Magyar Egyház, 1983 (62. évfolyam, 1-5. szám)
1983-03-01 / 2. szám
MAGYAR GC/bAZ 7. oldal Pünkösdi gondolatok — kis gyülekezeteinkről A keresztyén anyaszentegyház születésnapján, pünkösd ünnepén figyelmünk évről-évre az egyház felé fordul. 1950 esztendővel ezelőtt, az első pünkösd napján a Lélek kitöltésének egyik látható jele a jeruzsálemi egyház megalakulása volt. A Lélek azóta is szünet nélkül munkálkodik, gyülekezeteket fundál, megtart és szolgálatra serkent. Szóljunk most néhány szót közösségünk “kis gyülekezeteiről”. Annál is inkább, mert az elmúlt év folyamán kis gyülekezeteinket sok meg nem érdemelt támadás érte. Meggondolatlan és felelőtlen kijelentések hangzottak el szóban és jelentek megírásban. Ilyenek: “Kis gyülekezeteink nem számítanak ...” “Csak papíron léteznek ...” Akadtak olyanok is, akik meg akarták tagadni tőlük azt a jogot, amit pedig egyházi törvényeink félreérthetetlenül biztosítanak számukra, hogy fontos, közegyházi döntéseinkben résztvehessenek. Elöljáróban hadd említsük meg nyíltan és világosan: a Szentírás sehol sem állítja, hogy Isten csak a tömegekben gyönyörködik. Jézus se mondta, hogy csupán a “nagyok” kedvesek Isten előtt. A kis közösségeket azonban annál többször vigasztalta és bátorította az Úr: “Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot ...” A Szentírás egy másik helyén így bíztatta az Úr a keveseket: “Ha valahol ketten, vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok azok között.” Folytathatnánk a Bibliából vett idézetek felsorolását, de ennyiből is érthető, hogy Jézus sokszor biztatta, bátorította a “keveseket”. Nem ismeri Amerikai Magyar Református Egyházunk múltját és történelmét az, aki nem becsüli meg kis gyülekezeteinket. Hálásak vagyunk Istennek a nagy vagyonnal rendelkező, népes egyházainkért, de állítjuk, hogy a független egyházi gondolat igazi hősei kezdettől fogva kis gyülekezeteink voltak, amelyek sokszor minden külső segítség nélkül intézték sorsukat, a magukválasztotta presbitérium vezetésével maguk oldották meg problémáikat és egyedül a maguk erejéből tartották fenn templomaikat. Említsünk néhány példát. A conncticuti Warrenville népe az elmúlt év őszén közös munkával elvégezte a templom külső festését. Részt vállaltak a munkában a reformátusok és római katolikusok, az egyház tagjai, élükön az Erdélyből egy évvel ezelőtt érkezett fiatal lelkipásztorral és a hartfordi Magyar Klub tagjai, akik két hétvégén a kezük munkájával, festéket és a hozzávalókat ajándékba adva, újjávarázsolták a templomot. Mondhatná valaki, hogy könynyebb dolga van a nagy egyháznak: vállalkozót hív, elvégezteti a munkát és kiállítja a munkáért szerződés szerint járó csekket. De mennyivel szívet melegítőbb az, ami Warrenville-ben történt! — Említsük meg New York államban Poughkeepsie kis gyülekezetét, amely a közelmúltban emlékezett meg lelkipásztora helyi szolgálatának huszadik évfordulójáról és ebben az évben készül a templomépítés ötvenedik évfordulójának megünneplésére. Ha valaki egyszer megírja a megtett út történetét, mennyi hűségről, áldozatról tanúskodik majd ez az elmúlt fél évszázad! — Ott van a szomszédban Peekskill. 1910-ben épült templomát fenntartja, tatarozza és több, mint hetven esztendeje szól benne az Ige, a zsoltár magyarul! — A New Jersey államban lévő Cliffside a közegyházi adakozásban és a jótékonyságban mutat példát nagyobb egyházainknak is. Számarányát meghaladó mértékben támogaja hivatalos lapunkat, közegyházunkat, a New York-i rádiós istentiszteleti szolgálatot és amikor a whartoni magyar református templom az elmúlt év januárjában gyújtogatás következtében leégett, Cliffside-i gyülekezetünk az elsők között küldött kétezer dollár összegű adományt a templom újjáépítésére. — Hálásak vagyunk Istennek Rochester-i gyülekezetünk hűséges szolgálatáért. Azért, hogy a presbitérium irányításával, rendszeres istentiszteleteikkel, nemzeti ünnepeink megünneplésével az amerikai magyar református jelenlétét képviselik New York állam északi pontján, a kanadai határ közelében. írhatnánk a többiekről, a festői szépségű, nagy múltú Roseton gyülekezetéről, az új életre támadt Staten Island-ról, vagy a keleti és nyugati egyházmegyék kis gyülekezeteiről, Lindenről, Bethlehemről, Roeblingról, Washington, D.C.-ről, az arizonai Phoenixről, a kanadai Toronto és Windsor egyházairól, másokról, de ennyi is elég annak bizonyítására, hogy “kis gyülekezeteink” élnek és hűséggel szolgálnak. A pünkösdi Lélek munkálkodik bennük és buzdítja őket több, odaadóbb szolgálatra. Egyházunk vezetősége továbbra is őrködik azon, hogy törvényeinkben biztosított jogaik megmaradjanak. “A Lelket meg ne oltsátok.” Áldja meg hűségüket az Isten. Hadd zárjuk ezt az írást a költő szavaival: “Nem sokaság, hanem Lélek, szabad nép tesz csuda dolgokat ...” Csordás Gábor Voltam! Voltam kőpattintó vad ősalak, De mégis ember itt az ég alatt Ó, Istenem, a tűzben láttalak S gyötrő félelemmel imádtalak. Majd fegyverré máit a bronz a tűzben, S míg a vadat naphosszat űztem, Megszólalt valami benn a szívben, S véltelek a napnak fenn az égen. Aztán jött a sora hitvány vasnak, Hosszú, véres kínja testvérharcnak. Feledtem fenségét fénylő napnak, És hódoltam ezüstnek, aranynak. Egyszer jött egy csillag, majd felszaladt, S megrendült a föld egy kereszt alatt. Ó, Istenem! Az Ige itt maradt, És én szívemben megtaláltalak. Simsay János A boldogtalan gazdag ember a bölcs kádihoz fordult tanácsért. A kádi az ablakhoz vezette. — Nézz ki az ablakon és mondd meg, mit látsz. — Embereket — felelte a gazdag ember. A bölcs kádi most a tükörhöz vezette. — Mit látsz? — kérdezte. — Magamat. — Látod — szólt a bölcs kádi —, az ablak is üvegből van, meg a tükör is. De a tükör hátát vékony ezüstréteg fedi. Egy parányi ezüst elegendő ahhoz, hogy az ember ne lássa többé felebarátait, hanem csak önmagát.
