Magyar Egyház, 1985 (64. évfolyam, 1-5. szám)
1985-05-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5. oldal Most beszéljünk röviden arról, hogy mit mond a Biblia az időszerű igehirdetésről? Az Ószövetségben többször olvassuk, „Ezt mondja az Űr” (Ezs. 45:18), vagy „Így szól az Űr” (Jer. 6:16.). Különösen a próféták használták ezeket a kifejezéseket. Tehát az Űr szól! Ez mindenek előtt azt jelenti, hogy Isten szól az Ő gyülekezetéhez. Az igehirdető Isten követe, akinek az a feladata, hogy hűségesen továbbadja és hirdesse megbízójának az üzenetét. Ebben az az élő, hogy az élő Űr szól mindenkori gyülekezetéhez. Az evangéliumokban több helyen találkozunk az igehirdető Jézussal. Márk ezt írja róla, „Ő pedig hirdette nekik az igét” (Mk. 2:2.). Máté ezt mondja, „Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind..., hirdette a mennyek országának evangéliumát” (Mt. 9:35.). Másutt ezt mondja, „Amikor Jézus bevégezte a tizenkét tanítvány útbaigazítását, továbbment onnan, hogy tanítson és igét hirdessen a városokban” (Mt. 11:1.). Ő gyógyított, segített, tanított, de legfontosabb feladatának tartotta az igehirdetést. Az Ő időszerű igehirdetésével szólította meg Isten népét és azzal erősítette hitüket és szólította fel őket az Úrhoz való visszatérésükre. A tanítványok és az apostolok is az Igét hirdették. Ez látható Péter apostol igehirdetéséből. Pál apostol ezekkel a szép szavakkal jelöli meg az igehirdetés fontosságát, „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki az Isten hatalma és az Isten bölcsessége. Őt tette nekünk az Isten bölcsességgé és igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá” (1. Kor. 23., 24., 30.). Az ő beszédük időszerű volt, mert az élő Krisztust prédikálták. A gyülekezetei pedig így szólították fel, „Isten igéje élő és ható... Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” (Zsid. 4:12, 7). Mi volt időszerű az ő igehirdetésükben? Az örök Ige, Isten igazsága, az akkori körülmények között szólította meg a gyülekezetét. A cél az volt, hogy az emberek Krisztusban való hitre jussanak el. Ezt nagyon fontos szem előtt tartani, mert ma a mi igehirdetésünkön keresztül Istennek beszéde — a mi korunkban és a mai feltételek között — akar élő és ható lenni. Azután, Istennek nemcsak akkor volt üzenete az emberekhez, hanem ma is van. Az időszerű igehirdetésben az élő Jézus Krisztus szólítja meg élő gyülekezetét. Nézzük most meg az időszerű igehirdetés tulajdonságait! Az időszerű igehirdetés kapcsolatot teremt az élő Jézus Krisztussal. Az igehirdetésben, ha valóban az Igének hirdetése történik, az a csoda megy végbe, hogy a gyülekezetben élő és munkálkodó Jézus Krisztus személyesen szólítja meg a gyülekezet tagjait. A gyülekezetben Krisztus közösségbe vonja híveit önmagával. Ebben a közösségben ismerik meg igazán Megváltójukat, részesülnek ingyen felajánlott minden áldásában. Itt vallják meg Krisztushoz való tartozásukat. Itt értik meg igazán, hogy Krisztus őket az Ö drága vére árán váltotta meg és örök életet kínál nekik. Amikor valóban az Ige hirdettetik, akkor az igehirdető üzenetén keresztül a hallgatók újra és újra megérzik Isten örök szeretetét, kegyelmének bőségét és irgalmának jóságát. Tehát az igehirdetésnek közösséget teremtő erővé kell válni, hogy minden ember Pállal vállja, „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gál. 2:20.) Mivel a gyülekezet közösségében Jézus Krisztus személy szerint szólítja meg a híveket, ennek az a következménye, hogy