Magyar Egyház, 1991 (70. évfolyam, 1-6. szám)
1991-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9. oldal Krisztus. A 7 úgy viszonylik a 77-hez, mint a 100 dénár a 10 000 tálentumhoz, kifejezve nem csak tartozásaink nagyságát, hanem az ezeríziglenes isteni irgalom nagyságrendjét is. A szent szám végtelen felé való nyitottsága téteti Krisztussal az első számjegy (7) mellé a másodikat (-7—77), és a sor így folytatható tetszés szerint, a határtalan megbocsátó szeretet függvényében. Ez az Evangélium, ez a törvény és a próféták: a szeretet és a megbocsátás. A törvény lényege a kettős parancsolat: „Szeresd az Urat, a te Istenedet . . . Szeresd felebarátodat. . . E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták” — tanítja Jézus a „tudatlan” törvénytudóknak (Mt. 22:37., 39-40.). A jó tanítvány, az apostol már tisztábban lát a kérdésben, amikor ezt írja a rómaiaknak: „...a törvénynek betöltése a szeretet” (Rm. 13:10.). Ugyanezt hirdették a próféták is. „Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot...” — írja Hóseás (6:6.). „.. . örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat” — olvassuk Jeremiásnál (31:3.). A megbocsátó szeretet gyújtópontjában találkoznak tehát Mózes, a nagy törvényadó, a lánglelkű próféták és az isteni tanítás összegezője, Krisztus. Akik komolyan veszik örökségüket, akik háládatosak a megtartó szeretetért és kegyelemért: úgy fognak cselekedni, ahogy ebből az igéből megtanulták. Ügy fognak cselekedni, hogy fényljék a világosságuk az emberek előtt, és dicsőítsék a mennyei Atyjukat (Mt. 5:16.). Ámen. Temesvár, 1986. június 29. (Válogatás Tőkés László igehirdetéseiből, 1986-1990) ESEDEZÉS A HÁBORÚ ELLEN Uram, irgalomnak és szeretetnek Istene, a háború véres fellegeit, szent Lelked erejével távoztasd el tőlünk. Uram, Te mondottad: aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki. Uram, adj bölcsességet a népek vezetőinek. Rettentesd vissza őket az irtózatos öldökléstől. Véres százezrek teteme álljon eléjük. Elpusztult városok és nyomorgó árvák jajszava sikoltson feléjük. Fékezd meg a pusztító indulatokat milliók szívében. Mutasd meg, hogy a kiontott vért nem lehet lemosni többé annak a kezéről, akire reáhullott. Értesd meg mindenkivel, hogy a háborúban csak a bűn győz és mindenki veszít. A fegyver semmi kérdést meg nem old, csak új sebeket támaszt. Uram, ne engedd, hogy hitvesek elszakadjanak hitvesüktől, hogy apák elhagyják gyermekeiket, hogy a házakat siralom járja át és a termő mezőkön véres tetemek heverjenek, sőt inkább hozd el az igazságnak és a szeretetnek a lelkét minden népekre. Hatalmas kézzel törd össze a büszkélkedőt és a jogtalankodót. Állj azok mellé, akik a békesség törvényeit követik. Ne engedd eltiporni a gyengét, ha igazságban jár. Alázd meg a hatalmast, ha az erőszak az igazsága. Könyörülj ezen a bűnös és Ellened lázadó emberiségen. Szent Fiad vére reáhullott erre a földre, óh, hadd hajtson ki általa a békesség és a jóság kenyerének magvetése. Add, hogy a Te szent országodért millió és millió lélekből szálljon most könyörgés. Választottaid láthatatlan seregei találkozzanak most előtted. Szent Fiad vezesse őket az igazság és a békesség áldott harcára. Ámen. Muraközy Gyula (A Sionnak hegyén) POLITIKAI NYUGTALANSÁG OROSZORSZÁGBAN Az elmúlt napokban a világ figyelme Közép-Kelet felé irányult, ahol Irak éreztetve hatalmát kis államot kebelezett be. Nekünk, akiknek ősi szálaink a világ egy másik része felé irányul, mégis más gondolatok foglalják le érzéseinket. Es pedig az a hatalmas politikai változás, ami az elmúlt évvel kezdődően megindult Közép-Európában. Gondolunk itt első sorban Magyarországra, ahol a politikai változások vérmentes folyamata elsőként lépett porondra. Ugyancsak Cseh-Szlovákiára, Lengyelországra, Romániára — ahol a változások a legvéresebbek voltak. S nem utolsó sorban az elmúlt napokban figyelmünk, a világ figyelmével együtt, a nagy Oroszország felé irányult, ahol lassan hetven év után, az újonnan megválasztott vezetőség, úgy tűnik, engedélyével megindultak a hatalmas változások. Most mi is Lettország és Litvánia felé figyelünk, ahonnan az elmúlt napokban nem a legörvendetesebb hírek jutottak napvilágra. Lettország, Litvánia és Észtország, ha valaki figyelemmel kísérte a történelmet, soha nem volt különösebb kapcsolatban a régi orosz világgal. Sőt még a Második Világháború előtt is független államokként léteztek és szerves részét alkották a Baltikumnak. A Második Világháború után az abból győztesen kikerült Szovjetunió, akkori vezetősége volt az, aki bekebelezte, és vérrel, erőszakkal kapcsolta magához ezt a területet. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy most, amikor a világ forrong, és minden állam, ország demokratikus államformában kívánja történelmi életét tovább élni, hogy ezekben az országokban is megmozdult a nép. Bár könnyen megérthető az, hogy a szovjet diktatúra nem nagy örömmel próbálja kezei közül kiengedni ezeket az államokat, és mindent megtesz annak érdekében, hogy továbbra is hatalmába tartsa ezeket a részeket. Nekünk, akik az elmúlt 30 egynéhány év alatt átéltük a magyar szabadságharcot, a prágai tavaszt, egy kicsit az jut az eszünkbe, hogy mint a múltban, a szovjet hatalom újra ahhoz a játékhoz akar folyamodni, hogy fel akarja használni a világban jelenleg végbemenő véres változásokat, hogy míg a világ szeme más irányba terelődik, erővel elnyomja a demokratikus megmozdulásokat, és a vörös csizmájával rátaposson ezekre az államokra. Bízva reméljük azt, hogy nem ismétlődik meg ezekre az államokra nézve az, aminek tanúi voltunk 1956-ban és 1968- ban. A reménység szemével tekintünk a változásokra és imádkozó szívvel kérjük a Világ Urát, hogy megadja minden népnek az igazi szabadság utáni vágy teljesüléséhez az alkalmat és lehetőséget. Együtt érzünk, és érzéseinkről biztosítjuk a fent említett államok népét és annak hivatalos vezetőit arról, hogy ha harcukban személyszerint nem is tudjuk kivenni részünket, de érzéseinkben, imáinkban Istenhez visszük kéréseiket, bízva abban, hogy Isten meghallgatja könyörgéseinket, és megadja nekik is a csöndes és békességes átalakulás lehetőségét.
