Magyar Egyház, 1989 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1989-05-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7. oldal hangsúlyozza, hogy a napjainkban újjá szerveződött Szövetség csapatainak „ökumenikus szellemben kell dolgozni. A már működő katolikus és református csapatokon kívül alakulóban vannak az evangélikus és az unitárius egyházak csapatai is. Érdeklődést látunk az izraelitáktól is”. Az országos elnök figyelmeztet, hogy a Magyar Cserkészszövetség nem csatlakozik politikai szervezetekhez. Valláserkölcsi nevelést nyújt. „A vezetők esetében az őszinte vallásos meggyőződés és élet elengedhetetlen követelmény.” A felhívás másik, különálló része a leánycserkészet szervezésével foglalkozik. Hívja a lányokat is a cserkészetbe, mert jelenlétük a mai társadalmi bajok elleni harcban különösen fontos. A család erkölcsi arcát többnyire az édesanyák határozzák meg, így a mai fiatal lányok a nemzet jövő erkölcsi tartalmát alakítják ki magukban. „Ennek a feladatnak megvalósítását támogatja a leánycserkészet is.” Egy levélből vesszük: . amíg az öregek tépelődnek, a fiatalok máris ‘álltak csatasorba vidáman’. Ezt igazolja, hogy a Márton Áron püspök felszentelésének 50. évfordulójára rendezett ünnepségen, az ELTE Egyetem-téri jogi karának dísztermében cserkészek sorfala, Pozsgay Imre államminiszter, Dr. Gyulay Endre püspök jelenlétében emlékeztek a vértanú erdélyi püspökre”. Nemrégiben érkezett a telefon hír, hogy Pécsett vezetőképző tanfolyam volt, amelynek végén 25 új cserkészvezető tett fogadalmat. Az ünnepségen Cserháti József püspök is jelen volt. Legújabb híreink szerint, tévedését belátva, a Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége közeledik az egyházak által támogatott Magyar Cserkészszövetséghez. Rájöttek, hogy a magyar társadalom független, politikai befolyástól mentes cserkészetet és teljes erkölcsi megújulást akar. * Mi külföldről az újraéledő magyarországi cserkészetnek kétféle segítséget ígértünk. Egyiket a vezetőképzés terén. Ez év augusztusában húsz felnőtt vezetőjelöltet látunk vendégül tanulmányútra az USA-beli Sík Sándor cserkészparkban. Ugyanakkor Ausztriában egy Graz melletti vezetőképző táborunkon kb. 50 hazai fiatal őrsvezető- és segédtisztjelöltet fogadunk. Részünkről, egymagunkban, ez erőnk feletti áldozat, azért kérjük a nyugati magyarság megértő anyagi segítségét is. Könyvkiadási segélyprogramunk is sok áldozatot követelt, de megérte! Elsőnek jelent meg hasonmás kiadású könyvünk, Bodnár Gábor: A magyarországi cserkészet története. Januárban került az üzletekbe 5000 példányban, és már elfogyott. A sajtó egy része élesen kritizálta, irredenta, hazafias, klerikális eszméket vetve a szerző szemére. Ám ezzel a jelek szerint ez inkább felhívta a figyelmet a könyvre, mintsem elriasztotta volna az érdeklődőket. Majd ugyancsak teljesen eredeti szöveggel nyomva kapható külföldi próbakönyveink három kötete is. Ezek a kiadványok hiányt pótolnak Magyarországon, amíg a hazai vezetők elkészülnek saját szükséges cserkészkönyveikkel. Rendkívül érdekes újsághír a Reform című lap április 14-i számából: Megjelent Gergely Ferenc történész könyve a magyar cserkészetről! A szerző így nyilatkozik: „Ha értéket talált az ember a magyar históriának e szakaszában, azt gyanakodva fogadták a legutóbbi időkig. Még a levente kapcsán is akadt olyan hivatalos „faktor”, akinek mondhat-A KŐSZIKLA KÖNNYEKRE FAKAD „ ... még beszélt, mikor egyszerre megszólalt a kakas. Ekkor hátrafordult az Ür, rátekintett Péterre és megemlékezett Péter az Úr szaváról, hogy megmondta neki: Mielőtt ma a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem. Kiment Péter és keservesen sírt.” (Luk. 22:60b-62) Mi hallottuk már Pétert fogadkozni, vitatkozni, hitvallást tenni és most valahogy azon sem csodálkozunk, hogy „Péter keservesen sír.” Ez a tanítvány az úgynevezett „Kőszikla” indulatait és érzelmeit legkevésbé tudta kordában tartani. Minden hozzáfüződő esemény, valamilyen lelki megrázkódtatással jár együtt. Péter, az a jézuskövető, aki minden eseményre rögtön reagál. Az ő sírásának előzményét, nemcsak a főpap udvarában történtek határozták meg, hanem egy korábbi beszélgetés, amikor Péter Jézushoz fordult: „Uram hányszor vétkezhetik az én atyámfia én ellenem és hányszor kell megbocsátanom neki? Még hétszer is? Jézus azt mondta: Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer is.”. (Mt. 18:21-22) Péter a megbocsátás felső határa felől érdeklődött. A zsidó hagyomány Íratlan törvénye szerint a válasz az volt, négyszer. Péter azzal hozakodott elő, hogy hétszer. Talán büszke is volt javaslatára, önzetlennek és nagyvonalúnak tartotta. Mi általában a határát a háromszori megbocsátásnál húzzuk meg. Három figyelmeztetés és ha nem történik semmi hátat fordítasz és elmész, három figyelmeztetés és vége, három figyelmeztetés és megtörténhet, hogy elvesztetted munkádat, megélhetésedet, mindent. Jézus a megbocsátás határát megtörte. Az Ő hetvenszer hétszeres válasza, nem azt jelenti, hogy a négyszázkilencvenegyedik alkalommal nem kell megbocsátani. Az ok egyértelmű. Ha nem bocsátunk meg, a mi bántódásunk, a mi haragunk olyan lesz, mint az üledék, amely lerakodik lelkünk mélyére és lassan-lassan megtelik vele életünk edénye, nyakig leszünk vele és a betelt pohár egyszer életünk tartalmába kerül. Nekünk annyira szükségünk van a megbocsátásra, mint ahogy igényeljük a mindennapi kenyeret, a nyíló virág látását, ahogy szükségünk van levegőre, vízre, ahogy szükségünk van testvérre, barátra. Nem egyszer, nem kétszer, nem háromszor, nem hétszer ... sem hetvenhétszer. .. hanem mindig meg kell bocsátanunk. Ezt értette meg Péter, amikor az Űr rátekintett, választ adva a gyakorlatban a tanítvány egyik régebben feltett kérdésére. Vass Zoltán, lelkipásztor tam, hogy a leventeintézmény bemutatása komoly kritikát jelent... Az illető mégis csk ennyit szólt: „Kedves Gergely elvtárs, amit itt most maga bírál ebben a könyvben, azt szeretnénk mi most megcsinálni.” De térjünk a cserkészetre! (Itt elmondja a szerző, hogy az olvasó „azt várja: a saját vélt igazát bizonygassa a könyv”.) Egyik sem igaz. . . Szembesüljön mindenki a lényeges és letagadhatatlan tényekkel!” Mi is erre vagyunk kiváncsiak! Ez valami új, mert az „elkötelezettek” eddig csak az érem egyik oldalát ismertették. Lepsényi András
