Magyar Egyház, 1991 (70. évfolyam, 1-6. szám)
1991-07-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3. oldal és a labdarúgó pálya is megtelt emberekkel, s közöttük gyönyörű nemzeti viseletű csoportokkal. Az egész stadion úgy nézett ki, mint egy virágos mező. A pályán, az első sorban, valóban vagy kétszáz lelkész ült fekete palástban. Ez alkalommal a díszvendégek pódiumára kerültem — dr. Harsányi Andrást képviselvén — nem kis könyökléssel. Az előző este Budapesten még nem kaptam meg ezt a megtiszteltetést. Innen jól átláthattam mindent. Ott ültek Magyarország vezető miniszterei, dr. Paskai László bíboros érsek, romániai orthodox papok és más méltóságok. Az ünnepséget dr. Kocsis Elemér tiszántúli püspök köszöntése vezette be, majd dr. Antall József miniszterelnök mélyen szántó beszéde következett. Őket követően Stephens Sarah svájci lelkésznő, a Református Egyházak Világszövetsége nevében mondott köszöntőt tolmács segítségével. Az igét Tőkés László erdélyi püspök hirdette és dr. Hegedűs Lóránt ágendázott. A megjelenteknek kétszáz lelkipásztor osztott úrvacsorát. A záró részben ismét, mint az előző este Budapesten, szép kórus-előadásokat hallgattunk. Dr. Hevessy József, Debrecen polgármestere üdvözölte a Világtalálkozót, majd Csikós Sándor a Szózatot szavalta el. Érdekességként említem, hogy nem volt könnyű a köszöntések után közénk ülő Stephens Sarah lelkésznőnek, Szűcs Zoltán püspökbarátommal Tőkés László püspök mély gondolatokat tartalmazó, de hosszú mondatokban kifejezett prédikációját angolra fordítani. A romániai pópákkal is volt egy kis baj, mert többnyire franciául értettek, amely nyelvre alig akadt tolmácsuk. Az ünnepség három óra hosszat tartott, akárcsak előző este, és csodálatos élmény volt. Még aznap este nagy fogadás volt a másik nagy debreceni szállodában, a Cívis Hotelben. Ismét kiváló ételek és italok mellett az idő hamar repült és késő este még magyar nótázásba is fogtunk egy társasággal, dr. Czine Mihály jóhangú, dalos vezetésével. Másnap, június 23-án, vasárnap délelőtt — életemben először -— részt vettem a Nagytemplomban az istentiszteleten, ahol Szűcs Zoltán püspök prédikált és dr. Kocsis Elemér püspök vagy tíz család gyermekeit keresztelte meg. A nagy befogadó képességű templom teljesen megtelt ünneplőkkel és debreceni hívőkkel. Az ülőhelyek között is százával álltak. Újból gyönyörű kóruséneklések tették még emelkedettebbé az áhítatot. Az istentisztelet két óráig tartott. Ugyanaznap este 6 órakor istentisztelettel egybekötött hangverseny volt a Nagytemplomban, amelyre szintén elmentem. Június 24., hétfő volt a debreceni ünnepségek záró napja a Debreceni Református Kollégium dísztermében. Dr. Czeglédy Sándor áhítata után dr. Török István nyitotta meg az összejövetelt. Utána dr. Benda Kálmán és dr. Márkus Mihály tartottak előadást. Ezek befejeztével szekcióülések alakultak különböző termekben. Én a II. szekcióhoz csatlakoztam, amelynek dr. Csiha Kálmán volt az előadója. Az ebédszünet után ismét összegyűltünk a díszteremben, és akkor szekció beszámolók következtek, majd a magyar sajtó és rádió jelenlétében, Farkas Sándor, az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület elnökének vezetésével a Magyar Református Világszövetség megalakulásáról dr. Márkus Mihály számolt be. A megalakulást különben már az előző este, ugyancsak ő, a debreceni Nagystadionban, országvilág előtt ünnepélyesen bejelentette. Vita támadt, de végül is az intézkedést jóváhagyták. Ha neki állunk vitatkozni az elnökségen, akkor este 6 órakor