Magyar Egyház, 1993 (72. évfolyam, 1-5. szám)

1993-02-01 / 1. szám

8. oldal MAGYAR EGYHÁZ A MAGYAR REFORMÁTUS ÖKUMENÉ VASÁRNAPJA Mivel az egyetemes Magyar Református Egyház elsősorban gyülekezeteiben és nem klerikalizmusában vagy a hierarchiájában él, ezért nagyon lényeges az, hogy az egyházközösségek szintén éljék át az őket érintő összes fontos közösségi eseményt. Ha valami csak az egyház vezetőségének a szívügye, de nem éri el a gyülekezeti tagságot, akkor az az állapot nem tükrözi a református hagyományokat. így fogalmaz erről Ravasz László „...min­den olyan törekvés, amely az Egyház súlypontját a gyü­lekezetről a főhatóságra, prezsbitériumtól a zsinatra, vagy a püspökre helyezi át, amelyik az Egyházat a konzisz­­tóriumban látja, letért az evangéliumi alapokról.” (Kis Dog­matika, 124. lap). Ilyen a Magyar Református Ökumené szent ügye. Az a fáradozás, hogy egyházunk jelenlegi három életfomiáját, az azokban élő gyülekezeteket, az anyaországiakat Magyarországon, a kisebbségieket a Kárpát medencében és a nagyvilág kontinensein szétszórtakat, a diaszpóra népét közelebb hozzuk egymáshoz. Isten csodálatos szabadító kegyelméből a korábbi, em­ber készítette választófalak ma már leomlottak. De ez az új történelmi helyzet olyan paradigmát idézett elő, ami arra kötelez bennünket, hogy hatványozott erőfeszítéssel és iram­ban használjuk fel az adott rendkivüli lehetőségeket. Korábban a szűkreszabott élettér, a szoros állami kont­rol miatti hivatalos ökumenikus kapcsolattartás csak a meg­bízható egyházvezetői szinten volt lehetséges. De ma a lehetőségek széles skálája, a minden szinten folyó kapcso­lattartás a gyülekezeteket is szervesen érinti. A Magyar Református Ökumené akkor lesz igazán hatásos és igazolt sokat szenvedett népünk számára, ha azt a gyülekezeteink hitben fémjelzik és gyakorolják. A Magyar Református Ökumené annyit ér, amennyi abból a gyülekezetek szintjén megvalósul. Hiba lenne, ha a burjánzó ökumenikus szakértők konferenciákon elhangzó előadás-témájává szűkülne. Sikere attól függ, hogy mennyire válik szolgálati mezővé egyházainkat vezető prezsbitereink és egyháztagjaink számára. Ez nem egyesületek létrehozásától vagy fenntartásától függ elsősorban, hanem attól, hogy lelkipásztor szolgatársaink, prezsbiter testvéreink, templo­mos népünk minden tagja magáévá tegye ezt az ügyet. Érezzék azt, hogy berniünket olyan lelki, theológiai és tör­ténelmi szálak kötnek össze, amelyek Krisztus közös szolgálatára, egymásért való imádkozásra és felelősség vál­lalásra köteleznek. A gyülekezeti élet és a Magyar Református Ökumené közötti nélkülözhetetlen kapcsolat építésére még 1986-ban, tehát a Marxista rendszer hóolvadása előtt, az Amerikai Református Lelkészegyesület ökumenikus vasárnap kijelö­lését határozta el. Úgy döntött, hogy a böjti időszak min­denkori második vasárnapja legyen a Magyar Református Ökumené hivatalos napja. Továbbá azt is kérte, hogy azon a napon igehirdetésünk, gyülekezeti és magán imádságaink, adakozásunk központjába a közeli és távoli testvér egyházak közös múltja, jelene és jövője kerüljön. Ezt, az akkor még úttörő javaslatot, 1989-ben a magyarországi zsinat akkori elnöke, Ft. Dr. Kocsis Elemér püspök és a megalakuló magyarországi lelkészegyesület szervezője Ft. Dr. Barcza József kutató professzor testvéreink is szívesen támogatták. Azóta sok víz folyt le a Dunán. Kelet-Közép Európa több országa szabad lett és demokratikus keretek között él. Lejátszódott a II. Magyar Református Világtalálkozó. Azt követően megalakult a Magyar Református Világszövetség és most egy egyetemes Magyar Református Zsinat össze­hívása került napirendre. A korábbi mostohagyermek, a Magyar Református Ökumené hivatalos rangot kapott. Fon­tos lenne azonban, ha a változások gyors forgatagában nem felejtkeznénk meg a már elért apróbb sikerekről sem. Véle­ményem szerint a Magyar Református Ökumené Vasárnapja ma jobban létjogosult mint valaha. Nem lenne jó, ha a fontos és szükséges egyetemes zsinat összehívása túl nagy súlyt fektetne az ökumenére. A történelmi zsinat tükrözze az alulról felfelé való igényt is. Az utóbbi pedig egy­háztagjaink nevelésétől függ. Jó lenne, ha theológiai to­vábbképzésünkben az ökumenikus vasárnap rendszeres, világszinten való megtartása is szerepelne. Minél mesz­­szebbre kerül ökumenénk ügye egyháztagjainktól, amiál jobban nő a veszélye annak, hogy az csak a klérus, a szakértők, az egyházvezetők ügyévé válik. Ezért szeretettel fordulunk minden lelkipásztor, prezs­biter és gyülekezeti testvérünkhöz, tegye magáévá a Ma­gyar Reform.ítus Ökumené Vasárnapját. A böjti idő második vasárnapja 1993-ban március 7-ére esik. Adjunk hálát ezen a napon azért, hogy mi Krisztus testéhez tartozunk, külö­nösen annak a széles világot átölelő Magyar Református részéhez. Emlékezzünk meg arról világszerte szószékeinken, hogy mit jelent Krisztus Magyar Református népének ö­­röksége. Könyörögjünk az Egek Urához, hogy közösségeink mindenütt szabadon és félelem nélkül élhessenek és gya­korolhassák hitüket. Vegyünk részt ebben a közös megem­lékezésben. Köszönjük meg Isten színe előtt egymást! Dr. Medyesy László Ökumenikus Bizottsági Elnök Kálvin Zsinat, Krisztus Egyesült Egyháza, USA

Next

/
Thumbnails
Contents