Magyar Egyház, 1993 (72. évfolyam, 1-5. szám)
1993-12-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5. oldal A hálaadás alakalmára az ebédet, a gyülekezet történetében először, az Elemer’s Catering szolgáltatta, míg az ünnepség ebéd utáni részét az OUR GANG zenekar szórakoztató műsora tette emlékezetessé. A műsor keretében sor került az emlékezés alkalmára, melyet a gyülekezeti tagok közreműködésével Jenkins Priscilla és Quinn (Vincze) Judith készített, s melyből szemelvényeket olvasva sok érdekes és vicces alkalom került elő a gyülekezet életéből. Az elkészült könyvet kinyomtatva gyülekezeti tagjainknak ajándékoztuk. Az emlékezés alkalmára egy emlékkönyvet nyomtattunk mely magába foglalta az egyes egyháztagok és családjaik fényképeit a gyülekezeti élet más alkalmaival együtt, amit sajnos a kézbesítő vállalat valamilyen oknál fogva nem tudott időben eljuttatni erre az alkalomra. Reméljük azonban, hogy tagjainknak ez nem okozott olyan csalódást, ami elvett volna valamit is az ünnepség öröméből. Az ünnepség folyamán bemutatásra került a gyülekezet életében szolgáló egyházi közösségek sokasága, akik közül ki szeretnénk emelni a Női Kört, melynek tagsága egy 5 000 dolláros adományt nyújtott át az ünnepség alkalmával. Lelkipásztorunk ugyancsak felolvasta a gyülekezet Alapító Okmányát, az alapítást aláíró tagok nevével s külön örömünkre jelen volt az ünneplők seregében egyik alapítási okmányunkat aláíró Tóth Sándor dédunokája Kulcsár Amy és férje, akik az Allen Park, Michigan gyülekezetből érkeztek hozzánk ebből az alkalomból. Áldott alkalom volt ez tagjainknak, hogy emlékezzenek a letűnt évekre, hogy felelevenítsék atyáik emlékét, hogy emlékezzenek Isten mindeneket megtartó kegyelmére, aki alkalmat ad az ő népének arra, hogy szívükből kicsurranjon a hálaadás érzése. így adóztunk mi is Isten előtt, akinek ingyen való kegyelméből és szeretetéből örvendezhettünk. Az O háromszor szent nevére száll áldás, dicsőség és magasztalás mindannyiunk szívéből és a tőle kapott reménység és hit szerint indulunk tovább hogy építsük, gyarapítsuk országát abban a gyülekezetben és hitben, melyben elhívta népét Perth Amboy-ban. A PÜSPÖK JEGYZETEIBŐL A KARÁCSONY figyelmeztet, hogy szükségünk van Istenre. NEM SZABAD visszaélni Isten türelmével. HA KÉT HEVESEN VITÁZÓNAK vaj van a fején, okosabban tennék, ha árnyékban vitatkoznának. A KÉTKEDÉS jogát a hívőtől nem szabad elvenni. ANGELS IN SEARCH (A Christmas Story) The angels were given the order to go and spread the good news. It was a wonderful news: a Savior was born. The order was to spread it among men on earth. The angels loved men and pitied them so much because of their misery, their helplessness and their ignorance. Most of all because of their ignorance. The angels knew very well that the source of all trouble was that men did not know the Lord. But now everything will be different: the Savior will make the Lord known to all men. From now on they will know how good the Lord was, who wanted all men to be very-very happy. Leaving the presence of the Lord the angels were full of enthusiasm. Breathlessly they told each other: “Just imagine, people won’t hate each other anymore!” “No, they’ll all love each other!” “They’ll be meek!” “They will live in peace with each other!” “For they will know the Lord...” “Through the Savior...” “Well, come on, let’s hurry!” “But where shall we start?” So, right in flight they had a conference. One of them said: “Instead of talking too much let’s begin to work. It does not make the slightest difference where we start off. We must tell the good news to all people, don’t we?” Softly their wings whirred through the air. And they were singing all the time. Or was it rather just a kind of humming? Or not even that, the rhythm of their breathing was heavenly music. Arriving over the City from afar they saw the lighted windows of the great palace. Directly they were in the huge dining room. The host of guests was eating from a leg of beef, it looked as if a giant had bitten into it. Goblets were filled with wine, one of them tumbled so its contents ran like a little creek along the table rolling some grapes toward the end of it. The faces and hands of the guests were greasy, their voices hoarse but they still tried to sing. None of them paid attention to the whirring of the angels’ wings, none of them could hear their song. As the angels would try to tell their message they simply choked off. Rushing they flew away. “Maybe here”, and the head-angel pointed at the house of the guard. As they got in they felt the air filled with the odor of sweat and wine. The soldiers were standing in a large circle, two were fighting in the center. Loud was the clang of their swords,
