Magyar Egyház, 1994 (73. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 1. szám
4. oldal MAGYAR EGYHÁZ politikai kapcsolataival, ezzel kapcsolatban a skót Johannes Duraeus uniós törekvéseivel foglalkozott. A háború végén jegyzetei mind elvesztek. Harminc évvel később juttatta vissza hozzá egy ismeretlen feladó. Az anyag kiegészítésével és sajtó alá rendezésével most foglalkozik. 1939 és 1943 között a budapesti Széchenyi Könyvtár munkatársaként folytat kutatómunkát. Az összeomlás előtti nagyon nehéz és feszült időszakban a miniszterelnökség sajtóelőadója. 1944 decemberében az összeomlás forgatagában került Ausztriába. Lelkésszé szentelése a Tiszántúli Egyházkerületben már 1936-ban megtörtént. így már felszentelt lelkészként érkézéit Ausztriába feleségével, Zengraf Margit-tál együtt, akivel „örökös társak”, és munkatársak voltak és maradtak „az élet kegyelmében” (I Péter 3,7) mind a mai napig. Ausztriában 1946-ban megszervezte, majd vezette a Magyar Református és Evangélikus Lelkigondozói Szolgálatot egészen 1950-ig, amikor az Egyesült Államok Egyesült Presbiteriánus Egyházának támogatásával Amerikába települtek át. Nyelvi akadály számára nem volt. így azonnal lelkészi szolgálatot vállalhatott a New York állambeli angolszász presbiteriánus gyülekezetekben: Ogdenburgban (1950-51), majd az északi nagyvárosban Buffalóban (West Avenue Presbyterian Church 1952),1952-től 1957-ig Ellicottvilleben lelkipásztor. 1957 életüknek fontos állomása. Visszahívják a magyarok. Egyszerre két — New Jersey állambeli — magyar gyülekezet, New Brunswick és Carteret hívja meg lelkipásztorául. Harsányi András enged a hívásnak, lemond az emberi szempontból mindenféleképpen biztosabb és ígéretésebb presbiteriánus állásról, és visszamegy a magyarok közé. A cartereti meghívást fogadja el. Abban az időszakban történt ez, amikor az 1956-os forradalom leverése után nagy számban érkeznek magyarok Amerikába és a velük való foglalkozás nagy kihívást jelentett. így nyújtanak ők is segítséget a frissen érkezetteknek ahhoz, hogy magyarságuk elvesztése nélkül tagolódjanak bele az amerikai életbe. Cartereten 1957-től 1982-ig szolgált. Ennek a gyülekezetnek az eleven, pezsgő életébe e sorok Írójának is volt alkalma bekapcsolódni, amikor 1964 karácsonyán princetoni ösztöndíjasként cartereti legátus, és a Harsányi család vendégszerető otthonának lakója lehetett. Irodalmi munkásságát az Egyesült Államokban is folytatja. Több egyházi újság alapítója (Egyháztörténet, Jöjjetek...) vagy szerkesztője (Magyar Egyház). Magyarok közötti szolgálata nem jelentette az ökumenikus kapcsolatok végét. A Presbiteriánus Egyház törvényei szerint továbbra is az egyik „Presbytery” tagja maradhatott, és az is maradt mind a mai napig. 1956-ban a Johannita Rend tagjává, 1986-ban kommendatorává választotta. Magyar palástjába belehímeztette a Johanniták szép keresztjét. A Református Egyházak Világszövetsége észak-amerikai tagozatának — James I. McCord-dal, a princetoni Theologia elnökével együtt —- vezető munkatársa. 1972 óta az amerikai Római Katolikus Püspöki Karral folytatott teológiai dialógus szervezője és társelnöke. Ebben a munkában volt alkalma korábbi tanulmányai gyümölcsöztetésére is. 1966 es 1983 között a Keleti Egyházmegye esperese. 1982-ben elbúcsúzik Carterettől és a fővárosban, Washingtonban szolgál a magyar gyülekezetben. 1983-ban az Amerikai Magyar Református Egyház püspükévé választják. Mind a mai napig ezt a szép szolgálatot végzi. Harsányi András is azok közé tartozik, akik úgy lettek amerikaivá, hogy megmaradtak magyarnak. Magyarsága fontos részének tekintette, hogy a magyarországi egyházzal az elnyomatás éveiben is kapcsolatban maradjon. Részt vett a különféle ökumenikus rendezvényeken. Ilyenkor mindig talált lehetőséget arra, hogy kedves, szeretetteljes, de mégis határozott módján kritikáját kifejezésre juttassa. Közben sokat tett a „kapuk nyitogatásáért”. így dolgozott azért, hogy ösztöndíjas teológusok utazhassanak az Egyesült Államokba, hogy a teológiai tudományokban elmélyülve, az ország és a társadalom dolgait is megismerjék és kitágult látókörrel folytathassák itthoni munkájukat. Segítségre mindig, és mindenféle körülmények között kész volt és kész maradt. Volt gondja súlyos problémák között élő családokra, erdélyiekre, menekültekre. Szinte lelkigondozói felelősséggel foglalkozott a segélyezettekkel a távolból is. Az 1989-ben bekövetkezett örvendetes változások után még nagyobb érdeklődéssel fordul a magyarországi nép és egyház dolgai felé. A szolgálatra és segítésre megnyílt új kapukon Harsányi András mindig belépett, és segítségre továbbra is késznek mutatkozott. Nyolcvanadik születésnapján feleségével, négy gyermekükkel és hat unokájukkal együtt sok magyar itthon és odaát ad háíát Istennek Harsányi Andrásért. így teszünk mi is. Kívánjuk Isten oltalmazó kegyelmét életére és szolgálatára a továbbiakban számítunk. ,,Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében; és meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izraelen!” (128-ik Zsoltár, 5-6) (A fenti cikk a Magyarországon megjelenő Confessio című kiadványban jelent meg, amiért hálásak vagyunk. Kissé megkésve bár, de annál nagyobb szeretettel köszöntjük a Püspök Urat születése napján. Jó kívánságaink sokaságában osztozik az Amerikai Magyar Református Egyház lelkészi kara, gyülekezeteink és minden jó szándékú magyar. Isten éltesse a Püspök Urat és még számos születésnapot kívánunk. (Szerk.))
