Magyar Egyház, 1990 (69. évfolyam, 3-6. szám)
1990-11-01 / 6. szám
8. oldal MAGYAR EGYHÁZ magát a Romániai Magyar Cserkészszövetség. Meglátogatták a tábort az otthoni Magyar Cserkészszövetség konkurrens szervezetének, a Csapatok Szövetségének vezetői is. A tábor végén a Kárpát-medence 73 magyar cserkésztisztje nyerte el képesítését. Több mint 10 000 magyar cserkész kerül irányításuk alá Magyarországon, Felvidéken és Erdélyben. Isten segítse és óvja őket! AMERIKAI MAGYAROK IMÁDSÁGA Hálával fogadjuk el az Úristentől, hogy magyaroknak teremtett minket és hogy magyar voltunkat, magyar öntudatunkat ebben az országban is megőrizhettük. Adja Isten, hogy ami magyar nevezet, az ne csak discő múltat, hanem ígéretes jövendőt is jelentsen és ebben nekünk is cselekvő részünk legyen. H.A. TROMBITÁS DEZSŐ HAZATÉRT Trombitás Dezső volt hollywoodi lelkipásztor, egyházkerületi főjegyző hamvait végakarata szerint édesanyjáéval együtt szeptember 15-én a somlóvecsei temetőben helyezték végső földi nyugalomba. A temetésen Hargita Pál, Kovács Elemér és ifj. Hargita Pál lelkipásztorok szolgáltak. Trombitás Dezső, aki 31 éven át volt a hollywoodi (California) magyar református gyülekezet lelkipásztora, 1990. április 29-én balt meg Los Angelesben. A gyászistentisztelet május 12-én volt a hollywoodi templomban Demeter Andor esperes és Vadász-Hunter János szolgálatával. SZABÓ SÁNDORNÉ TÓTH JUDIT Lapzártakor kaptuk a szomorú hírt, hogy Ontario, California-i lelkipásztorunk hitvese, Szabó Sándorné Tóth Judit hosszas szenvedés után november 9-én elhunyt. Temetése november 17-én volt. Emlékét kegyelettel őrizzük, férjére, kisfiára Isten vigasztaló kegyelmét kérjük. (.. . eljön az óra, mikor a sírokban mindnyájan meghallják az ő szavát.” János 5:28.) GÖNCZ ÁRPÁD A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE ÉS ANTALL JÓZSEF MINISZTERELNÖK OKTÓBER 23-1 ÜZENETE A VILÁG MAGYARSÁGÁHOZ Október 23., az 1956-os Forradalom és Szabadságharc, a Magyar Köztársaság kikiáltásának évfordulója, a nemzeti megbékélés napja alkalmából felhívással fordulunk az országhatáron kívül élő magyarokhoz. Arra a magyar forradalomra emlékezünk, mely végső soron elindítója volt annak a történelmi folyamatnak, amelyben Közép- és Kelet-Európa népei a szabadság és a demokrácia útjára térhetnek. Mindenek előtt ezért a forradalomért és szabadságharcért ismerik és tisztelik a magyar népet az egész világon. Felhívásunkat olyan időpontban bocsáthatjuk ki, amikor Magyarországon beteljesedett a rendszerváltozás, amikor politikai törekvéseinket immár egyértelműen a demokrácia és az európai értékközösséghez való tartozás igénye határozza meg. Az ország politikájának visszafordíthatatlan megváltozása a határon innen és túl élő magyarság számára egy mélyebb tartalmú új minőségű kapcsolatrendszer kiépítésére nyújt esélyt. Használja fel minden magyar bel- és külföldön ezt a számunkra oly fontos és fájdalmasan szép napot arra, hogy számot vessen érzelmeivel és lehetőségeivel: hogyan tehetne minél többet és minél hasznosabbat azért, hogy minél eredményesebben kerülhessük ki a demokrácia, a szabadság buktatóit, és olyan virágzó országot teremtsünk, amelyre valamenynyien büszkék lehetünk. Meggyőződésünk, hogy ez csak egy olyan Európában, olyan világban lehetséges, amely a szabadságoknak, a demokráciának és a népek és országok egymást segítő együttműködésének fölvirágoztatását tűzi ki célul. Ezek mellett az értékek mellett köteleztük el magunkat mi is. Az új Magyarország vezetése magyarnak tekint mindenkit, aki magát annak tartja, felelősséget érez nemzetünk jövőjéért és látva hazánknak a diktatúráktól reánk hagyott súlyos örökségét, áldozatoktól sem visszariadva kész közreműködni egy új ország és egy új nemzet megteremtésében. Kötelességünknek tartjuk, hogy kiálljunk a határainkon túl élő, sokszor igen nehéz időkben helytállt magyarság azon joga mellett, hogy magyarként, anyanyelvén, anyanemzetével és másutt élő magyarokkal korlátozás nélkül kapcsolatot tartva, autonóm módon dönthessen saját sorsárul, s így élvezhessen teljes körű érdekvédelmet. A kisebbségben élők jogainak biztosítását és tiszteletben tartását az egyetemes emberi jogok és az új, demokratikus Európa építésének alapvető elemeként tartjuk számon. Tisztelettel gondolunk a nyugaton élő magyarokra, akik bármikor is kellett elhagyniuk hazájukat, 1956 eszméinek szellemében, magyarságukat megőrizve gazdagították azt az országot, amely befogadta őket. Ebben a szellemben, a Magyarországon élő nemzetiségek érdekeit szem előtt tartva, identitásuk és kultúrájuk megőrzését elősegítve, az ezt szavatoló többletjogok biztosításával, s nem a jogok csorbításával törekszünk együttműködésre a szomszédos államokkal, az anyaországok demokratikus társadalmi szervezeteivel. Felhívjuk a világ magyarságát, egyesítsük minden erőnket, hogy megteremtsünk egy olyan világot, ahol senki sem szorul háttérbe azért, mert vállalja nemzetiségét, egy olyan világot, ahol a kisebbségek esélyegyenlőségét úgy tekintik, mint ami elengedhetetlen feltétele a többség boldogulásának is. Örömmel fogadjuk, ha a magukat magyarnak valló emberek boldogulnak s egyben jóhírünket keltik a világ bármely részén. Úgy ítéljük meg, hogy az egyetemes magyarság előtt — hosszú idő után először — újra nyitva áll a történelmi együttcselekvés lehetősége, a türelem, a pluralizmus, a demokrácia Alkotmányunk eszméinek szellemében. Ennek megvalósítása érdekében félre kell tenni a kicsinyes torzsalkodásokat. Kívánunk a határon túl élő valamennyi magyarnak boldogulást, megértést, hazánk és nemzetünk javát szolgáló együttműködést egy békés, emberi világban. (A teljes szöveg az „Amerikai Magyar Szó” 1990. november 8-i számának 5. oldaláról való.)
