Magyar Egyház, 1990 (69. évfolyam, 3-6. szám)

1990-11-01 / 6. szám

8. oldal MAGYAR EGYHÁZ magát a Romániai Magyar Cserkészszövetség. Meglátogatták a tábort az otthoni Magyar Cserkészszövetség konkurrens szer­vezetének, a Csapatok Szövetségének vezetői is. A tábor végén a Kárpát-medence 73 magyar cserkész­tisztje nyerte el képesítését. Több mint 10 000 magyar cser­kész kerül irányításuk alá Magyarországon, Felvidéken és Erdélyben. Isten segítse és óvja őket! AMERIKAI MAGYAROK IMÁDSÁGA Hálával fogadjuk el az Úristentől, hogy magyaroknak te­remtett minket és hogy magyar voltunkat, magyar öntudatun­kat ebben az országban is megőrizhettük. Adja Isten, hogy ami magyar nevezet, az ne csak discő múltat, hanem ígéretes jövendőt is jelentsen és ebben nekünk is cselekvő részünk legyen. H.A. TROMBITÁS DEZSŐ HAZATÉRT Trombitás Dezső volt hollywoodi lelkipásztor, egyházke­rületi főjegyző hamvait végakarata szerint édesanyjáéval együtt szeptember 15-én a somlóvecsei temetőben helyezték végső földi nyugalomba. A temetésen Hargita Pál, Kovács Ele­mér és ifj. Hargita Pál lelkipásztorok szolgáltak. Trombitás Dezső, aki 31 éven át volt a hollywoodi (Cali­fornia) magyar református gyülekezet lelkipásztora, 1990. áp­rilis 29-én balt meg Los Angelesben. A gyászistentisztelet má­jus 12-én volt a hollywoodi templomban Demeter Andor espe­res és Vadász-Hunter János szolgálatával. SZABÓ SÁNDORNÉ TÓTH JUDIT Lapzártakor kaptuk a szomorú hírt, hogy Ontario, Cali­­fornia-i lelkipásztorunk hitvese, Szabó Sándorné Tóth Judit hosszas szenvedés után november 9-én elhunyt. Temetése no­vember 17-én volt. Emlékét kegyelettel őrizzük, férjére, kis­fiára Isten vigasztaló kegyelmét kérjük. (.. . eljön az óra, mi­kor a sírokban mindnyájan meghallják az ő szavát.” János 5:28.) GÖNCZ ÁRPÁD A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE ÉS ANTALL JÓZSEF MINISZTERELNÖK OKTÓBER 23-1 ÜZENETE A VILÁG MAGYARSÁGÁHOZ Október 23., az 1956-os Forradalom és Szabadságharc, a Magyar Köztársaság kikiáltásának évfordulója, a nemzeti meg­békélés napja alkalmából felhívással fordulunk az országha­táron kívül élő magyarokhoz. Arra a magyar forradalomra emlékezünk, mely végső soron elindítója volt annak a történelmi folyamatnak, amely­ben Közép- és Kelet-Európa népei a szabadság és a demokrá­cia útjára térhetnek. Mindenek előtt ezért a forradalomért és szabadságharcért ismerik és tisztelik a magyar népet az egész világon. Felhívásunkat olyan időpontban bocsáthatjuk ki, amikor Magyarországon beteljesedett a rendszerváltozás, amikor poli­tikai törekvéseinket immár egyértelműen a demokrácia és az európai értékközösséghez való tartozás igénye határozza meg. Az ország politikájának visszafordíthatatlan megváltozása a határon innen és túl élő magyarság számára egy mélyebb tartalmú új minőségű kapcsolatrendszer kiépítésére nyújt esélyt. Használja fel minden magyar bel- és külföldön ezt a szá­munkra oly fontos és fájdalmasan szép napot arra, hogy szá­mot vessen érzelmeivel és lehetőségeivel: hogyan tehetne mi­nél többet és minél hasznosabbat azért, hogy minél eredmé­nyesebben kerülhessük ki a demokrácia, a szabadság bukta­tóit, és olyan virágzó országot teremtsünk, amelyre valameny­­nyien büszkék lehetünk. Meggyőződésünk, hogy ez csak egy olyan Európában, olyan világban lehetséges, amely a szabadságoknak, a demok­ráciának és a népek és országok egymást segítő együttműkö­désének fölvirágoztatását tűzi ki célul. Ezek mellett az értékek mellett köteleztük el magunkat mi is. Az új Magyarország vezetése magyarnak tekint minden­kit, aki magát annak tartja, felelősséget érez nemzetünk jö­vőjéért és látva hazánknak a diktatúráktól reánk hagyott sú­lyos örökségét, áldozatoktól sem visszariadva kész közremű­ködni egy új ország és egy új nemzet megteremtésében. Kötelességünknek tartjuk, hogy kiálljunk a határainkon túl élő, sokszor igen nehéz időkben helytállt magyarság azon joga mellett, hogy magyarként, anyanyelvén, anyanemzetével és másutt élő magyarokkal korlátozás nélkül kapcsolatot tart­va, autonóm módon dönthessen saját sorsárul, s így élvezhessen teljes körű érdekvédelmet. A kisebbségben élők jogainak biz­tosítását és tiszteletben tartását az egyetemes emberi jogok és az új, demokratikus Európa építésének alapvető elemeként tartjuk számon. Tisztelettel gondolunk a nyugaton élő magyarokra, akik bármikor is kellett elhagyniuk hazájukat, 1956 eszméinek szel­lemében, magyarságukat megőrizve gazdagították azt az or­szágot, amely befogadta őket. Ebben a szellemben, a Magyarországon élő nemzetiségek érdekeit szem előtt tartva, identitásuk és kultúrájuk megőr­zését elősegítve, az ezt szavatoló többletjogok biztosításával, s nem a jogok csorbításával törekszünk együttműködésre a szomszédos államokkal, az anyaországok demokratikus társa­dalmi szervezeteivel. Felhívjuk a világ magyarságát, egyesítsük minden erőn­ket, hogy megteremtsünk egy olyan világot, ahol senki sem szorul háttérbe azért, mert vállalja nemzetiségét, egy olyan világot, ahol a kisebbségek esélyegyenlőségét úgy tekintik, mint ami elengedhetetlen feltétele a többség boldogulásá­nak is. Örömmel fogadjuk, ha a magukat magyarnak valló em­berek boldogulnak s egyben jóhírünket keltik a világ bármely részén. Úgy ítéljük meg, hogy az egyetemes magyarság előtt — hosszú idő után először — újra nyitva áll a történelmi együttcselekvés lehetősége, a türelem, a pluralizmus, a demok­rácia Alkotmányunk eszméinek szellemében. Ennek megvaló­sítása érdekében félre kell tenni a kicsinyes torzsalkodásokat. Kívánunk a határon túl élő valamennyi magyarnak bol­dogulást, megértést, hazánk és nemzetünk javát szolgáló együttműködést egy békés, emberi világban. (A teljes szöveg az „Amerikai Magyar Szó” 1990. november 8-i számának 5. oldaláról való.)

Next

/
Thumbnails
Contents