Magyar Egyház, 1994 (73. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 23. oldal építésére. A másik vonzó erő, amely mindnyájunkat, engem is, idevonzott, Forró Sándor személye, akit gyülekezeteink egyértelmű szavazattal az Amerikai Magyar Református egyház új püspökévé választottak. Egyhangú, szép választásnak voltunk tanúi. Nem előzte meg, nem kísérte vita, vagy pártoskodás. A választás, mint tudjuk, egyhangú volt. Eszembe jutnak az egykori Staten Island-i főgondnok szavai, aki beiktatásom napján néhány keresetlen szóval így köszöntötte az új lelkipásztort: Tiszteletes úr, mi magát megválasztottuk, mert mi magát szeretjük és úgy érezzük,, maga is szeret minket. Ilyen egyszerűen. És ez alkalmazható erre a püspökválasztásra is. Mi Forró Sándort megválasztottuk, mert szeretjük, és tudjuk, Forró Sándor nagyon szereti az Amerikai Magyar Református Egyházat. Természetes vannak a püspök úrnak számos szellemi-lelki tulajdonságai, amelyek segítettek döntésünkben. Az, hogy a budapesti teológiai akadémia jeles minősítéssel végzett hallgatója. Az, hogy mindenestől nevéhez illik a „Tiszteletes és Tudós” megszólítás, az, hogy kegyessége, jelleme romlatlanul puritán, tanítása patinás kálvinista, az, hogy biblikus igehírdető és ebben a minőségében kiváló szónok, az, hogy egyformán lelkesedik és lelkesít, attól teljesen függetlenül, hogy a kis schenectadyi szórványában tíz embernek prédikál, vagy, a Reformátusok Világszövetsége találkozóján, a debreceni nagytemplomban, 4 ezer emberhez szól, és nem utolsó sorban az, hogy a poughkeepsiei gyülekezet szolgálatában töltött hosszú évek során a kevesen való hűségnek olyan ragyogó példáját adta, amit utánozni képtelenség, amit csak csodálni lehet. Hogyan tekintünk Forró Sándor püspöki szolgálata elé? Mik a váradalmak? Valaki úgy mondotta, hogy Isten minden időben olyan püspököt támaszt, amilyenre szükség van. Mi az, amire ma van legnagyobb szüksége ennek a közösségnek és egyben az amerikai magyar reformátusok egyetemes közösségének? Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv első fejezetében van egy megszívlelendő jelenet. A tanítványok kivétel nélkül mindnyájan együtt voltak, a neveik is feltüntetve, Pétertől Júdásig, Jakab fiáig. A csoportkép alatt ez a felirat olvasható: szívvel, lélekkel együtt! S most, gondoljunk a mi első Pünkösdünkre, az amerikai magyar reformátusok első zsinatára, a trentoni gyűlésre, 1896 július 4-re. Kevesen voltak, de mindnyájan ott voltak. Csoportkép nem mara,dt ránk, csak a felirat: szíwel-lélekkel együtt. És, mivel az atyák szíwel-lélekkel együtt lakoztak; ott szinte magától érthetően következett, a Szentlélek sugallatára, az egyházalapítás és egyházépítés csodája. Vagy, gondoljunk 1924 decemberére, a Duquesneben tartott egyházalapításra. Ott is megismétlődött a pünkösdi csoda. Ott is: szíwel-lélekkel együtt: 5 pap, 7 presbiter, 6 egyház. De mivel szív és lélek együtt, megszületett az Amerikai Független Magyar Református Egyház. Nem arról van hát ma igazában szó, hogy mit várunk az új püspöktől. 0 is tudja, mi is tudjuk, hogy a püspök egyedül, vagy csak néhány személyre támaszkodva, képtelen eleget tenni kötelességének és a személyéhez és egyházkormányzásához fűzött váradalmaknak. Sokkal inkább arról van szó, hogy mit vár egyház Ura és a püspök mitőlünk. Ugyanazt! Azt, hogy: szívvel lélekkel együtt! Nem egymás nélkül, nem egymás mellett, egymásra csak gondolva, vagy nem is gondolva, közegyházzal törődve, vagy nem törődve, nagy távolságok és még nagyobb eltávolodások által megosztva. Hanem együtt! Eddig önmagunkra gondoltunk. De látván, hogy jelen van itt a Kálvin Égyházkerület püspöke, a Református Egyesület elnöke, és jól tudván, hogy lélekben itt van most az egész világ magyar reformátusainak egyetemessége, úgy érzem, ilyen vonatkozásban is ajkunkra kívánkozik, jelmondat, hitvallás és életparancsként a három szó: szíwel-lélekkel együtt! A washingtoni magyar református egyház nevében is köszönetét mondok azoknak, akik eddig szolgáltak, minket is irányítottak, vezettek, elsősorban gondolva Dr. Harsányi András püspök úrra. Főtiszteletű Forró Sándor püspök urat, Szabó István főgondnok urat és a választott tisztséghordozókat Isten Szent Lelke vezetésére bízva mondom: Küldj áldást az őrállókra, Felséges Isten, Szolgáidat ne hagyd köztünk magukra. Bertalan Imre
