozat, amit hozhatunk Istenért és övéiért, csak halvány utalás az egyszeri tökéletes áldozatra, amelyet ő hozott értünk Krisztus golgotái keresztjén. Budapest, 1995. április 21. A Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata
