Magyar Egyház, 1982 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1-2. szám

MAGYAR QGJtm 5. oldal Eleinte, különösen a “nagyokban” ellenkezést váltott ki, hogy ott illett lenni mindenkinek a “be­széden”, de később nyoma sincs annak, hogy valakit kényszeríteni kellett volna erre. Mentek olyan magá­tól értetődően, mint ahogy a gyermek megy oda, ahol atyjával találkozhat, vagy “kálvinibb” kifejezéssel: ahogy a katona megy oda, ahol feljebbvalójától meg­kapja a parancsot a harc további szakaszára. És erre bőven nyílt alkalom. A vá­ros négy templomában he­tenként, vagy egy tucatszor lehetett prédikációt hall­gatni. A lelkipásztorok egyik feladata — a feljegy­zések szerint — az volt, hogy “bátorítsák” a gyüle­kezet tagjait. És ezt meg is tették, nyilván azzal, hogy Isten azt a “jó dolgot”, azt az új életfolytatást, ami el­kezdődött bennük, el is fogja végezni bennük. Az­zal, hogy nem hiábavaló életszentségre törekedni. Ezért a szentségért nem kel­lett máshová zarándokolni, mert nem volt helyhez kötött, mások által közve­tített, hanem az ember ál­tal mindig újra elkért, az Ige és a Szentlélek által pe­dig újra odaajándékozott, felelősségre serkentő, a kö­zösség szolgálatára mozgó­sító volt. A jövendőbe né­zett és az ígéretekben biza­kodott, melyek a látottak­nál mindig többről, ' na­­gyobbról szóltak. Nem di­csekedhetett vele senki, mégis — külön és együtte­sen — hordozói lettek, mindnyájan ennek a szent­ségnek, és ez “a hegyen épí­tett városból” messzire ki­sugárzott és kívánatossá, vonzóvá lett sokak szá­mára. A Nyugati Egyházmegye alkotó tagjaihoz A Nyugati Egyházmegye december 13-ról, az időjá­rási viszonyok miatt, elhalasztotta közgyűlését 1982. március 27-én, szombaton reggel 10 órára, akroni gyü­lekezetünk templomába ezúton hivatalosan összehí­vom. Kérem az egyházmegye alkotó tagjait, hogy megje­lenésükről és a gyülekezeti küldöttségek létszámáról március 20-ig írásban vagy telefonon értesíteni szíves­kedjenek. Ebédről — személyenként négy dollárért — gon­doskodunk. Kérem azokat a gyülekezeteket és alkotó tagokat, amelyek és akik az egyházmegyei közgyűléseken meg­jelenni nem tudnak levelem vételét hivatalosan igazol­ják és magukat írásban mentsék ki. Az egésznapos közgyűlés délután öt órakor fejező­dik be, ha vannak, akik vacsorát igényelnek, azokat előzetes jelentkezés alapján számbavéve gyülekezetünk asszonyai megvendégelik. Kérjük azokat, akik pénteken este, vagy szombaton este, vagy mindkét este szállást kívánnak biztosítani maguknak, igényüket március 20-ig jelezzék. Egyházmegyénk életére, gyülekezeteink munkájára, lelkészeink szolgálatára Isten gazdag áldását kérve maradtam atyafiságos szeretettel: Dömötör Tibor esperes A Farkas utcai templom Orrát büszkén a felséges égre nyújtja, Látása áhítatra és békességre int, Emberkéz irta krónikák szerint Négy és fél évszázadból áll a múltja; Száz évig töiqjénes oltár, egy nemzedékig pusztává tett szent rom, Majd azután, három évszázada már, Az Igéből megújult hitre épült sziklavár A Farkas utcai vén kálvinista templom. Fut az idő, század századot kerget, Hány emberöltő, hány életkor lepergett, Mióta Hollós Mátyás király hódolása Ügy áhítván, hogy az Ümak hajlékot épít, János barát alkotó elragadtatása Nyomán testté lett az Istent széppel tisztelő S nyugati, pompás katedrátoknak Megszületett a tiszta erdélyi mása. Erdélyi sors, alóla még a templom sem kivétel, Hogy vészre vész jön, jaj, b^j, új próbatétel: Egyszer tűzbe mállottak e roppant kőfalak, Máskor halál dúlt a bedőlt bolt alatt, De mi embernek vég, romlás és gyalázat, Isten megóvta attól ezt az ősi házat, A pusztulásból újulása lett, Üj élet támadt a romok felett. Rákóczi György nagy fejedelmi tettel Megépítette ismét szépmívű kőből, kurlandi mesterekkel. Rég porrá lett az építtető s porrá az építő keze, De művük áll, az íves mennyezet. Mily egyszerű és mily fehér — nézzétek — minden itt! Nem pompával imádjuk Istent, hanem hitben, Szentélyét nem díszíti cifra oltár, De prédikáltatik az Ige, szárnyalva száll a zsoltár. Öreg Rákóczi Györgynek a templom kőpadlóján Azóta semmivé avult a lábnyoma, Nem prédikál a faragott katedrán A tudós, hivő Geleji Katona. Az egydallamú, komoly zsoltárhangban Nem ajkáról, csak verséből szól Szenei Molnár szava. Az is csak emlék, hogy a barna padsorok közt Apáczai is itt járt valaha. Itt vannak mégis: láthatatlanul, Nesz nélkül köztünk állnak és figyelnek, Fölöttünk a mindenség trónja ott az Ür, S a mennyei seregek énekelnek. Az ódon templomot nem a látható tömeg, Hanem “e bizonyságok fellege tölti meg. Velük van együtt ma élő erdélyi kálvinista nép, Az Űr színe elé e szent csarnokba mikor belép. Mélyebbről késztet önmagamba szállni A megrendítő tudat, hogy velem, Mikor imádkozom, együtt fohászkodik Néhány évszázad zord történelem, Megtanít rá, hogy az én kezemet is fogja Istennek világ forgását kormányzó jobbja. A múlt s a ma, szép csendben egybefolynak, Mert él Krisztus, ki ugyanaz, mint tegnap, mindig, s holnap. Őrt áll a templom: hit, ima, Ige és zsoltár őre, Vigyáz ránk s vigyáz a fölöttünk elfogyó időre. Most minket őriz, s tudja jól, hogy napjaink letelnek, De változatlan tény marad örök szentsége, e hely Tanítja, vallja, hirdeti, hitvalló szívben, néma kőben: “Te voltál és Te vagy, erős Isten, És Te megmaradsz minden időben!” DR. MAKSAY ALBERT

Next

/
Thumbnails
Contents