Magyar Egyház, 1986 (65. évfolyam, 1-6. szám)
1986-09-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 15. oldal 3 éve alatt), amit egyes gyülekezetekben, főleg az óhazában nem egyszer tapasztaltunk, t.i., hogy az istentiszteletet záró ének és áldás után egyesek pánikszerűen menekülnek ki a templomból. Itt legfeljebb az történik, hogy egy-egy másvallású testvér, az úrvacsoraosztás alatt a padban marad. Nem mondunk újat, hogy gyülekezetünk tagjai — éppen úgy, mint a többi újvilági magyar gyülekezeté — döntő többségében idős emberekből áll. A keresztelési, esketési, konfirmálási alkalmak ritkák, mint a fehér holló. Ebben az évben azonban — hála az Úrnak — volt konfirmáció is kicsiny egyházunkban. (1981-ben volt az utolsó.) Négy ifjú tett Isten és a gyülekezet színe előtt vallást Krisztusbavetett hitéről: Zolnay Norber és Andrea, Berencsy Margaret és a lelkipásztor lánya: Nagy Brigitta. A kicsiny templomunkat színültig megtöltő jelenlevőknek igazi lelki élményt nyújtott a konfirmándusok kétnyelvű, hibátlan és bátor felelete s megható volt hallgatni, amikor végezetül elénekelték a „Szent hitünkről vallást tettünk” kezdetű konfirmációs énekünket. A Presbitérium ajándékaként a lelkipásztor átnyújtotta az ifjaknak a Bibliákat, bennük a konfirmációs emléklappal. A négy ifjú, következő vasárnap, Pünkösd szent ünnepén járult először az Úr asztalához és részesült az Űri szent vacsora javaiban. Most egy-két mondat erejéig utaljunk más természetű aktivitásainkra is. Előző jelentésünkben írtunk már az argentínai ruhaküldés akciónkról. Nos, a ruhákat tartalmazó négy zsákot elküldtük a rászoruló argentínai magyar testvéreinknek. Küldeményünket Nt. Szabó Imre ottani lelkipásztor háláshangú levélben köszönte meg. S ha már ilyen karitatív akcióknál tartunk, hadd említsük meg, hogy — bár anyagi lehetőségeink igen korlátozottak — pénzküldeménynyel támogattuk egy délvidéki (Jugoszlávia) egyházközség (Ittebe) templomrenoválási munkálatait. Jelentős esemény színhelye volt egyházunk-templomunk a májusi hónapban. E hó 17-én, vendéglátói voltunk a Nyugati Eme. évi közgyűlésének. Szép számmal jelentek meg a gyűlésen lelkipásztorok és világiak, még olyan távoli helyekről is mint San Francisco és Phoenix (AR). Nt. Tamás Dénes esperes és Vig Ede Eme.-i főgondnok vezette közgyűlés, az Eme. és a közegyház ügyeit vitatta-tárgyalta meg. Nt. Oláh András san-franciscoi lelkipásztor tartott áhítatot, Nt. Demeter Andor phoenixi lelkipásztor pedig egy igen magvas előadást a presbiterek hivatásáról. A gyűlés után asszonyaink látták vendégül a jelenlevőket. Számoljunk be még egy-két jelentősebb eseményről: Anyák Napi ebédünk igen jól sikerült. Mondhatni: túl jól! Akkora volt az érdeklődés (ismét asszonyaink kiváló főztje jóvoltából), hogy vendégeink közül egyesek — helyszűke miatt — kénytelenek voltak eltávozni. Örömmel láttuk vendégeink között szlovák evangélikus testvéreinket. Ugyanis folyó év márciusától augusztusig, a Krisztusban való „egy”-ség jegyében, templomunkat és a hozzátartozó helyiségeket rendelkezésre bocsájtottuk egy — templommal nem rendelkező — szlovák evangélikus gyülekezetnek. Most egy-két szót a városunkban tradíciószámba menő Carousell-ről (nemzetiségi fesztiválról). Hála az Úrnak, ez is igen szép eredménnyel zárult. Templomhallunkban megrendezett magyar népművészeti kiállítás, valamint a magyar konyha ízei, megnyerték vendégeink tetszését. Köszönet az áldozatos munkát végző Nőegyletnek. Egyházi életünk az ú.n. ,,uborkaszezon”-ban — a szabadságok, vakációzások ideje alatt sem lanyhult le. Az Űr háza iránti „emésztően féltő szeretet” egyeseket arra ösztönzött, hogy ebben az időszakban is építsék-szépítsék az Úr hajlékát. Különösen Farkas József testvérünk végzett dicséretreméltó, nagy munkát. Templomhallunk falát, a mellékhelyiségeket újra borította panell-fallal. Új szőnyeg került a lejárati lépcsőkre, új gyepszőnyeg borítja most a templomkertet. Ezekből a munkálatokból különös buzgósággal kivette részét: Pájer Gyula, Rácz Lajos és Rauhoffer József testvéreink. Nagy Menyhért algondnokunk új vaslábakat vett a hall asztalaira. Említsük meg azt is, hogy özv. Dapsy Pálné egy igen szép és értékes úrvacsorái kenyértányért adományozott egyházunknak férje halála emlékére. Hálás köszönetünket fejezzük ki ezúton is fentemlített testvéreinknek. E rutinszerű aktivitásoknál azonban ezerszer fontosabb a lelki élet. Ennek egyik fokmérője: az istentiszteletek látogatottsága. Isten iránti mélységes hálával közöljük, hogy egyházunk tagjai — még a nyári szezon alatt is — igen szép számmal jöttek el az Úrral való találkozás alkalmaira. Az átlagszám: 40-45, amely egy 80 lelkes gyülekezet esetében igen szép. Kellemes színfoltot jelentett egyik augusztusi istentiszteletünkön Dr. Békássy Albert svéd egyetemi tanár, rákkutató tudós jelenléte. Énekvezérként szolgált templomunkban, majd a lelkipásztor felkérésére ismertette a svédországi magyar gyülekezetek életét. Ez a kiváló tudós és ember, akit — ime, tudása egyáltalán nem gátol abban, hogy hívő ember legyen — egyik vezetője a nyugat-európai Protestáns Lelkigondozói Szolgálatnak. Most írjunk röviden a lelkipásztor egyéb természetű tevékenységeiről is. Március 15-én díszszónoka volt a helybeli magyarság ünnepségének. Torontóban részt vett a kanadai Lelkészegyesület gyűlésén. (Itt — előzőleg — előadás megtartására is felkérték, de a zsúfolt program s nem utolsósorban a szervezetlenség miatt erre nem került sor.) S ha már a lelkipásztorról szólunk, egy személyes hírt is közöljünk: címe, telefonszáma folyó év október 1-től megváltozik, íme az új: 1683 Parent Street, Windsor, Ont., Canada N8X 4J9. Phone: 253-6075 (Area Code: 519). Végül, közöljük statisztikai adatainkat: Egy keresztelés, egy esketés, két temetés. Árnyas Mártont és Nagy Gyulát, idős egybáztagjainkat kísértük utolsó útjukra. Az Úr vigasztaló Szentlelke legyen a hátramaradottakkal. Híreink végére érve, kérjük Istent, mindnyájunk kegyelmes mennyei Atyját, legyen továbbra is a kicsiny-fennmaradásáért, hitéért, magyarságáért küzdő windsori eklézsiával. Egyedül Övé a dicsőség!
