Magyar Egyház, 1992 (71. évfolyam, 1-5. szám)
1992-03-01 / 3. szám
6. oldal MAGYAR EGYHÁZ A GYÜLEKEZET ÜNNEPEL A hosszú hónapok és hetek lázas készülődése után június 7-kével végre elérkezett a nagy nap. Míg odafenn az iskola épületében szorgos munkával készült az ízletes díszvacsora, lenn a parókián és a templomnál egyre többen nyitották az ajtót készülve a Hálaadó Istentisztelere, melyre már hetekkel ezelőtt elküldték a meghívót, hogy a testvéri közösség meghitt barátsága keretében emlékezzen a gyülekezet Török István, a Perth Amboy-i gyülekezet immár 18 éven keresztül szolgáló lelkipásztora, lelkésszé szentelésének 20-ik jubileumi esztendejére, és adjon hálát az Ürnak, aki elhívta őt és aki erőt adott szolgálatához. A Hálaadó Istentisztelet délután 4 órakor kezdődött. A szolgálatban a következő szolgatársak vették körül az ünneplő lelkészt: Dr. Harsányi András Püspök (angol nyelvű szolgálatának szövegét közöljük), Forró Sándor, a New York-i Egyházmegye Esperese, Rőczey Barnabás, a New Brunswick-i egyház lelkipásztora és az ünneplő lelkész tetsi-lelki jó barátja, Nitsch Gábor montreáli lelkész. A Hálaadó Istentiszteletet követően Díszvacsora volt az egyház iskolaépületének termében. A szépen megterített asztalok és a feldíszített terem, s a falakon az újonnan ajándékba kapott magyar festmények — melyeket Zsizseri Mihály testvérünk és családja állandó kiállítási jeleggel bízott a gyülekezetre — baráti lelkületet adott a teremnek, mely teljesen megtelt az ünneplők seregével. A vacsorát megnyitó áhítatot Dr. Vitéz Ferenc, a helyi Kálvin János Egyház lelkipásztora mondotta, a gyülekezetét Zámbó Róbert főgondnok köszöntötte, a Vacsora Mester szerepét pedig Banyacski Márk, a lelkész sógora, töltötte be. A nemzeti himnuszok eléneklése után pezsgős köszöntőt mondott az egyház gondnoka. Az ezt követő ízletes vacsorát mindenki élvezte. Ezután került sor a környékbeli lelkészek és egyes egyházi csoportok bemutatására és köszöntésére, akik közelről és távolról érkeztek az ünnepi alkalomra, New Yorktól kezdve egészen Trentonig. — Ez úton is köszönetét mondunk az egyház nevében, hogy lelkészünket és közösségünket megtisztelték.. A felkért szónokok között első volt egyházunk Püspöke, Dr. Harsányi András, kinek köszöntőjét a következőkben tolmácsoljuk. A díszvacsora alkalmával felszólaltak a környékbeli egyházak lelkipásztorai és az egyes egyházak képviselői Az ünneplő lelkipásztor személyes ajándékokat kapott a gyülekezet közösségétől, az egyes egyházi csoportoktól, úgymint a Női Körtől, Vasárnapi Iskolától, Biblia Órák Közösségétől, Énekkartól, Idősek Körétől. Ugyancsak személyi ajándékokat adtak át az egyes egyházak képviselői és sok egyháztag. Az ünneplő lelkipásztor szeretné ez alkalommal is kifejezni hálás köszönetét a szeretet eme kinyilvánításáért. Az ünnepség kimagasló eseménye volt a lelkipásztor válasza, melynek keretében bemutatta a közönségnek édesanyját és sógornőjét, akik erre az alkalomra látogatóba érkeztek. A lelkész édesanyja, aki különben gyönyörűen versel, egy verssel köszöntötte lelkészfiát és átadta a család többi tagjának szívélyes köszöntését. Az ünnepség a késő esti órákban ért véget. Mindenki, aki jelen volt, boldog és örömteljes szívvel ment hazafelé, szüntelenül emlékezve arra, hogy milyen kellemesen tölthetett el néhány órát a nagy családban. Az ünnepség felejthetetlen emléket írt nem csak a gyülekezeti tagok és az ünneplők szívében, de magában az ünnepelt lelkipásztor szívében is. Istennek legyen hála az Ő kimondhatatlan ajándékáért. LELKIPÁSZTORT KÖSZÖNTŐ VERS Kerestem virágot, pirosat, fehéret, Csokorba kötöttem, odaadom Néked. Nem termett e virág kertben, sem útfélen, Termett a mi szívünk kellős közepében. Ez el nem hervadó virág a Szeretet, Mely hűséges szívünk mélyén vert gyökeret. A szeretet mellé virágot is teszünk, Hogy jobban mutassuk, mit érez a szívünk. Az Isten áldjon meg minden földi jóval, Ne terheljen a sors soha nehéz búval; Véget ne érjen az, ami szívednek becses, Legyen az ég hozzád mindég jó és kegyes. Messze-messze nyúljék életed határa, Hogy munkád végezhesd egyházunk javára! (Sohajda Albert carter éti presbiter vegyes egyházi versgyűjteményéből jegyezte fel Harsányi András lelkipásztor [1957-1982], A kézzel írott versek — karácsonyi, újévi köszöntők, temetési, sír melletti búcsúversek — egy, az ötvenes években írott, dátum nélküli füzetben maradtak fenn. A fenti köszöntő verset Harsányi András püspök 1992. június 7-én mondta el Török István esperes húszéves lelkészi jubileuma alkalmával.)
