Magyar Egyház, 1987 (66. évfolyam, 2. szám)

1987-04-01 / 2. szám

CALVIN SYNOD HERALD 13 — REFORMÁTUSOK LAPJA szócsoportokat írtunk fel, amelyekből sok angol szó, vagy kifejezés származik. Ettől kezdve a gyerekek a latinnal együtt saját anyanyelvűket is tanulták, nagy lelkese­déssel. — A dolognak híre ment. Jöttek csodál­kozó szülők, és jött egy különös tanfelügye­lő is. Különös volt, mert valamilyen ürügy­gyei mindig kihívta a tanárt a folyosóra beszélgetett vele, de valójában azt figyelte, hogy meddig bírják csöndben a gyerekek a tanáruk távollétét. E szerint minősített. Mi már vagy húsz perce beszélgettünk. Ekkor nem bírta tovább és megkérdezte; „hogy lehet, hogy magánál ilyen csönd van?” (Nem sokkal később Kovács tanár urat a tanárképző intézetbe helyezték. Itt hatá­rozta el, hogy nagy értekezést ír Platon bölcseletének modern jelentőségéről. A munka jelentős részét elvégezte már, ami­kor véletlenül egy kanadai folyóirat került a kezébe. Hirdetést olvasott: egyetemi ta­nárt keresnek Reginába. A feltételeket mintha rászabták volna. írt, meghívták két évre — de már a harmadik hónap végén felajánlották a véglegesítést. Rögtön köl­csönt is adtak ház vásárlásához. Ez 1968- ban történt.) — Platonra akkoriban Kanadában, saj­nos, „nem volt piac”. Hallottam viszont arról, hogy a környéken magyar települé­sek vannak. Egy érdekes név is megütötte a fülemet: Esterházy. Elmentem megnézni. A helybéliek nagy szeretettel fogadtak, örültek az érdeklődésnek. írtam egy cik­ket. Jó visszhangja volt, ezért folytattam az anyaggyűjtést. Képzelje, olyan meglepő dolgokat találtam, hogy magam sem hit­tem először. Hihetetlen, mennyi minden történt itt! (1974-ben megszületett az első könyv: Esterházy and Early Hungarian Immigra­tion to Canada, Esterházy és a korai ma­gyar kivándorlás Kanadába. Az eredmény ugyanaz volt, mint korábban: siker — és buzdítás a munka folytatására. Kovács professzor egy bűvös körbe került, amely­ből nem lehetett kitömi. De miért is kel­lene? Élvezettel és nagy kedvvel folytatja a munkát, az adatfelvételt, reginai otthoná­ban számtalan cédulaköteg és jegyzet váija a feldolgozást.) — A következő könyv Nagy-Békevár története lesz. Azt elemzi, miként szűntek meg az önálló, befelé néző etnokulturális egységek, s hogyan lettek kanadaivá. — A munkához elengedhetetlen a ma­gyarországi adatfelvétel is. Sokfelé jártam Szabolcs megyében, de megfordultam más magyar falvakban is. Érdekes, hogy az ott­honi hozzátartozók talán mégjobban emlé­keznek a régi történetekre, mint a kanadai magyarok. A levéltárban és a Széchenyi Könyvtárban is nagy szeretettel fogadtak, sok barátra leltem. A hazajárás számomra az elmúlt években szinte programmá vált. Mindig olyasmit szerettem volna csinálni, ami a magyarságnak hasznos. Úgy érzem, a mostani munkám ilyen. (Kovács Márton legutóbb a történész­­találkozóra érkezett Budapestre. Természe­tesen ezt az alkalmat is felhasználta arra, hogy folytassa a kutatást. De nem maradt sokáig: sietett vissza, hogy részt vegyen a békevári múzeum egyik rendezvényén. Ez érthetően szívügye. A múzeum, amely a környék fejlődési történetét mutatja be, az ő kezdeményezésére jött létre, tizenkét éve. Azóta Kovács Mártont évenként újravá­lasztják mint a Kipling-vidéki Történeti