Magyar Egyház, 1991 (70. évfolyam, 1-6. szám)
1991-11-01 / 6. szám
4. oldal MAGYAR EGYHÁZ volt és a csengő gyerekhang is: „Erősebben rúgd!” Lukács ottmaradt focizni. A kisfiú bemutatkozott: „A nevem Little Joe.” A törtnyelvű beszélgetésből lassan kiderült, hogy a gyerek apja is magyar volt, de ő maga már csak pár szót tudott. „Majd én tanítlak meg inkább angolul, ha barátok akarunk maradni. Akarsz a barátom lenni? A futball-barátom?” Lukács mohón mondta: „Persze, hogy akarok. Futball-barátod. Az.” És így kezdődött a barátság. Vagy két héttel karácsony előtt. Minden délután rúgták a fuball-labdát. És egyúttal folyt az angol lecke is. Tegnap azt mondta Kicsi Jóska, hogy ma délután nem játszhatnak sokáig. Szenteste délutánja van és Kicsi Jóska kántálni megy a többi vasárnapi iskolással. Nem akar Lukács velük jönni? „Idős vagyok én hozzátok.” „Dehogy vagy. És lesz ott pár csinos lány is. Nagyobb lányok, tudod.” Lányok? Azok is majd unalmasnak csúfolják őt, ha beszél nekik. De Lukács nem akarta megbántani a gyereket. „Még nem tudom. Majd meglátjuk, oké?” És azt sem mondhatta meg, hogy nem ismerte a karácsonyi énekeket. „De egy kicsit még játszunk. Jó?” így érkezett el a délután, Szenteste délutánja. A szerencsétlen, szörnyű délután. Épp, hogy elkezdtek játszani, amint Lukács belerúgott a labdába, az elsüvített a gyerek mellett. Kicsi Jóska felugrott, megfordult és éppen beleszaladt egy autóba, amint az befordult az utcába. A gyerek felsikoltott, és ahogy az autó elütötte, egészen a járdáig guruk. A kocsi először csikorogva fékezett, aztán hirtelen sebesen elhajtott. Kicsi Jóska ott feküdt az úttesten, a labdát mellére szorította. Lukács egy pollanatra megkövültén állt. Mit csináljon, kihez forduljon? Aztán odarohant a gyerekhez, felnyalábolta és futott a kórház felé. Lábával rúgta be a kórház ajtaját és a gyereket szinte odadobta egy ápolónő karjaiba. Egy szó sem jött ki a száján, csak a könnyei potyogtak. És most itt ült az ágy mellett és nézte az alvó gyereket. Újra suttogni kezdett: —- Kicsi Jóska, ébredj fel. Ne hagyj itt. Rajtad kívül nincsen senkim sem. Te vagy a kistestvérem. Révedezve körülnézett, mintha keresne valamit. „Mit tehetek, hogy meggyógyuljon? Az orvos mondott valamit Istenről. Hátha imádkoznék? De én sohasem imádkoztam. Hogyan kell imádkozni? Mit mondjak Istennek? Isten, hol vagy? Isten, ki vagy? Nem ismerlek. Sohasem hallottam rólad, csak amikor káromkodtak, hogy ‘Az Isten verje meg!’ Isten, én nem azt akarom, hogy megverd Kicsi Jóskát, hanem hogy meggyógyítsad őt. Meg tudod azt tenni? Isten, volt neked valaha egy kisfiad? Voltál valaha nagyon egyedül? Ha voltál, megérted, hogy miért nem akarok többé egyedül lenni. Azt akarom, hogy Kicsi Jóska életben maradjon. Olyan jó kis gyerek. Mit adhatok neked, Isten? Hallod? Mit adhatok neked? Akármit. Amim van. Neked adom magamat, ha kellek. De kérlek, nagyon kérlek, gyógyítsd meg Kicsi Jóskát. Nagyon szeretem őt.. A töredezett, sóhajos, kapkodó szavak és könnyei között csak látja Lukács, hogy Kicsi Jóska felnyitja szemét és megmozdul ajka. Mintha mondana valamit. Lukács térdreesik az ágy mellett, hogy meghallja Kicsi Jóska hangtalan szavát. És Lukács hallja: — Lukács, hol van a labdám? Kisbarátja, kistestvére él! Mintha egy