Magyar Egyház, 1984 (63. évfolyam, 1-5. szám)
1984-09-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7. oldal MAGYAR TEMPLOMSZENTELÉS ARIZONÁBAN - II. RÉSZ Maradandó és időtálló az a Páli, bizonyságtétel „így hát ti is, mikor lelkiajándékokra törekedtek, a gyülekezet építését tartsátok szemetek előtt”. (1. Kor. 14:12.) Nos az egyházban végbemenő összes rendű és különböző természetű szolgálat, szolgáltatás: a szóban megnyilvánuló hitvallástétel az igehirdetés is, avagy e lelkiségből fakadó jótétemény, adakozás, az ekklézsia megmaradása és gyarapodása érdekében történik. E biblikus nézőpontból kiindulva azt írhatjuk, hogy voltaképpen Arizonában a templomépítés az Úr 1972. esztendejében kezdődött, amikor a szétszórtságban élő hívő magyarok hivatalosan egy gyülekezetbe tömörültek. A fundamentumot akkor vetették meg, falát és tetejét 1984-ben építették meg. Az akkor és a most mutatkozó hitbeni áldozatkészség értéke egy és ugyanaz. Csodálatos azért ez az élet, hogy a rendhagyás és a feletébb próbás alkalmak között is az arizonai maroknyi magyar kéve megmaradt. Ezért írtuk, ... „hogy mindennap értékes számunkra, hiszen abban élünk és úgy szellemi, mint fizikai aktivitásunk színhelye. Mind emellett vannak rendkívüli alkalmak, napok, mint július hó első vasárnapja”, — a templomszentelés napja — „amikor különösebb hangsúlyt kapott az együttlét boldogsága”. Igen, örömre fordult szívünk aggodalma, mert bármennyire is célkitűzésében és annak megvalósításában egységes volt a gyülekezet, a templomépítés gonddal járt, és természetesen, amikor a munkálat befejeződött az Isten iránti háládatosság igaz érzése boldoggá tett. Aztán e fenkölt hangulatot még jobban fokozta, hogy e lélekemelő alkalomra Arizonában élő magyar barátaink, ismerőseink közül is többen eljöttek. Mert azért úgy van, hogy különbözőségeink ellenére „a magyar fa” hajtásai vagyunk, és ez nem érdem vagy szégyen, hanem sajátos értékű, tartalmú és ízű drága kincs. Az egybegyűlt sokaság, a felszentelési istentisztelet végeztével az Isten Igéjének áldott üzenetével meggazdagított szívvel, szép rendben a megnagyobbított és ízlésesen, 213 személynek terített gyülekezeti terembe vonult. Az ajtónál a „Lorántffy Zsuzsánna Női Kör” megbízottai fogadták. A belépők mellére piros-fehér-zöld szalagocskát tűztek és az érkezés sorrendje szerint asztalhoz ültették. Amikor mindenki elfoglalta helyét a műsorvezető Török Zsuzsa köszöntötte az egybegyűlteket, kedves vendégeket, az asztali áldás után a templomszentelési bankettet és az azt követő ünnepi műsort megnyitottnak nyilvánítja. Amilyen gyönyörködtető látványt nyújtott a kékbúzavirágmargareta virágcsokrokkal és fehér, kék gyertyákkal díszített, ízlésesen terített asztal, éppoly gazdag, bőséges, ízletes volt a menü és elfogyaszthatatlan mennyiségben a finomabbnál-finomabb sütemény. Nagy György és Shewak István magyar zenéje mellett mindenki jól érezte magát. Műsorvezetőnk Török Zsuzsa nagyszerűen oldotta meg feladatát — amúgy az Ö nevéhez fűződik a terem-, asztaldíszítési terv is — amikoris az egyes műsorszám közé betétként angolnyelven ismertette egyházunk múltját és jelenét. Bemutatta közelről és távolról érkezett vendégeinket, az egyházközség és a női kör vezetőségét, presbitériumát és az építő-bizottságát. Szellemi-lelki gazdagodásunkra szolgált Marian Dura hegedű szólója, Papp Istvánná és Kovács Éva szavalata, Papp Olivér tangóharmonika játéka, valamint Demeter Zsuzsa „A Phoenixi Magyar Egyház múltja és jelene” magyarnyelven elhangzott előadása. Főtiszteletü Ábrahám Dezső püspök urunk indítványára sor került a Székely Himnusz és egy pár mázd Phoenix Arizonai Egyház Templomának Felszentelése gyár dal eléneklésére is, ami a magyar lélek szép ajándéka és igazmegnyilvánulása. ... NE HAGYD ELVESZNI, ERDÉLYT ISTENÜNK... Bárhogyan is vesszük, a léleknek sodró ereje van — vagy... a virágnak megtiltani nem lehet, ne nyíljék ha jön a kikelet .. ., így bomlott ki, mint harmat-cseppben megtisztult rózsabimbó Beczó Sándorné, Gaál Terézke, amikor szót kérve elmondta, hogy férjével együtt itt születtek, amerikai műveltségűek, jó polgárok, de szülői házból hozták a második nyelvet, a magyart, „belénk súlykolták, ami soha nem volt szégyenünkre, sőt büszkék vagyunk, mert ezzel is gazdagabbak lettünk.” „Higyjétek el”, mondotta többek között, „hogy minden attól függ, milyen lélek-szellem van szívünkben.” A város polgármestere, állami képviselők a banketten, ünnepi műsoron is résztvettek, amiért hálásak vagyunk és ez nagy megtiszteltetést jelent annál is inkább, mivel az elhangzott beszédükben értékelték egyházi tevékenységünket, hittel végzendő magyar szolgálatunkat. William Osis szóban és dalban tolmácsolt pohárköszötőjét hallhattuk, majd a műsorvezető angol és a gyülekezet lelkipásztora magyar nyelven hálás szívvel megköszönték minden résztvevőnek a közreműködést, a szolgálattevők bizonyságtételét, szorgalmas munkások, hűséges egyháztagok, pártolók minden formában nyújtott segítségét. Isten s iránti hálával és köszönettel írhatjuk, hogy a lelki javak mellett jótéteménnyel is gyarapodott kis egyházunk. A bankettel járó összes kiadásainkat, Kaprinyák Gyula presbiter és neje, Kiss József és neje fedezték, és az aznapi összbevételünk, a természetbeni juttatásokon kívül, 6,500.21 dollár volt. Templomunk építése érdekében történt, a gyülekezet lelkipásztorának május hó végén és június hó elején, közel három hetes keleti részeken lévő testvérgyülekezetek meglátogatása. A püspöki vizitációnk döntését a New York-i és a Keleti Egyházmegye elfogadta, lehetővé tette. Nt. Csordás Gábor, Nt. Török István, esperes úrék, valamint Ft. Ábrahám Dezső püspök úrék igaz testvéri szeretettel fogadták. A testvérgyülekezetek többsége megértette és elfogadta, hogy egy zsenge kis ekklézsiának az erőnfeletti próbájában, mint a kis templomunk megépítésében, testvéri segítséget kell nyújtaniok. Azt lehetőségeik arányában örömmel is tették, amiért hálásak vagyunk és arra kötelez, hogy mi is adott alkalommal készek