Társulat igazgató tanácsának elnökét. Az állás a professzornak havonta egyszeri 350 kilométeres autókirándulást jelent Béke­­vár-Kipling és Regina között.) H. Gy. (Magyar Hírek) . Kérés Ligonierbol Kedves Szolgatársam! A Bethlen Otthon életével kapcsolato­san örömmel jelenthetem azt, hogy decem­ber óta bevezettük a kétnyelvű áhítatok tartását, így a Bethlen Otthon lakói anya­nyelvükön hallgathatják az Igét, amelyet naponta közvetítenek hangszóróink. Ebbe a munkába a ligonieri lelkészek is becsatlakoztak, mivel az ő egyháztagjaik közül is jó néhányan a Bethlen Otthon gondozottjai. A Felügyelő Bizottság a múlt évben meg­említette azt, hogy jó hatást gyakorolna magyar gondozottjainkra, ha ebből a mun­kából magyar lelkészeink is kivennék ré­szüket, tekintettel arra, hogy cca. 50%-a betegeinknek magyar. Erre való tekintettel szeretettel kérlek arra, hogy légy olyan ked­ves, s kérd meg lelkésztársainkat a Te kör­zetedben arra, hogy legalább egy heti áhí­tatot, 5—6 napot magnetofonra felvenni, s a Bethlen Otthon címére elküldeni szíves­kedjenek. Egy-egy nap a két áhítat (angol és magyar) ne legyen hosszabb 6—7 perc­nél. Az előfohász előtt neveteket, állomás­helyeteket bemondani szíveskedjetek. A szalagon (tape) az angol és magyar áhítat egymást kövessék megszakítás nélkül, s minden egyes nap a két meditáció után hagyjatok ki 15 másodpercet, hogy legyen elegendő idő a kikapcsolásra. A Felügyelő Bizottság tagjaival angolul és magyarul ez a sorrendünk: 1. Név, ál­lomáshely, egy-két mondat üdvözlés; 2. Elő­fohász; 3. Textus 1—2 vers a Szentírásból; 4. Rövid meditáció; 5. Ima; 6. Áldás. Remélem, kérésem s kopogtatásom nem talál süket fülekre. Segítségteket várva maradtam szolgatársi szeretettel: Kovács Zoltán (A szalagokat megtérítjük.) Nagytiszteletű asszony emerita Nagy tiszteletű Asszony Emeritus címmel tün­tette ki a San Fernando Völgyi Magyar Refor­mátus Egyház nyugdíjas alapító lelkészének, Nt. Szabó Antalnak feleségét, Máriát. Február 10-én, egy bensőséges családi áhítat keretében nyújtották át az ünnepeltnek a díszes oklevelet, egy igei falitábla és virágok kíséretében. A Nt. Asszony leányának, Saltzer Margitnak az ottho­nában találkozott a család (Nt. Szabó Antal és Mária, leányaik Saltzer Margit és Sykes Már­ta, unokájuk Hickey Kató, és a dédunokák Erin és Rika) és a gyülekezet delegációja (Nt. Kálmán Szabolcs ésZsuzsa, Barnaky Ferenc és Mária, Kelemen György, Kukoró István, Or­bán Carolina és Palotay Júlia). Zsoltár éneklé­sek, igeolvasás, személyes bizonyságtételek és imák töltötték ki az áhítat idejét. A díszokleve­let Törőcsik János készítette. Szokás Amerikában, hogy a nyugdíjba vo­nuló lelkésznek “minister emeritus” kitüntető címet ad a hálás gyülekezet. Nt. Szabó Antal két egyháznak is minister emeritusa, a San Fer­nando Völgyinek és a Los Angeles-i Első Magyar Evangélikus és Református Egyház­nak. Tudomásom szerint ez az első eset a vilá­gon, hogy a nyugalmazott lelkész felesége „Nagytiszteletű Asszony Emerita” címet kap. Nt. Szabó Antalné, Mária példamutató, hűsé­ges és áldozatos életéért hálát adunk Istennek, és kéijük, hogy tartsa meg őt még sokáig jó egészségben és kiegyensúlyozott lelkiállapot­ban szerettei körében. Kálmán Szabolcs, lelkipásztor

Next

/
Thumbnails
Contents