Magyar Egyház, 1982 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1982-03-01 / 3-4. szám

6. oldal MAGYAR CGYhAZ Menjetek el széles e világra (Folytatás a 2. oldalról) hogy az egyház megújítása nem a vi­lág megreformálásán keresztül ve­zet, hanem fordítva, a megújult egy­ház tudja megváltoztatni a haldokló világot. Ez a hitem az Úr fézus Krisztus tanítására, az első keresz­tyének bizonyságtételére és egyhá­zunkat megújító reformátorjaink hi­tér e épült. Újra meg kell hirdessük a régi, de jól bevált igazságot: Vissza az Isten­hez, ússza az Úr Jézus Krisztushoz, vissza a Szentíráshoz! Vissza az élet­hez, a világossághoz, a naponta ige­­olvasásban és imádságban megvaló­suló újjászületéshez. A mi Istenünk nem a szavaknak, hanem a tetteknek az Istene, aki tett azért, hogy mi megmeneküljünk, aki adott azért, hogy mi kapjunk, aki a kereszten szenvedett azért, hogy mi vigaszta­lást találhassunk, és aki meghalt az 0 fiában azért, hogy mi örökké néki és benne élhessünk. Gondolatainkat alá kell rendeljük az Isten gondola­tainak, szavainkat az Isten szavai­nak, tetteinket Jézus Krisztus tettei­nek. Jézus életének célja és értelme az értünk hozott áldozat volt, a mi életünk célja és értelme a másik em­berért hozott áldozatban kell, hogy elérje célját és találja értelmét. Az Amerikai Magyar Református Egy­ház és annak Nyugati Egyházmegyé­je ezt a megújulást kell, hogy hir­desse, élje és adja tovább a hívőknek és nem hívőknek egyaránt. Gyüleke­zeteink nem élhetnek önmagukban és önmaguknak. Egymáshoz tarto­zunk, felelősek vagyunk egymásért, az Úristen együttesen bízta ránk a jö­vendőt. Közösen kell vigyük népünk keresztjét és együttesen kell vállaljuk nemzetünk sorsát. A XX. század végén Isten bennünket az egész ma­gyarság szószólóivá tett. Minden magyarért felelősek va­gyunk az Isten színe előtt. Ez volt a reformációnak a diadalmas hite és történelmet formáló ereje. Ebben nyert értelmet Károli Gáspár Szent­írás fordítása, a reformátoroknak templomokat építő szolgálata, a gaz­dagoknak szegényekhez lehajló sze­­retete. Isten reánk bízta az öregek szolgálatát, a magyar nyelvű egyházi sajtót, távoli magyar gyülekezetek támogatását, szerencsétlenek fel­emelését, menekültek befogadását, fiataljaink néki való megtartását, a magyarság megmentésének lehetősé­gét. Csak másokon keresztül marad­hatunk meg és mások csak rajtunk keresztül találhatják meg életük cél­ját és értelmét, az Istent és az Úr Jézus Krisztust. Ez a cél örök cél, ez a program egész életre szóló program. Aki nem vállalja a teljes feladatot, az semmit sem vállal, csak önmaga földi jövendőjét próbálja munkálni az Isten örök életre szóló tervei és akarata helyett. Nyugati Egyházme­gyénk a magyar reformátusság leg­nagyobb területen szétszórt egyház­megyéje. Feladataink is nagyobbak, lehetőségeink is hatalmasabbak. Ezeket a feladatokat és lehetőségeket csak hivő lélekkel és szerető szívvel lehet megvalósítani. