Magyar Egyház, 1982 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1982-11-01 / 11-12. szám
MAGYAR £&Yhm 6. oldal AMERIKAI ÜDVÖZLET Dr. UJSZÁSZY KÁLMÁNNAK A magyarországi Református Egyház, különösen a Tiszáninneni Egyházkerület népe, mélységes szeretettel üdvözli 1982. december 13-án Dr. Újszászi Kálmánt 80. születésnapja alkalmával. Odahaza egy egész ország, de Amerika magyar református népe is jól tudja, kicsoda Dr. Ujszászy Kálmán, a Tiszáninneni Egyházkerület főgondnoka, tudományos gyűjtemények felügyelője, nyugalmazott teológiai tanár, igazgató, közigazgató, egyetemi magántanár, aki tudós tanítványaival telerakta a világot és óhazánkat. )Dr. Vatai, Dr. Koncz, Dr. Harangi, Dr. Dr. Biró, püspökök, esperesek, vezető férfiai magyar világunknak.) E helyen nem írhatunk tudós munkája eredményeiről, szeretnénk leírni, talán legnagyobb szolgálata volt, tanítványai seregével beleszeretett a magyar faluba s tanártársával, Dr. Szabó Zoltánnal megmutatta egy nemzetnek, hogyan kell szeretni és nevelni, tovább képezni a magyar falu ifjúságát. A magyar írók sikoltottak a magyar faluért és annak kallódó ifjúságáért, ő bemutatta gyakorlatban, hogyan kell menteni, szeretni a magyar falu ifjúságát, kallódó értékét. Mi itt Amerikába, Kanadába került tanítványai, tisztelői, 80. születésnapján hálás szívvel Isten elé állunk s köszönjük, hogy ajándékba adta nekünk a pataki iskola nagy nevelőjét. Köszönjük néki, hogy számunkra megszemélyesíti az örök Pataki Főiskolát. Évtizedek óta nem fárad bele, hogy haza zarándokló diákjait keblére ölelje, hagyja magát szeretni a Főiskola már hazament tanárai nevében. Megszemélyesíti nekünk mindazt, ami egy pataki diáknak szent és feledhetetlen. Az Úristen nekik adta a szareptai özvegy boros kancsóját, ami mindig tele van, hogy ha egy-egy diák hazamegy és keresi elszállt ifjúsága emlékeit. Asztala mindig megterül, ha utas, diák odatéved s Ica főtiszteletű aszszony régi, magyaros vendégszeretete soha el nem fogy. Mi magyarok nagyjainkat akkor ismerjük el, amikor őszi úton hazamentek. Milyen jó, hogy még az élő és nagyon aktív Ujszászy Kálmán bátyánknak elmondhatjuk, hogy nagyon, de nagyon szertünk, szívünk utolsó dobbanásáig hálásak vagyunk tanításaidért, példádért, szeretetedért. Kálmán bátyánk, áldjon meg az Isten és a Veled együtt hűségesen szolgáló drága élettársadat is. Még nagyon sok boldog születésnapot kívánnak amerikai, kanadai tanítványaid N. L. Főt. BORBÄS ANTAL 1889. július 31 — 1982. november 8. Ft. Borbás Antal v. tábori főesperes, Szentesen született 1889-ben és San Francisco, Kaliforniában hunyt el, 1982. november 8-án. Ö volt az Amerikai Magyar Református Egyházak egyik legtovább szolgáló lelkipásztora. 1950 óta, Amerikába érkezése után, különböző egyházközségeket szolgált. Élete 93. évében is, az utolsó heteket kivéve szolgálatát hűségesen teljesítette. A Kolozsvári Református Theológián végezte lelkész! tanulmányait és 1913-ban bocsátották ki az Ür szolgálatára. Több helyen megfordult Erdélyben és Magyarországon is, így Brassón, Szentesen, Szegeden, stb. 1917-ben kötött házasságot, két gyermekük született, Miklós és Árpád, akik mindvégig hűséges segítő társai voltak szüleiknek. Ft. Borbás Antal és neje Eszter nemrégen ünnepelték házasságkötésük 65. évfordulóját. Sajnos az utóbbi időben Főtiszt, asszony egészsége elromlott, úgy, hogy már a temetésen sem tudott résztvenni, ahol a San Francisco-i magyarság képviselői, egyesületek vezetői mind nagy számban mutatták meg részvétüket az iránt, akit egyforma tisztelettel és szeretettel vettek körül 21 éves lelkipásztori szolgálata alatt. Az első világháború után rövidesen tábori lelkész! kar szolgálatába szegődik és ott Soltész Elemér tábori püspök munkatársa lett. Bejárta a kis Magyarország minden részét, volt a második világháború alatt az orosz fronton és 1950 karácsonyán érkezett meg családjával az Üj Világba, Amerikába, Detroit, Michigan-be. Szolgált a Windsor, Ontario, Kanadai Független Református Egyháznál, m^jd a Bethlehem, Pa.-i gyülekezetei pásztorolta, ahonnan a Poughkeepsie, N.Y. egyház hívta el lelkészének. 21 évvel ezelőtt a napsugaras Kalifornia, az aranypart áldott éghajlata vonzotta és az ottani egyház adott számára alkalmat, hogy szeretete és megbecsülése meleg sugarait szétszólja a nyugati partvidékre vándorolt magyarok között. A San Francisco-i egyház mellett rendszeresen kijárt Saratogába, egészen az utolsó időkig megtartotta ott is az istentiszteleteket. Rövid pár hetes kórházi gyengélkedés után november 8-án hunyt el. Az osztályrészéül számára jutott örömök, elismerés, kitüntetések mellett igen sok próbán és csapáson vezetett az életútja, de mindenkor a béke, szeretet és higgadt megfontoltság és felebarátok iránti megbecsülés jellemezte lelki alkatát. A San Francisco-i egyház, és családja gyászában osztozik az Amerikai Magyar Református Egyház minden gyülekezete. Emlékét áldjuk. Ábrahám Dezső
