Magyar Egyház, 1994 (73. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 3. szám
2. oldal MAGYAR EGYHÁZ A MEG NEM SZŰNŐ REFORMÁCIÓ Ezerötszáztizenhét október 31-től számolja az egyháztörténet a reformációnak mint olyan mozgalomnak a kezdetét, amely Európában a római katolikus egyháztól független egyházak megalakulását eredményezte. A protestáns világ minden évben felidézi ennek a napnak emlékét. 1994-ben is elérkezik ennek az ideje. A megemlékezés azonban a reformációhoz méltatlan lenne, ha csupán abból állna, hogy elismételnők a történelmi eseménysorozatot: a római egyháznak középkori romlottságát, a javítást megkísérlők sorozatos tragikus kudarcát, végül Luther Mártonnak és az ő nyomán járóknak, köztük különösképpen Kálvin Jánosnak bátor kiállását és a reformációnak még a szakítás árán is megvalósított véghezvitelét. A reformáció ugyanis nem csupán azért volt szükséges és valósult is meg, mert a római egyház sok szempontból valóban romlott volt. Ha csak az lett volna a baj, akkor a romlottságnak legalább részben való kiküszöbölése után—ami a XVI. század közepén, a tridenti zsinat végzéseivel megtörtént—a szakítás elkerülhető lett volna. A reformátorok—Luther, Kálvin és társaik—azonban nemcsak bizonyos erkölcsi visszáságokat kifogásoltak kezdve a pápai udvartól a közpapságig, amelyek a hívek tömegeit megbotránkoztatták, kegyességüket aláásták és az egyházban való hitüket-bizalmukat megrendítették. A reformátorok legfőképpen arra mutattak rá, hogy a római egyház egész tanrendszerében és egyházkormányzatában eltávolodott a Szentírásban kialakult rendtől. Ezért azután a reformáció nem pusztán valamiféle tisztogató mozgalom volt, hanem minden más befolyástól függetlenül, egyedül a Szentírás alapján, újrafogalmazta az egyház tanrendszerét és újraalakította egyházszervezetét. A visszaélések kiküszöbölésére a római egyház maga is hajlandó volt. A XVI. század közepén a sok éven át tartott tridenti zsinat jelentős munkát végzett ezen a téren. Az egyházi tan- és kormányzati rendszer újrafogalmazására már nem volt hajlandó a zsinat. Következésképpen a lutheri és kálvini reformáció nyomán megalakult evangéliumi egyházak különállása megmaradt. És megvan mindmáig. Figyelemreméltó az összehasonlítás az egykori és a mai egyháztörténetírásnak a reformáció megítélése tárgyában mind protestáns, mind római katolikus részről. Régebben a protestáns egyháztörténetírás a hangsúlyt a XVI. századbeli római egyház erkölcsi romlottságára, visszaéléseire és a papságnak minden reformtörekvéssel szemben való hajlíthatatlanságára vetette. Ugyanakkor a római katolikus egyháztörténetírás sommásan eretnekségnek bélyegezte a reformációt és annak tanításait, a reformátorokat és minden követőjüket pedig eretnekeknek. A mai egyháztörténetírás mindkét oldalon más hangnemben beszél. A protestánsok értékelik a római katolikus egyházon belül található reformtörekvéseket, elis-MAGYAR EGYHÁZ 3RD QUARTER, 1994 VOL. 73 NO. 3 ISSN 0360-5760 Published bi-monthly EDITOR IN CHIEF The Rt. Rev. Dr. Andrew Harsanyi, Bishop P.O. Box “D”, Hopatcong, New Jersey 07843 EDITOR The Very Rev. Stefan M. Torok 331 Kirkland Place, Perth Amboy, NJ 08861 BUSINESS MANAGER Miss Priscilla Hunyady 50 N. Washington Ave. Colonia, NJ 07067 OFFICE OF PRINTING I.H. Printing Co. 205 Hamilton St. New Brunswick, NJ 08901 OFFICE OF PUBLICATION Magyar Egyház — Magyar Church 331 Kirkland Place, Perth Amboy, NJ 08861 Subscription: $6.00 yearly; Group $4.00 SECOND CLASS POSTAGE PAID AT WOODBRIDGE NEW JERSEY Postmaster: Send Form 3579 to Business Manager ADDRESS CORRECTION: Rev. Stefan M. Torok, 331 Kirkland Place, Perth Amboy, New Jersey 08861 méréssel adóznak a tridenti zsinat eredményeinek és megértéssel elemezik azokat az érveket, amelyek a római egyházat arra késztették, hogy a reformációt elutasítsák. Ugyanakkor római egyház nem igyekszik elfogadni a középkorvégi főtől-talpig elharapózott súlyos visszaéléseit. Rámutatnak a középkor végi számos megújulási kísérletre és arra, hogy ezek bármennyire népszerűek voltak is a hívek között, az egyház egésze szempontjából eredménytelenek voltak. A római katolikus részről viszont hangsúlyozzák azt, hogy bár a tridenti zsinat a visszaéléseket megszüntette, a reformáció bizonyos követelményeit nem fogadhatták el. Ma sem fogadhatják el. Mik ezek a az elfogadhatatlan reformátori követelmények? Mindenek felett a Szentírás tekintélyének az egyház tekintélye fölé való helyezése. Az, hogy amit az egyház a századok folyamán tanított alárendeltje egyedül a Szentírás tanításának. A római katolikus egyház nem enged abból a elvből, hogy az egyház egyedül jogos a Szentírás magyarázatára, következésképpen az úgynevezett egyházi szent-hagyományok is zsinórmértékei a keresztyén hitnek és életnek. A reformkori felfogás éppen ezt nem fogadhatja el. Szerinte a keresztényi hit és élet egyedüli zsinórmértéke a Szentírás és a híveknek a Szentlélek által ihletett mindenkori hittapasztalata a Szentírás hiteles tolmácsolója. A két felfogás közti különbség az egyház lényegében van.