aligha került volna sor a kórushangversenyre és a záró istentiszteletre a Nagytemplomban. Az pedig felejthetetlen élmény volt, sajnálhatja, aki elmulasztotta. Hatalmas énekkar adta elő Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus művét, Cseri Kálmán lelkipásztor mély krisztushittel prédikált, elbűvölő volt Vass Lajos Ráday kantáta című előadása és Mendelssohnnak a 42-ik zsoltárra írt zeneműve. A Világszövetség tisztikara és elnöksége dr. Kocsis Elemér püspök előtt tették le az ünnepélyes esküt az újból zsúfolásig megtelt Nagytemplom áhítatos hívei, a televízió és sajtó, az ország szemeláttára. A záró aktus a köszöntések átadása volt, amelyek között, végre szóhoz jutván, eleget tehettem megtisztelő küldetésemnek és átadhattam dr. Harsányi András püspök írott üdvözletét és az egész Amerikai Magyar Református Egyház köszöntését, Csordás Gábor tb. esperes, Török István, a Keleti Egyházmegye esperese; Demeter Andor, a Nyugati Egyházmegye esperese és a magam New Yorki Egyházmegyéje nevében is; s bejelentettem a Világtalálkozóra összegyűjtött és átadott pénzadományainkat az Egyházkerület részéről. Ez az ünnepség is vagy három óra hosszáig tartott. Utána még fogadás volt a püspöki székházban, ezúttal az Amerikai Magyar Református Egyesület vendéglátásában, amely a késő éjszakába nyúlott. S azzal az örökké emlékezetes debreceni ünnepségek befejeződtek és másnap indultam vissza Budapestre. Június 27-én, csütörtökön, még elmentem a Ráday Kollégiumba a presbiterek találkozójára. Ott bevártam Szabó Istvánt, Egyházkerületünk főgondnokát, aki nemrégen érkezett Magyarországra és a repülőtérről egyenesen a Kollégium dísztermébe igyekezett. Fel is szólalt az amerikai magyar református presbiterek nevében. Sajnálom, hogy a ,,Reformátusok Lapja” július 14-i számából (6. oldal), amely a Presbiteri Szövetség konferenciájáról számolt be, az ő felszólalása kimaradt, pedig nem kis utat tett meg, hogy elmondhassa. Elbúcsúztam tőle, hogy a továbbiakban már ő képviseli felekezetűnket, és még aznap este 6 órakor elmentem a fasori református templomba dr. Boross Géza professzor evangélizációját meghallgatni. Érdemes megemlítenem, hogy az ünnepségeken Közegyházunk részéről az Allen Park-i (Michigan) egyház, dicséretreméltóan, vagy 16 tagú küldöttséggel képviseltette magát a Világtalálkozón lelkészükkel ifj. Bertalan Imrével és Víg Edmund gondnokkal az élen. Tegze József, az Amerikai Magyar Református Egyesület volt főtisztviselője is jelen volt mindenütt Dózsa György jelenlegi főtitkárral együtt. Június 30-án, vasárnap délelőtt, 35 év óta először, Budapesten, a VIII. kerületi Salétrom utcai templomban — Molnár András lelkipásztor kedves meghívására — igét hirdettem és a Nagytiszteletű Úrral úrvacsorát osztottam. Utána a lelkészcsalád pompás ebéden látott vendégül. Kedvességük kimeríthetetlen volt. Ez az az egyház, ahol jórégen megkereszteltek, megkonfirmáltak és 1950-ben is innen kaptam ajánlást a Budapesti Református Teológiára való beiratkozáshoz. Méltó befejezése volt a magasztos Világtalálkozónak. Hálás vagyok Istennek, hogy mindezt megérhettem. Hálás vagyok a megbízatásomért. Mély köszönetem és hálám illesse a drága magyar reformátusokat, a világ minden részén, akik nagy számban és szívvel, lélekkel, áldozatokkal nem törődve, részt vettek az ünnepségeken és bennünket, külföldi magyarokat, tárt karokkal fogadtak. Isten áldása kísérje őket és a II. Magyar Református Világtalálkozó magvetését dicsőségére gyümölcsöztesse mindnyájunk életében! Forró Sándor esperes