a tagok figyelme elterelődik önmagukról és felebarátaikra és a keresztyéni szolgálatra is irányul. Éppen ezt találjuk János 15-ben, ahol Krisztus a keresztyének közösségéről tanít. Gondoljunk csak a 13-ik és 14-ik versre, „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok nektek.” Nem véletlen Krisztusnak ez a tanítása. Ő arról akar bennünket meggyőzni, hogy a keresztyén emberek csak úgy tapasztalják meg az ő jelenlétét, csak úgy találkozhatnak vele, ha közösségben vannak embertársaikkal és ebben a közösségben felismerik a szolgálat alkalmait. Ennek a közösségi szolgálatnak gyümölcsei azok a jócselekedetek, amelyek által Jézus szerint, Isten dicsőittetik (Mt. 5:16.). Ilyen közösségi szolgálatra buzdít Pál apostol is, amikor azt modnja, hogy „a jónak cselekvésében pedig meg ne restüljünk” (Gál. 6:9.). Majd így folytatja tovább, „Amíg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen a mi hitünk cselédeivel” (Gál. 6:10.). így az időszerű igehirdetés azt munkálja, hogy a gyülekezet tagjainak szeretete és szolgálata magába foglalja elsősorban azokat, akik testvérek a hitben és azután Isten összes gyermekét. Az időszerű igehirdetés hitet ébreszt a hallgatókban. Mi azt szoktuk mondani, hogy mi az Ige egyháza vagyunk. Ezzel azt akarjuk kifejezni, hogy a mi egyházi életünk középpontjában az igehirdetés áll. Most, ha arra gondolok, hogy az én gyülekezetemben mintegy 200 személynek hirdetem a krisztusi örömüzenetet vasárnaponként, akkor azt kell mondanom, hogy az én igehirdetésem óriási felelősséggel jár. Hitet az igehirdető csak akkor ébreszthet, ha azt, amit prédikál, maga is hiszi és cselekszi. Csak a hittel elmondott prédikáció támaszthat hitet. A hitetlen beszédből nem lesz hit. A hit Istenhez fordít bennünket. Persze a hit ébresztése külső beavatkozás nélkül nem megy. Ez a külső beavatkozás a Szentlélek ereje. Egyedül Ő támaszthat hitet az emberi szívekben.. Ez azt jelenti, hogy az időszerű igehirdetéshez három szereplőre van szükség: a Szentlélekre, az igehirdetőre és az ige hallgatójára. Az igehirdető hirdeti az örömüzenetet, amely az Isten segítségével eljut a hallgatók szívéhez. Hit azonban csak ott fog kialakulni, ahol a Szentlélek ereje hittel ajándékozza meg a hallgatókat. Az időszerű igehirdetés hatékony. Amikor az Igét tisztán prédikáljuk, akkor valaminek történni kell. Ahol az igehirdetés nyomán nem történik semmi, az tulajdonképpen nem igehirdetés. A mi prédikálásunk akkor válik hatékonnyá, ha engedjük, hogy Isten ragadja meg a mi igeirdetéhsünket és Isten maga szóljon a gyülekezethez. Kálvin az igehirdetés hatékonyságárói ezt mondja, „Meglehet, hogy az Ige hatása nem jelentkezik azonnal, azonban mégis lesz gyümölcse, tehát sekinek sem prédikálunk hiába”. Erre gondol Pál apostol is, amikor Isten szolgáiról így ír, „Én plántáltam, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést. Azért az sem valaki, aki plántál, az sem, aki öntöz, hanem csak a növekedést adó Isten”. (1. Kor. 3:6-7.) így magyarázza ezt Ézsaiás is, „Az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem (Ézs. 55:11.). Az igehirdetést tehát reménységgel és kitartással kell végeznünk akkor is, amikor kilátástalannak tűnnek erőfeszítéseink, mert ahogyan Kálvin mondja, az igehirdetésnek mégis lesz eredménye az Isten segítsége által. Az időszerű igehirdetésnek rá kell mutatni a mai kegyetlenségre és embertelenségre. Ennek jeleit lehet látni gyülekezetekben, családokban és országunkban. Gondoljunk
