Magyar Egyház, 1983 (62. évfolyam, 1-5. szám)
1983-08-01 / 4. szám
2. oldal MAGYAR EGYHÁZ Örök Reformáció Most, amikor a „reformáció” 466-ik évfordulója következik, jó számba venni a hősi tetteket, reformátorok nagy döntéseit s felvetni a kérdést, hogy szükség volt-é a reformáció? Miért hoztak oly nagy áldozatot hitükért azok, akik életüket is feláldozták Krisztusért. Szükség volt a reformáció, mert a szentírás tanítása hosszú századok alatt elhalványult: ahogy az egyház eltávolodott az apostolok idejétől, úgy csúszott be a Biblia mellett az egyház tanításába sok-sok tév tan, Isten igéjével ellenkező hagyomány. Elfelejtkeztek az emberek Krisztus parancsolatáról: „elmenvén tegyetek tanítványokká minden népet”. Elfelejtették, hogy Mesterük parancsa az volt, hogy hirdessék mindenkinek az Isten országát, legyenek tanúbizonyságai Krisztusunk evangéliumának. Felhalmozódott a tudatlanságra alapuló sok-sok babona, többet számított az emberi hagyomány, mint az, hogy mi az Űr parancsolata. Jön a reformációval a könyvnyomtatás feltalálása, elterjed a Szentírás minden nép nyelvén; olvashatják szegények és gazdagok, alázatos Krisztust követő egyszerű emberek és fejedelmek egyaránt. A Biblia lett a reformáció kulcsa; mit tanít az Ige? Mi az Űr parancsolata? A ceremóniák helyett az igehirdetés lett a központ s a reformátorok mind-mind lánglelkű prédikátorokká váltak. Szükség volt a reformációra az úrvacsora bibliai tanítása és értelmezése terén. Olvasták, hallgatták az ige magyarázatát: Krisztus vette a kenyeret, megszegte és hálákat adván adta a tanítványoknak mondván: VEGYÉTEK, EGYÉTEK, EZ AZ ÉN TESTEM... hasonlóképpen a pohárra és a borra is mondotta: IGYATOK EBBŐL MINDNYÁJAN.... Nem tértek el ettől a bibliai tanítástól egy hajszálnyira sem, s ennek az eredményeképpen megreformálták az úrvacsorával való élést minden országban és minden gyülekezetben. Azóta is a mi népünk az úrvacsora vételt halálos komolyan veszi, méltóságához mérten a legtöbb gyülekezetben ma is mindenki benn marad és az úrasztalához járul; azok pedig, akik betegek, kórházakban, családi otthonokban részesülnek az Űr megtört teste és kiontott vére sákramentuma jegyeiben. SZÜKSÉG VOLT a reformációra: Krisztus került az egyház tanítása középpontjába. Hirdették a Biblia alapján, hogy Krisztus a Megváltó, Ő a mi hitünk kezdete és vége, Ő az alfa és omega, nincs más közbenjáró Isten és ember között. Van-e szükség mások segítségül hívására, amikor közvetlenül imádkozhat a hívő ember Istenhez Krisztus által? A templomokban nem adtak helyet a szobroknak, szent képeknek, ereklyéknek s más dolgoknak, Krisztüs a fő, Ő az egyház ura, Őreá kell figyelni kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt. A reformációnak köszönhetjük, hogy Krisztus került az egyház középpontjába. MAGYAR EGYHÁZ August-October, 1983 Vol. 62, No. 4 Published bi-monthly. Editor-in-Chief: RT. RÉV. DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editors: THE REV. STEFAN TOROK and THE REV. GABOR NITSCH 331 Kirkland Place, Perth Amboy, NJ 08861 175 Pershing Avenue, Carteret, NJ 07008 Business Manager: THE REV. GABOR NITSCH 175 Pershing Avenue, Carteret, NJ 07008 Office of Publication: I. H. Printing Co., 205 Hamilton St., New Brunswick, NJ 08901 Second Class Postage Paid at Lebanon, New Jersey Subscription: $6.00 yearly, Group: $4.00 Postmaster; Send Form 3579 to Business Manager De nemcsak a tan és Biblia igazságok terén volt nagy szükség reformációra, még nagyobb szükség volt az egyházi életben. Visszaállították az egyszerű és őskeretyén egyházban ismert egyházi rendet, mindenkit testvérként tiszteltek, mindenki egyformán fontos Isten országában. A ma ismert demokratikus egyházkormányzat került előtérbe; a presbitériumok vezetik a gyülekezetét, lelkipásztorral az élen s mind a helyi és a felsőbb egyházi élet síkján a többség határozata a döntő. Egyszerűség, becsületesség, tisztesség került a reformáció nyomán előtérbe, a gazdasági és politikai motívumok helyett. Nem az volt a fontos, hogy ki akar uralkodni, hanem szolgálni, mert Krisztus példát adott, hogy ha valaki első akar lenni, akkor annak mindenki szolgájának kell lennie. Manapság is előfordul, hogy egy egy ember magát különbnek tartja másoknál és elbizakodottságának nincs határa. A Biblia útmutatása az, hogy senki ne dicsekedjék, senki fel ne fuvalkodjék, hanem mindenki másokat különbnek tartson magánál. Űj ember típust nevelt ki a reformáció és ez a demokratikus életforma vitte előre a nyugati keresztyénséget, amint azt mi ma ismerjük. Kálvin az egyszerűségnek és alázatos életnek a típusa volt. Meghagyta, hogy halála után jeltelen sírban nyugodjon. Állítsa szembe valaki ezt a puritán kálvinista életformát a ma megtalálható egyes emberek életében való ellentétekkel, s akkor láthatja meg a bibliai igazságot, hogy az egyházat mindig reformálni kell. Kérjük azért Istent, hogy szent lelke által munkálkodjék, formálja és vezesse anyaszentegyházát. Az EGYHÁZNAK ŐRÖK REFORMÁCIÓRA VAN SZÜKSÉGE. Á. D.
