Magyar Egyház, 1982 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1982-09-01 / 9-10. szám

MAGYAR CGYfiAI

3. oldal

Tegnap reformáció, ma ébredés-----------------------------Trombitás Dezső ----------------------------------Úgy tűnik, az emberiség története az utolsó felvonásához érkezett. Napjaink történelme a “jel” erre nézve. Az Úr visszajövetelét, illetve a világ végét leíró eseményei a Máté 24-nek ugyanis félelmesen azonosíthatók a korunkéval. A háborúk, éhínségek, természeti katasztrófák világméreteket öltöttek. A gyűlölet, a pénzéhség, a mának-élés, a gátlástalan magatartás egyetemes emberi jelenség. A hamis krisztusok és álpróféták pedig elképesztő tömegeket vonzanak. Az emberek a legbárgyúbb tanoknak hitelt adnak, csak más legyen, mint amiben az atyáik hittek. És ha hozzávesszük az Ezékiel. 38, 39. fejezetében a Gógról és Magógról szóló próféciát, a világpolitikához és a hadászathoz, katonai stratégiához nem értő polgár számára is napi realitás az arab olajért való versenyfutás. A televízió házhoz szállítja a legfrissebb közel-keleti eseményeket, egyáltalán a világ bármelyik részén történő pusztításokat, borzalmakat.

Persze a mögénk hullt századokban is voltak éhínségek és háborúk, és a hatalmi politikát az ököljog irányította. Európában például semmivel sem volt biztonságosabb az élet a középkorban, vagy a harmincéves háború idején, mint manapság. Az inkvizíció koráról nem is beszélünk. A gonoszság, a Sátán hatalma azonban akkor világosan, személyekben inkarnálódott. Luther ifjúkorában hivatalos kiküldetésben Rómában járt, és ha nem mélyedt volna el a Szentírásban, mint tisztességes ember, a hivatását komolyan vevő barát is megborzadt volna attól, amit ott látott és hallott. Az egész világ tudta, hogy mi folyik a pápai udvarban. Napi pletyka-anyag volt Sándor pápa újabb bacchanáliája és a sikátorokban pénzben fogadtak, hogy a bíborosok közül ki kerül sorra a mérgezésben. A borzalmak, a bűnök nevekhez kapcsolódtak. Személyek képviselték az ügyet, és személyek intrikáltak személyek ellen.

Ma azonan a Sátán személytelenül jelenik meg a világ porondján, mint “world system”. És ez sokkal veszélyesebb, mert hogy’ lehet tetten érni egy rendszert, és leigazoltatni egy világnézetet?! A média “tömegeket”, “véleményt” képvisel, de hogy ki, vagy kik állnak a Nép Szava mögött, titok!

Isten és az ő ügye — látszólag — outsider ebben a világban. Hogy Isten miért tűri, miért engedi a Sátán erejének, hatalmának iszonyú megnyilatkozását, az majd akkor adatik tudtunkra, amikor már látásban, és nem hitben járunk. Isten gyermekei számára a legsötétebb korban is bizonyosság volt, hogy Isten jelen van a világ eseményeiben és hogy az övéi nincsenek magukra hagyva.

Isten képviselete a világban háromféle módon történik: a Szentlélek, az egyház és az igéje által. Isten e három megjelenése valójában Jézus Krisztust jeleníti meg. A Szentlélek róla tesz bizonyságot; az egyház az ő teste; és az ige az ő teremtő, újjászülő szava.

Ez konkrétan azt jelenti, hogy ahol és amikor az egyház romlása személyhez kötődik, a Szentlélek prófétát támaszt: egyének ajkát Isten használja akarata, szava kimondására. Amikor rendszerek, világszervezetek ellenében kell felvenni a harcot, Jézus Kriszts a testét mozgósítja: a hitvalló egyház hallatja a szavát. Az igéje pedig az övéit sóvá és világossággá teszi az ízét és a magát elvesztett világban.

Isten nem masszában, hanem egyénekben gondolkodik. Amikor János azt írta, hogy úgy szerette Isten a világot, akkor úgy érti: téged. Amikor azt hallod, hogy az Embernek fia azonosította magát az emberiséggel, ezt úgy fogadd: veled. Éppen, mivel Isten személyekben gondolkodik, az ügye védelmét, a neve szentségét olyan emberekre bízta, mint te, meg én. Luther nem volt Übermentsch. És Kálvin ugyanúgy gyomorbajos volt, mint akárki. És Wesley, és Méliusz Juhász Péter, és Moody, és Kagawa, és Watchman Nee, — de ki tudná felsorolni Isten szentjeit, szócsöveit a Fiáról való bizonyságtevésben — mindennapi sorsok voltak. A küldő és a küldetés volt nem mindennapi.

A középkorban Luther elhívása más volt, mint egy ma élő és az amerikai szétszórtságban szolgáló magyar református lelkipásztoré. Lutherre azt bízta az egyház Ura, hogy teológiailag, hittani síkon tisztázza, hogy mi a meghamisítása, az emberi rátét a keresztyén egyházat illetően. Luther megreformálta, azaz a Szentírással való szembesítés után sorra és tételszerűen bizonyította, hogy a pápás egyháznak ez-és-ez az tanítása, egyházi gyakorlata — ő így mondta: blaszfémia — Istenkáromlás, és visszament az alapokig, az ősegyház gyakorlatához, istentiszteletéhez.

Ma és nekünk nem kell tanokat megreformálni: újrafogalmazni, a Bibliában foglaltakkal szintre hozni. Ezt elvégezték a reformátorok, hitvalló eleink. A konfirmandusok a Heidelbergi Káté és a Második Helvét Hitvallás alapján készült kiskáték alapján megkapják az “igaz hit” alapjait.

Ma ébresztő szolgálatot kíván tőlünk az egyház Ura! Miért?

Aki e sorokat olvasod, nézz szét a saját gyülekezetedben! Isten képviselete az egy tudatosan rothasztott és a végromlás felé rohanó világban? Jelen van Jézus Krisztus a templom padsoraiban, amikor róla szól az igehirdetés? A Szentlélek gyújtja fel a szíveket és tesz embereket mássá, mint akik annakelőtte voltak: a testnek cselekedeteit cselekvő korszakban? Megtértek-e emberek a bizonyságtevésed nyomán? Életem egyik legszörnyűbb felismerése az volt, amikor Isten tudatosította bennem, hogy hosszú lelkipásztori szolgálatom alatt eltemettem egy temetőre elégséges embert, és majd számadásra kell mennem azokért a lelkekért, akik miattam elkárhoznak! Jobban kivert a hideg verejték, mint amikor megtudtam, hogy rákom van.

23 éve, hogy a hollywoodi egyház lelkipásztora vagyok. Sokmindent átéltem, valószínűleg többet, mint az átlag-lelkész. Isten kegyelmes volt hozzám. Amit a Sátán rossznak tervezett, abból jót hozott ki. A Vas utcai KIE- palota foyer-jától, ahol egy medikus — a nevét sem tudom már — megfogta a kabátom gombját, és addig nem engedett el, amíg el nem fogadtam Krisztust Uram-