Magyar Egyház, 1992 (71. évfolyam, 1-5. szám)
1992-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5. oldal ELHUNYT BRAZÍLIA MAGYAR PÁSZTORA Az elmúlt év július 15-én meghalt Apostol János, Sao Paulo-i lelkipásztor, akit találóan neveztek a dél-amerikai Brazília magyar pásztorának. Nyolcvannyolc esztendős volt a kunszentmiklósi születésű Apostol János, aki egy esztendő híján hatvan évig gondozta a brazíliai magyar reformátusokat. Temetése alkalmával Benkő István, Brazíliában szolgáló nyugdíjas evangélikus esperes, hirdette a feltámadás igéit. Apostol János, akit világszerte „János apostol”-nak hívtunk, Sao Paulon kívül egy sereg általa szervezett gyülekezetben és szórványban hirdette Isten igéjét. A tizenkettőt meghaladó gyülekezet és szórvány közül több olyan volt, ahol hetenként vagy legalábbis havonként volt istentisztelet. Az ifjúság megtartása érdekében rendszeres portugál nyelvű istentiszteletek is voltak. A hatvan év alatt voltak hosszabb-rövidebb ideig lelkész segítőtársai. Leghosszabb ideig a tavaly 79 éves korában elhunyt Mohai Szabó Béla, aki a második világháború után vándorolt Brazíliába, ahol elvégezte a campinasi presbiteriánus teológiát és a magyar református gyülekezetnek, Apostol János mellett másodlelkésze lett. (Mohai Szabó Béláról 1990-91. évi Bethlen Évkönyvben jelent meg megemlékezés.) Három évvel ezelőtt elhunyt hitvese munkáját megosztó segítőtársa volt Apostol Jánosnak. Gyermekük nem volt, végrendeletük értelmében vagyonuk a gyülekezetre maradt. Apostol János 1932-től volt a brazíliai magyar reformátusok pásztora. 1938-41 között erdélyi stílusú takaros templomot épített. A brazíliai magyar református egyház önálló volt, és mint ilyen, a Református Világszövetség teljesjogú tagja volt. A Szövetség világkonferenciáin Apostol János tevékenyen részt vett. Világszerte ismerték, becsülték és szerették. Mi példaként őrizzük emlékét. TEMPLO DA IGREJA CRISTÄ REFORMADA A Református Keresztyén Egyház Temploma HOLTA UTÁN IS BESZÉL Spurgeon Károly emlékezete Spurgeon Károlyra, a nagy igehirdetőre emlékezünk, aki száz évvel ezelőtt, 1892. január 31-én halt meg. Halála után a szolgálatát méltató írások ezzel a címmel jelentek meg: Holta után is beszél. Igaz ez a megállapítás: beszél hozzánk is. Ezért írunk róla, emlékezünk reá. Ügy hiszem, hogy nem értékelem túl, ha ezt írom róla: a keresztyénségnek az elmúlt két évezredben ő volt a legnagyobb igehirdetője. Nem alaptalan kijelentés ez? Meg lehet ezt az állítást indokolni? Egy igehirdetőt szolgálatának három összetevője szerint értékelhetünk: hallgatóságára gyakorolt hatása, irodalmi munkássága és igei látásának mélysége szerint. Ha őt e három szempont szerint értékeljük, akkor állításunk igaz. Fiatalon megtér a kálvinista lelkész fia és nemsokára baptista lesz. Már tizenhat évesen prédikál. Húszéves korában londoni lelkész, akinek igehirdetésére tódulnak az emberek. Mivel nem volt olyan templom, mely hallgatóságát be tudta volna fogadni, egy nagy templomot kellett építeni, melyben hatezer ülőhely volt. Ebben a templomban prédikált vasárnaponként hatezer ember előtt és ez a szám több mint 30 év alatt nem lett kevesebb. Egy őt méltató professzor így értékelte munkáját: „A csipkebokor csodájával állunk szemben, mely égett és nem hamvadt el.” Igehirdetésének a hatása túl nőtt a nagy templom falán. Prédikációit vasárnaponként kábelen közvetítik Amerikában. Akiket nem tudott személyes igehirdetése által elérni, azokat elérte nyomtatott beszédeivel és könyveivel. És ezekre a prédikációkra a világ minden részéből jöttek a hálaadó levelek Spurgeon feleségéhez, akiről a megemlékezés alkalmával ejtsünk néhány szót. Zsuzsanna asszony életének szolgálatával beépült a nagy igehirdető életébe. Valóban hozzáillő feleség volt. Ő volt a prédikátor gazdag életének a „titkárnője”. Annyiszor együtt dolgoztak az igehirdetések elkészítésében. Példátlan hűséggel gondozta annyiszor nagybeteg férjét. Intézte a kinyomtatott prédikációk elküldésének emberfeletti munkáját. Két fiúk volt. Mindketten a lelkészi szzolgálatot választották. A hűséges, életet feláldozó feleségről mondja férje: „Senki sem tudja, hogy milyen hálás vagyok Istennek érted. Mindenben, amit Urunkért tettem, igen nagy részed van neked. A te segítségeddel sokkal jobban tudtam Őt szolgálni.” A vasárnap elmondott prédikációkat kinyomtatták és azok egyes példányait káprázatos mennyiségben terjesztették szerte a világon. Elküldték Európa uralkodóinak, az angol parlament minden tagjának. Angliában minden nap ezrek és ezrek olvasták az angol királynőtől a szénhordó munkásig. Az egyes prédikációkat sok nyelvre lefordítják. Szíriában, Indiában saját nyelvükön olvassák azokat. Ravasz László írja Spurgeonről: „Livingstone afrikai betegágyán prédikációit olvasva készül a halálra. A bűn és a kegyelem viszonyának a részletezése volt minden beszéde, de ezt az ő gazdag belső világában végtelen változatosságban tudta alkalmazni”. Néhány évvel ezelőtt Amerikában 63 kötetben adták ki igehirdetéseit. Mi volt igehirdetésének titka? Pál ezt írja egyik levelében: „Erősödjetek meg az Úrban és az Ő hatalmas erejében” (Ef. 6:10.). Spurgeon erős lett az Úrban és az Ő hatalmas ereje áradt a gyülekezetek felé igehirdetéseiben. Ő valóban nem úgy beszélt, mint a farizeusok és az írástudók, hanem mint akinek hatalma van (Máté 7:29.). Hatásának a titka volt nagy hite, mellyel valóban „he
