Magyar Egyház, 1994 (73. évfolyam, 1-4. szám)

1994 / 1. szám

2. oldal MAGYAR EGYHÁZ PÜNKÖSDI BÁTORSÁG — PÜNKÖSDI ENGEDELMESSEG Elolvasandó: „Amikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen. Ekkor nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése támadt és eltöltötte az egész házat. Kettős tüzes nyelvek jelentek meg előttük, melyek lángokra oszoltak s mindegyikre leszállóit egy. Ekkor megteltek mindnyá­jan Szentlélekkel... Előállott Péter apostol a tizenegy élén, és felemelte hangját... Izraelita férfiak, halljátok meg, amit mondok: A názáreti Jézust... akit előttetek maga Isten igazolt... ti az istentelenek által keresztre feszítettétek és megöltétek. De az Isten őt feltámasztotta... Tudja meg hát Izrael egész háza, hogy Úrrá és Krisz­tussá tette őt az Isten... akit ti megfeszítettetek. Amikor pedig ezeket hallották, mintha szíven találták volna őket. így szóltak Péternek és a többi apostolnak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter azt mondta nekik: Térjetek meg és keresz­­telkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevére, bűneitek bocsánatára és veszitek a Szentlélek ajándékát. Mert nektek szól ez az ígéret és a ti gyermekeiteknek és mindazoknak, akik ma még messze vannak, de akiket elhív magának az Úr...” (Cselekedetek 2:1-4, 14, 36-39) Minden év elején se szeri, se száma a művészi reprodukciókkal díszített naptáraknak, amiket különböző polgári, sőt egyházi szervezetek küldenek szét Amerika-szerte. Ezekben megtalálhatók a min­denféle világi és egyházi ünnepek feltüntetése Mar­tin Luther King születésnapjától a különböző nem­zeti ünnepekig. Benne vannak a vallási közösségek ünnepnapjai — köztük a zsidó hosszúnap, Páska és Hanukkah, sőt még a mohamedán újév is. Nem maradnak ki egyes keresztyén ünnepek sem: kará­csony, hamvazószerda, virágvasárnap, nagypéntek, húsvét. Hiába keressük azonban áldozócsütörtököt és pünkösdöt — egyik naptárban sem találjuk ezt a kettőt és nem találjuk ádvent első vasárnapját sem. Ezeknek kihagyása az ádventtől pünkösdig tartó üdvtörténeti folytonosság megcsonkítása. Ezek min­den keresztyén felekezet közös ünnepei. Marad­junk pünkösdnél. Pünkösd a Szentlélek megtapasz­talásának a hitvallása. A Szentlélek megtapasz­talása nélkül pedig nicsen keresztyén gyülekezet, nincsen keresztény egyház. Örvendezzünk, hogy washingtoni magyar gyülekezetünkben minden évben megünnepeljük pünkösdöt. Az első pünkösdnek a Cselekedetek Könyvében olvasható színes leírásában a lényeg azonban nem a külső csoda volt. Az első gyülekezetei nem gon­dos megbeszélések döntése alapján vagy éppen lelkes közfelkiáltással alapították. Egészen más, valami egészen különös dolog történt: a menny­­bemenetel után a felsőházban összegyűlt tanít­ványok bátorsággal eltelve kiléptek a nyilvánosság elé és hirdetni kezdték a Krisztust. Egyszer már megtették, hogy kettenként kilépve zárt közös­ségükből a nép előtt elhírdették Isten országát, a megértés szükségességét. Akkor azonban Jézus velük volt a közösségben, utasítására tőle indultak el és hozzá tértek visszajelenteni. Talán kis túlzás­sal inasoknak, segédeknek nevezhetjük őket. Jézus tudta, hogy miért küldte ki őket, ők maguk még nemigen. Pünkösdkor más volt a helyzet. Maguk felelős­ségére álltak ki. Figyelni kell az események soroza­tát. Amint Jézust elfogták, a tanítványok szét­rebbentek. Péter bátran elkísérte Jézust a főpap udvarába, de őt is félelem fogta el és végül megta­gadta, hogy Jézushoz tartozik. A mennybemenetel után együtt volt a tizenegy, Júdás helyébe tanítványtársat választottak, hogy „elnyerje a szolgálatban és apostolságban a helyet, amit Júdás elhagyott.” Töprenghettek, hogy miképpen fogja­nak a szolgálathoz. Emlékezhettek azokra az alkal­makra, amikor kimentek a nép elé megtérést hir­detni, de olykor visszamehettek Jézushoz új erőért. Most nem volt Jézus. Erezték, hogy ki kellene men­ni a nyilvánosságra tanúsítani Jézus feltámadását, de nem volt hozzá bátorságuk. És akkor, a tizedik napon, egyszerre erőt éreztek magukban, hogy kiáll­­janak a nép elé ezzel a tanúbizonysággal. Ahhoz, amit cselekedtek, bátorság kellett. Ma­gyar történelmünkben számtalan példa van arra, hogy bátorság kell annak hirdetéséhez, ami ellentét­ben van a hatalmon lévők magatartásával. 1848- ban bátorság kellett magyar szabadságot hirdetni a Habsburgok uralmával szemben; a trianoni döntés által megszállt területeken; 1948 után bátorság kellett nemzeti függetlenségről szólni a kommunis­ta terror által elnyomott országban. Ilye^ helyzetek­ben kiállni az igazság mellett: bátorság kellett. A bátorsághoz pedig meggyőződés kell. A pünkös­di tanítványokban meggyőződés és bátorság páro­sult: meggyőződés, hogy Jézus feltámadt és bátroság ezt elhírdetni a nyilvánosság előtt. Péter kereken megmondta, hogy Jézus megváltó volt és, hogy meg­gyilkolták. Amit Péter mondott az a Szentírásban

Next

/
Thumbnails
Contents