Magyar Egyház, 1992 (71. évfolyam, 1-5. szám)

1992-01-01 / 1. szám

MAGYAR EGYHÁZ 3. oldal Másik jellemző tulajdonsága volt a szeretet, ami átszőtte egész földi életét. Szeretettel vette körül családját, két fiát és unokáit, feleségét, családja tagjait, testvérét, az övéit, va­lamint a jó barátokat és magyar népét, akik az igazságért, szabadságért harcoltak. Szerette azt a hajlékot, ahol élete el­indult, a Hudson folyó partján. Mindennél drágább kincsnek tartotta feleségét, gyermekeit, new-yorkj magyar egyházának aprajait, kicsinyeit és nagyjait, az óhazában élő, sok nyomorú­ságot és próbát látott magyar testvéreit, becsülte és tisztelte lel'kipászor kollégáit, még karácsony előtt is hűséges-boldog házigazdái szeretettel fogadta a New York-i körzet gyűlésén megjelenteket. Elmondhatjuk, hogy szerette az Istent teljes szívéből, teljes leikéből és minden erejéből, de szerette fele­barátait is betöltvén a parancsolatot. tunk eleitől fogva Bibliai alapokon nyugvó szeretete nem ismert korlátokat, a testvér egyházakkal jó baráti kapcsolatot tartott, más ma­gyar rendezvényeknek szívesen nyitott kaput, s próbált min­dent megtenni, amit csak lehetett, hogy a menekülteket fel­karolja, az új világba érkezett magyaroknak segítséget nyújt­son. Életéből kiáradó szeretet adta meg neki azt, ami von­zotta az embereket, s itt a magyar negyedben se szeri, se száma a sok ismerősnek, akik becsülték, tisztelték és szerették, s hozzá beszélgetésre sokszor be-betértek. Isten követségében járt, mint az örökkévalóság várományosa, s így élt el egészen haláláig. Megválni a munkától nem tudott, azt vélte még az utolsó időben is, hogy majd megerősödik és újra dolgozni tud. így a hűség és isteni eleve elrendelés, valamint a tiszta szeretet, mint két pólus vezették Csordás Gábor életét. Szel­leme, lelke a magasságokban szárnyalt, s meglátta, hogy miképpen lehet építeni templomot New York városában, se­gíteni sok-sok magyaron. Szolgálata megsokszorozódott a köz­egyházban, sokáig szolgált mint esperes és önzetlenül, mint a magyarság megtartásáért küzdő végvári harcos. Ott volt min­denütt, ahol tenni kellett, s kitartással futotta meg a küzdő­pályát. Ha hibát követett el, kész volt kiigazítani, másoknak megbocsátani. Ti, templomépítő Csordás Gábor családja tagjai, ezt a templomot tinektek kell megtölteni lélekkel és élettel. Csordás Gábor szolgálata, élete, amint két kézzel szórta szét a lelki kincseket egyháza tagjai és magyarságunk között, immár véget ért. Boldogok voltatok, akik láttátok hűséges helytállását, ismertétek szeretete melegét, segítsége és áldo­zatkészsége mélységét. Csordás Gábor emléke élni fog a ti szívetekben. Ábrahám Dezső CSORDÁS GÁBORRA EMLÉKEZÜNK „Szomorú szívvel, de Isten akaratában megnyugodva je­lentjük, hogy Csordás Gábor esperes ötvenéves lelkészi, har­­minohatéves new-yorki szolgálat után — hetvenegyéves korá­ban elhunyt.” — Olvasom a gyászjelentést, és még mindig nem akarom elhinni, hogy amitől már mintegy féléve tartot­tunk — megtörtént. Csordás Gábor visszaadta lelkét terem­tőjének. — Szép helyen nyugszik — mondja valaki a temetés utáni vacsorán, s ez az elmúlt év januárjába viszi gondolatai­mat vissza ugyanabba a Hudson-parti temetőbe. Csikorgó hideg volt akkor is, akár csak most. Süvített a kegyetlen januári szél — egy nem mindennapi hóvihar volt kibontakozóban. Jáger Lajosnét, a női kör egyik alapító tag­ját temettük. A Nyack-i temető igazgatója nem akarta, hogy kiszálljunk a kényelmes kocsikból. „Forduljanak vissza -— mondta — amíg járhatóak az utak. Mi majd elintézzük a temetési szertartást.” „Pogányok — mondta az esperes — nem hagyjuk itt Jolánka nénit imádság és áldás nélkül.” Végül kompromisszum született, s félúton a nyitott sír és a temető bejárata között letettük a koporsót egy szőnyegre, s amikor felhangzott a „Nincs már szívem félelmére . ..”, már csak ketten fújtuk az ősi kálvinista zsolozsmát, amely fájdal­masan keveredett össze a Hudson folyón úszó teherhajók du­dáinak hangjával. Mire befejeztük az éneket, már vastag hó lepte be a koporsóra helyezett szekfűkoszorúkat. „Szép helyen fekszik” — mondtam akkor én, mire Gábor így felelt: „Ha az a víz ott lent nem a Duna, mindegy, hol hántolják el az em­bert. Mindenütt az Isten tenyerén pihenünk majd.” A hosszú úton vissza New Yorkba ő meg sem szólalt. Némán, csendben nézegetett ki az ablakon, Palisides hatal­mas szikláiban gyönyörködött. Nem zavartam — megszoktam már, hogy Csordás Gábor néha órákig szokott hallgatni. Egyszerű életmódja, puritán tisztasága és az, hogy soha­sem beszélt önmagáról, valószínűleg még Kiskunhalason kez­dődött, ahová a teológia elvégzése után került segédlelkész­nek. Ván Benjamin lelkipásztorban nem csak kiváló mentorra, de a szent ügyben közös szolgatársra is talált. Sok évtizedes ismeretségünk és barátságunk alatt soha­sem hallottam dicsekedni — pedig lett volna mivel. Mind a Lónyaj-utcai református főgimnáziumban, mind a Ráday-utcai teológián színjeles tanuló volt. Számos országos és fővárosi területi tanulmányverseny győztese. Hat éven keresztül az ország gyorsíró bajnoka volt, percenként 360-as szótagonkénti sebességgel. Szabad idejében a parlamentben írta a honatyák beszédeit. Állandó állást ajánlottak számára — segédlelkészi fizetésének háromszorosát, nem vállalta el — parókus lelkész akart lenni. 1945-ben Ravasz László ajánlására a Budapest Kálvin-téri Egyház segédlelkésze lesz. 1947 tavaszán Bázelbe megy teológusnak, de nem sokáig, mert szeptember már a new-yorki Union Teológiai Szemináriumban találja, s hogy a tanulmányaihoz szükséges összeget előteremtse, nappal a teológiai menza segédszakácsa — a hétvégeken a poughkeep­­sii kis magyar gyülekezet lelkésze. Ott js marad pásztornak. 1956-ban hívják meg New Yorkba. A parányi bronxi gyü­lekezet akkor már széthullóban volt. Csordás Gábor a magyar negyed kellős közepébe, Manhattanbe telepíti őket, ahol ma is él és virágzik Amerika legnagyobb magyar nyelvű gyüleke­zete. A templom ajtó — felekezeti különbség nélkül — min­den magyar számára nyitva állt. Mert, ahogy Gábor szokta mondani, egy new-yorki lelkész nem engedheti meg magának, hogy csak egy felekezetnek legyen pásztora. És így is történt: 1956 októbere után, menekült magyarok százait telepítette le.

Next

/
Thumbnails
Contents