Magyar Egyház, 1993 (72. évfolyam, 1-5. szám)
1993-02-01 / 1. szám
2. oldal MAGYAR EGYHÁZ Magyar Egyház Újságfa, 1993. Január-Február CSORDÁS GÁBOR HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁN NEW YORKBAN Csordás Gábor nevét még azok is ismerik, akik soha nem jártak New Yorkban vagy Amerikában. Mint amikor a jó fa kezdi teremni gyümölcsét, az ő szívéből és kezéből is így kerültek ki egy gazdag élet termései. A 82. utcai Magyar Református Egyház temploma, Magyar Amerika büszkesége, mely az ő lelkipásztorkodása alatt épült és jelenleg is a New York-i magyar negyed legimpozánsabb épülete. Felépülése után itt élt Csordás Gábor több mint 30 éven át, itt szerkesztette a „Református Hírek”-et, itt készítette korszakalkotó és lelki szabadságot jelentő Szabad Európa Rádiós istentiszteleit. Itt volt vasárnapról vasárnapra a pásztor és a gyülekezet előbb lelki, majd földi kenyerét tör-ve együtt az istentiszteleteken és az azt követő vasárnapi egyházi ebéden. Innen kísértük utolsó útjára 1992 január 8-án, mert a hű szolga és esperes 1992 január 4-én adta vissza lelkét Teremtőjének. A templom és díszterem egy kis Magyarországot jelent az ittlevőknek és az idelátogatóknak. A magyarországi régi bukott kormány nem engedte meg Csordás Gábornak, hogy kijövetele után megláthassa mégegyszer szülőhazáját, az anyaországot. Nem járhatott az ismert tájakon és most is idegen földben nyugszik ez a magyar szívű ember. 1993 január 30-án gyászistentisztelet keretén belül emlékezett meg egyházunk méltó pásztoráról. Nt. Vásárhelyi József, az egyház lelkipásztora, Csordás Béla, az egyházat szívén viselő testvér, Ványi B. László, az egyházközség főgondnoka, Benkő László presbiter, Dr. Hárnos Ottó és Margit egyháztagok, özvegy Csordás Irén, Bollok Barbara és Berky László egyháztagok rövid időtávolságban érkeztünk Csordás Gábor fejfájához, melyet testvéri szeretetből Csordás Béla faragott. Imádkoztunk a sír fölött és fájt az a gondolat, hogy nincs anyaországból hozott földem, amit rászórtam volna méltó megemlékezésként annak az embernek a sírjára, aki oly sokat tett az amerikai és világ magyarságáért. Fogadalmat tettem, hogy minden magyarországi látogatásomkor földet is hozok magammal és minden évfordulókor ezzel a méltó gesztussal emlékezünk meg a méltó hű pásztorról, aki a magyarokért élt. Ha nem is láthatta mégegyszer magyar hazáját, legalább magyar föld legyen a sírján. MAGYAR EGYHÁZ JANUARY-FEBRUARY, 1993 VOL.72 NO. 1 ISSN 0360-5760 Published bi-monthly EDITOR IN CHIEF The Rt. Rév. Dr. Andrew Harsanyi, Bishop P.O. Box “D” , Hopatcong, New Jersey 07843 EDITOR The Very Rev. Stefan M. Torok 331 Kirkland Place, Perth Amboy, NJ 08861 BUSINESS MANAGER Miss Priscilla Hunyady 50 N. Washington Ave. Colonia, NJ 07067 OFFICE OF PRINTING I.H. Printing Co. 205 Hamilton St. New Brunswick, NJ 08901 OFFICE OF PUBLICATION Magyar Egyház — Magyar Church 331 Kirkland Place, Perth Amboy, NJ 08861 Subscription: $6.00 yearly; Group $4.00 SECOND CLASS POSTAGE PAID AT WOODBRIDGE NEW JERSEY Postmaster: Send Form 3579 to Business Manager ADDRESS CORRECTION: Rev. Stefan M. Torok, 331 Kirkland Place, Perth Amboy, New Jersey 08861 TAKING LENT SERIOUSLY The Church intends the religious seasons to be taken seriously, as providing the discipline for holy living. At the beginning of Lent we, therefore, pray, “Create and make in us new and contrite hearts”. In recognition of the fact that life is more than meat and the body more than raiment, through fasting, the Church directs her children to hunger and thirst after righteousness. In recognition of the Divine Self-giving, self-denial is to issue in almsgiving. Prayer and meditation, the third element of Lenten discipline, becomes the basis of self-discipline and selfdenial. The more we understand of God, the more we are aware of the gulf which separates our sinfulness from his perfection. In penitence we are prepared for entering into the joy of Easter and following the example of our Lord, to offer and present ourselves, our souls and bodies, to the service of Almighty God. In questions of self-discipline and self-denial, the only attitude possible is that “self is the object, not the subject, of the rules, the active one being God, and our intention his greater glory among men”. Vásárhelyi József, lelkész The Anglican
