Magyar Egyház, 1989 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1989-07-01 / 4. szám
12. oldal MAGYAR EGYHÁZ — NEWS FROM OUR CONGREGATIONS — — EGYHÁZI HÍREK — CARTERET, NJ Lelkipásztor: Nitsch Gábor 175 Pershing Avenue, Carteret, NJ 07008 Telefon: (201) 541-5051 Az évi közgyűlés három új presbitert választott: Comba Gábort, Huszár Erwint és Lukách Ronaldot. A gyűlés megszavazta egy Ford Escort autó bérlését az egyház számára. A Lorántffy Nőegylet tagjai kitűnő ebédet készítettek a gyűlést követő társas összejövetelre. Presbitereink képviselték egyházunkat Trentonban a keleti egyházmegyei gyűlésen. A húsvéti ünnepkör istentiszteleteire szép számmal gyűltek össze magyarjaink. Az ünnepek után, lelkipásztorunk és felesége Miamiban részt vettek a Kossuth teremben megrendezett Erdélyi Gálaesten, ahol a Református Egyesületet Dr. Bertalan Imre képviselte. Az est teljes anyagi kiadását Spéter Erzsébet asszony vállalta, aki 10 híres magyarországi színészt és énekest is meghívott erre az alkalomra. Miami történetében e legjobban látogatott est, több mint 500 ember, adományát Erzsébet asszony megduplázta, hogy az az összeg az egyházon keresztül Erdélybe juttatva az ottmaradottakat segítse. Köszönjük ! A Bolha Piacunk jól sikerült. A hal vacsora sajnos nem a legjobban, de reméljük, hogy a tervezett mézes-mázos csirke vacsoránkra többen eljönnek. Asszonyaink résztvettek a Trentoni Női Konferencián. Három ifjú hölgyet konfirmáltunk meg közös istentiszteleten, neveik az angol részben találhatók. örömei vettünk részt az új Magyar Örökség Központ hivatalos megnyitásán, New Brunswickon. Ebben az épületben helyezik el az Amerikai Magyar Alapítvány könyvtárát, kézirattárát és múzeumi gyűjteményét, amelyek hűen dokumentálják a bevándorolt magyarság és leszármazottaik szerepét, tevékenységét egészen 1776 óta itt Amerikában. Ebben az évben az anyagi terhek könnyítésére a gyűjtést püspökünk fia, Dr. Harsányi Zsolt professzor vezeti. A kézimunkázok csoportja egész nyáron át minden szerdán reggel 10-től találkozik a templom alagsorában. Mindenkit szeretettel várnak. Statisztikai adatainkat lásd az angol részben. CLIFFSIDE, NJ Beszolgál: Szabó István világi lelkész Gondnok: ifj. Takács Mihály A cliffside-iak életében nagy élményt jelentett az egyházmegyei közgyűlés megrendezése. Közel tíz esztendő telt el, hogy eladták a Hudson-parti öreg templomot, és azóta kicsit úgy érzik, mintha magára maradt volna a gyülekezet a jelenlegi kistemplomban. Ez természetesen csak fele részben igaz — már mint annyiban, hogy az egykori egyházalapító és templomépítő ősök —, miután felnevelték a mai generációt, eltávoztak a mennyei Atyához. A mai dédunokák már nem is gondolnak arra, hogy az egykor több ezer mérföldet hajózó dédszülők mily nagy terhet vettek a nyakukba egy magyar egyház alapításával s egy új templom felépítésével az új hazában. Bizony a „régi szép napok” már csak egyre halványuló emlékeket szállítanak. Egy kissé mindenkinek felcsillan a szeme, ha a régi énekkarról beszélnek vagy arról, hogy a vasárnapi iskolások számára bizony oly sokszor szűknek bizonyult a terem, míg a nagymamák még a szemüket is becsukják, ha arra kerül a szó, hogyan ropták évtizedekkel ezelőtt a magyar csárdást a régi templom alatt lévő kultúrteremben. Pedig az egyedüllét érzését csupán az okozza, hogy amikor egyre kisebbé válnak egyházaink, ugyan olyan arányban nőnek a távolságok amerikai magyar gyülekezeteink között. Hiszen ahogy öregszünk egyre kevesebb az önkéntes jelentkező, aki egy-egy csoporttal szívesen elhajtana egy közös egyházi összejövetelre, szeretet-vendégsére vagy konferenciára. Kis egyházainknál a gyülekezeti munka lassan csak az istentiszteletekre és az adakozásra szűkül. S így, amikor az év elején az egyházmegyei közgyűlés megrendezésére került volna a szó — bizony lassan emelkedtek a hívek a szólásra. — A szemeken meglátszott a kétkedés: „Mit kezdünk itt Cliffside-on ennyi vendéggel? — A főzés? — Tizenöt éve lassan, hogy nem volt vacsora az egyháznál. — Ötven embernek kávét főzni? Hogyan, amikor az öreg kávéfőző már egy évtizede ott lapul valahol egy szekrény aljában. De amikor a küldettek és főleg a lelkészek neveit ismertette valaki — egyszerre elszabadultak az emlékek. Lassan kiderült, hogy még mindenkire emlékeznek. Melyik lelkész kit, vagy melyik ismerőst keresztelte vagy eskette. Kedves meglepetés érte a
