Magyar Egyház, 1994 (73. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 1. szám
2. oldal MAGYAR EGYHÁZ PÜNKÖSDI BÁTORSÁG — PÜNKÖSDI ENGEDELMESSEG Elolvasandó: „Amikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. Ekkor nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése támadt és eltöltötte az egész házat. Kettős tüzes nyelvek jelentek meg előttük, melyek lángokra oszoltak s mindegyikre leszállóit egy. Ekkor megteltek mindnyájan Szentlélekkel... Előállott Péter apostol a tizenegy élén, és felemelte hangját... Izraelita férfiak, halljátok meg, amit mondok: A názáreti Jézust... akit előttetek maga Isten igazolt... ti az istentelenek által keresztre feszítettétek és megöltétek. De az Isten őt feltámasztotta... Tudja meg hát Izrael egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten... akit ti megfeszítettetek. Amikor pedig ezeket hallották, mintha szíven találták volna őket. így szóltak Péternek és a többi apostolnak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter azt mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevére, bűneitek bocsánatára és veszitek a Szentlélek ajándékát. Mert nektek szól ez az ígéret és a ti gyermekeiteknek és mindazoknak, akik ma még messze vannak, de akiket elhív magának az Úr...” (Cselekedetek 2:1-4, 14, 36-39) Minden év elején se szeri, se száma a művészi reprodukciókkal díszített naptáraknak, amiket különböző polgári, sőt egyházi szervezetek küldenek szét Amerika-szerte. Ezekben megtalálhatók a mindenféle világi és egyházi ünnepek feltüntetése Martin Luther King születésnapjától a különböző nemzeti ünnepekig. Benne vannak a vallási közösségek ünnepnapjai — köztük a zsidó hosszúnap, Páska és Hanukkah, sőt még a mohamedán újév is. Nem maradnak ki egyes keresztyén ünnepek sem: karácsony, hamvazószerda, virágvasárnap, nagypéntek, húsvét. Hiába keressük azonban áldozócsütörtököt és pünkösdöt — egyik naptárban sem találjuk ezt a kettőt és nem találjuk ádvent első vasárnapját sem. Ezeknek kihagyása az ádventtől pünkösdig tartó üdvtörténeti folytonosság megcsonkítása. Ezek minden keresztyén felekezet közös ünnepei. Maradjunk pünkösdnél. Pünkösd a Szentlélek megtapasztalásának a hitvallása. A Szentlélek megtapasztalása nélkül pedig nicsen keresztyén gyülekezet, nincsen keresztény egyház. Örvendezzünk, hogy washingtoni magyar gyülekezetünkben minden évben megünnepeljük pünkösdöt. Az első pünkösdnek a Cselekedetek Könyvében olvasható színes leírásában a lényeg azonban nem a külső csoda volt. Az első gyülekezetei nem gondos megbeszélések döntése alapján vagy éppen lelkes közfelkiáltással alapították. Egészen más, valami egészen különös dolog történt: a mennybemenetel után a felsőházban összegyűlt tanítványok bátorsággal eltelve kiléptek a nyilvánosság elé és hirdetni kezdték a Krisztust. Egyszer már megtették, hogy kettenként kilépve zárt közösségükből a nép előtt elhírdették Isten országát, a megértés szükségességét. Akkor azonban Jézus velük volt a közösségben, utasítására tőle indultak el és hozzá tértek visszajelenteni. Talán kis túlzással inasoknak, segédeknek nevezhetjük őket. Jézus tudta, hogy miért küldte ki őket, ők maguk még nemigen. Pünkösdkor más volt a helyzet. Maguk felelősségére álltak ki. Figyelni kell az események sorozatát. Amint Jézust elfogták, a tanítványok szétrebbentek. Péter bátran elkísérte Jézust a főpap udvarába, de őt is félelem fogta el és végül megtagadta, hogy Jézushoz tartozik. A mennybemenetel után együtt volt a tizenegy, Júdás helyébe tanítványtársat választottak, hogy „elnyerje a szolgálatban és apostolságban a helyet, amit Júdás elhagyott.” Töprenghettek, hogy miképpen fogjanak a szolgálathoz. Emlékezhettek azokra az alkalmakra, amikor kimentek a nép elé megtérést hirdetni, de olykor visszamehettek Jézushoz új erőért. Most nem volt Jézus. Erezték, hogy ki kellene menni a nyilvánosságra tanúsítani Jézus feltámadását, de nem volt hozzá bátorságuk. És akkor, a tizedik napon, egyszerre erőt éreztek magukban, hogy kiálljanak a nép elé ezzel a tanúbizonysággal. Ahhoz, amit cselekedtek, bátorság kellett. Magyar történelmünkben számtalan példa van arra, hogy bátorság kell annak hirdetéséhez, ami ellentétben van a hatalmon lévők magatartásával. 1848- ban bátorság kellett magyar szabadságot hirdetni a Habsburgok uralmával szemben; a trianoni döntés által megszállt területeken; 1948 után bátorság kellett nemzeti függetlenségről szólni a kommunista terror által elnyomott országban. Ilye^ helyzetekben kiállni az igazság mellett: bátorság kellett. A bátorsághoz pedig meggyőződés kell. A pünkösdi tanítványokban meggyőződés és bátorság párosult: meggyőződés, hogy Jézus feltámadt és bátroság ezt elhírdetni a nyilvánosság előtt. Péter kereken megmondta, hogy Jézus megváltó volt és, hogy meggyilkolták. Amit Péter mondott az a Szentírásban