gyermek született volna Lukács számára. Szeretet gyermeke, e mai napon. És ha Magányos Lukács nem tudta is, valóra vált számára karácsony csodája. Harsányt András A NEW YORK-I EGYHÁZMEGYE KÖZGYŰLÉSE Az Amerikai Magyar Református Egyház New York-i Egyházmegyéje november 2-án, szombaton délelőtt fél 11 órai kezdettel, közgyűlést tartott a Staten Island-i egyházközség templomában. (Magyar Reformed Church, 19 Winant Place, Staten Island, N.Y.) Közös éneklés után, Forró Sándor esperes üdvözölte az egyházmegye alkotó tagjait és vendégeket. Utána Molnár Ágoston espereshelyettes, helyi lelkipásztor, bibliát olvasott és imádkozott, és a vendéglátó egyház nevében, Németh Jeff helyi gondnokkal együtt, köszötötte a közgyűlést. Az Egyházkerület részéről dr. Harsányi András püspök, Ábrahám Dezső tb. püspök és Hunyady Priscilla egyházkerületi pénztáros mondottak köszöntőt. A Keleti Egyházmegye nevében Török István esperes egy bibliai igével kívánt áldást a közgyűlésre. Azután Molnár Ágoston, mint egyházmegyei lelkész! jegyző, számbavette a megjelent alkotó tagságot. Az Esperes a közgyűlést határozatképesnek nyilvánította ki. Ványi László egyházmegyei világi jegyző felolvasta az 1989-es évi közgyűlésen felvett jegyzőkönyvet, amely után Galambos László egyházmegyei pénztáros tett jelentést, amely szerint az egyházmegye pénzállománya 1990. december 31-én 645.51 dollár volt. Azután Szabó István egyházmegyei gondnok vette át az elnöklést, és felkérte az Esperest jelentése megtételére. Forró Sándor esperes beszámolt a New York-i Egyházmegye nyolc gyülekezetének — a múlt közgyűlés óta eltelt — életéről és arról ,hogy New York állam és környékén több magyar egyesületnél próbált új gyülekezetét alapítani. Köszönetét mondott dr. Schilling András, a Poughkeepsie-i egyház ellenőrének, aki ebben a törekvésében hathatósan támogatta. A jelentés közben az egyházak képviselői is felszólaltak és felvilágosítással szolgáltak. Közöttük kiemelkedett Muzsi István, a Warrenville, CT-i leányegyház beszolgáló lelkésze, aki örömmel értesítette a közgyűlést, hogy a Warrenville-i magyar református templom újjáépítés előtt áll, amelyhez kérte a Közegyház segítségét. Szabó István egyházmegyei gondnok megköszönte az Esperes úr jelentését, és annak javaslatait a megfelelő bizottság hatáskörébe utalva, bejelentette a bizottságok alakulását: 1. Jegyzőkönyv hitelesítő: Molnár Ágoston, Németh Jeff és Skolik Józsefié. 2. Pénztárvizsgáló: Forró Sándor, Galambos László és Muzsi Istvánná. 3. Szavazatbontó és jelölő: Muzsi István, Bordás Csaba és Szabó Istvánná. 4. Indítványozó: Szabó István, dr. Schilling András és Ványi László. Az ebédidőre és a bizottságok munkájára való tekintettel a közgyűlést az elnök felfüggesztette. Déli 1 órakor a Staten Island-i vendéglátó egyház ízletes ebéddel szolgált a közgyűlésen megjelenteknek. A közgyűlés délután 2 órakor folytatódott. Molnár Ágoston lelkipásztor, a jegyzőkönyv hitelesítő bizottság nevében, az 1989. június 11-i jegyzőkönyvet, változás nélkül, elfogadásra ajánlotta. A közgyűlés egyhangúan elfogadta. Forró Sándor esperes, a pénztárvizsgáló bizottság nevében, a pénztáros jelentését elfogadásra ajánlotta. Egyhangúan elfogadták. A jelölő bizottság nevében Muzsi István lelkipásztor szólalt fel.
