Magyar Egyház, 1988 (67. évfolyam, 2-4. szám)
1988-03-01 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3. oldal A PÜSPÖK HÚSVÉTI LEVELE KRISZTUS SZERETETÉNEK EREJE Évről-évre ünnepeljük húsvétot. Az ünnepek alkalmával a templom tele van virággal, az istentiszteletet különös gonddal készítjük elő, odahaza az aszszonyok és leányok ilyenkor szokták volt bemutatni az új kalapokat és ruhákat. Ezzel kapcsolatban az a gondolat bánt, hogy vajon nem azért „öltöztetjük-e" így fel az ünnepet, mert lelki tartalma nem elég erős? Mármint a modern ember számára, a mi számunkra? Elismételjük a közel kétezer éves evangéliumi történetet, de az ott leírt események nem közelebb jönni, hanem egyre távolodni látszanak az évek múlásával. Nos, ne azzal törődjünk, hogy miképpen értékeltük húsvétot tíz vagy akár két évvel ezelőtt. Ez az év az, ami most igazán fontos. Csak nem az lenne igaz, amit valaki lemondóan mondott, hogy a húsvét érzelmes dísszé vált? Mi a mi számunkra húsvét? Talán helytelen irányból nézzük a nagyhét eseményeit és húsvétot: vissza próbálunk menni a kétezer évvel ezelőtti időbe és azoknak az eseményeknek a keretébe igyekszünk belehelyezkedni. És kényelmetlenül azt találjuk, hogy nem illünk bele. Éppen megfordítva kell cselekednünk: Krisztust és a húsvéti eseményt kell a mi világunkba hozni. Túl sokat vagyunk azzal elfoglalva, hogy Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának mikéntjét vizsgáljuk. Hogy milyen is volt Krisztus halála és hogyan történt feltámadása? A vizsgálgatás buzgalmában azután elmulasztjuk a lényeget: hogy a halál hatalma alól felszabadulva Krisztus élő valósággá vált, ami a tanítványok számára teljes lelki megújulást eredményezett. Szilárdan hiszünk abban, hogy a húsvét hajnali feltámadás való történelmi esemény volt. De ahelyett, hogy ennek fizikai tényét kutatnánk, Krisztus szerelmének mai élő valóságát kutassuk és azért imádkozzunk, hogy ez váljék mai sok gonoszsággal és nyomorúsággal tele világunkban ható erővé. Ha Krisztus szerelme ejt foglyul minket (2. Korinthus 5:14.) és általunk válik élő erővé, a feltámadást nem kell többé bizonyítanunk. Az lesz beszédes bizonysága, hogy Krisztus feltámadott. Az Űr áldása legyen Mindnyájatokkal. Harsányi András püspök HÚSVÉT A halál gondolata elviselhetetlen azok számára, akik csak a földi életben bíznak. Állandó rettegés vagy közömbös elfásultsággal társult beletörődés az amúgyis megváltoztathatatlanba, az elkerülhetetlen és időhöz nem kötött elmúlás tudata megnyomorítja az ember alkotókészségét és elveszi életkedvét. A halálfélelemtől való szabadulás lehetőségét egyedül a feltámadott Krisztusba vetett hit adhatja meg. Az örökélet földi halvány képe elhunyt szeretteinknek továbbélése az emlékezetünkben. Ez azonban egyre homályosabb és elmosódottabb lesz. Az sem ad igazi vigasztalódást, hogy a kiváló alkotók, írók, építők, szobrászok müveikben élnek tovább. Nem lehet minden ember olyan kiváló, hogy halhatatlan emléke maradjon. Krisztus, az érettünk, bűnösökért feláldozott élete, halála és feltámadása által megteremtette a halálból az örökélet lehetőségét. Az Ő feltámadása az Őt követők feltámadásának a példája és biztosítéka. Krisztus követés nélkül nincs feltámadás- Az örökélet ajándéka nem kiérdemelt, természetes következmény, hanem feltételhez kötött valóság. A múlandóság bizonytalanságából az élet dicsőséges folytatásának bizonyságát a Krisztusba vetett hit adja meg. A halál nem a megváltoztathatatlan véget jelenti többé, hanem az átmenetet a változóból az örökkévalóba. Milyen lesz a feltámadás utáni élet? A részleteket nem ismerjük. Elegendő annyit tudni róla, hogy az Űr állandó jelenlétében történő, cselekvő élet lesz azok számára, akiket nevén hívott, megváltott, akik az Övéi. A halálnak nincs hatalma az élet felett. Krisztus győzelme a mi győzelmünk is. A bűn rabságából, a büntetés kárhozatából az életre támasztó Krisztus megváltottai vagyunk. A feltámadás valóságába vetett boldog hittel, örvendező szívvel ünnepelve magasztaljuk az Urat, Aki feltámaszt az örök életre. Istentől lélekben gazdagon megáldott, hitbizonyosságában megerősítő békés húsvéti ünnepeket kíván pásztori szeretettel: Király Zoltán püspök HORVÁTH ZSIGMOND Lapzártakor vettük a szomorú hírt, hogy március közepén meghalt Komáromban Horváth Zsigmond, a szlovákiai magyar reformátusok püspöke. (A felvidéki magyar református egyház mai „hivatalos” neve Szlovákiai Református Keresztyén Egyház.) Ugyanazon a héten hunyt el Csáji Bertalan, az egyház nyugalmazott főgondnoka. A Szlovákiai Református Egyház zsinatához részvéttáviratot küldött Dr. Harsányi András, kifejezve az Amerikai Magyar Református Egyház gyülekezeteinek együttérzését a szlovákiai magyar református testvérek gyászában. LELKÉSZSZENTELÉS A SZLOVÁKIAI REFORMÁTUS EGYHÁZBAN Keston News Service jelenti, hogy elmúlt novemberben 23 lelkészt szenteltek fel Komáromban. 1976 óta ez volt az első lelkészszentelés a Szlovákiai Református Egyházban. Mind a 23 újonnan felszentelt lelkész jelenleg már lelkipásztori szolgálatot teljesít. A szlovákiai reformátusok — az egyház hivatalos neve Szlovákiai Református Keresztyén Egyház (a „magyar” megjelölés nélkül) — 95%-a magyar nyelvű és nemzetiségű; lélekszámúk, a legutóbbi becslés szerint, 130,000 és 225,000 között mozog.
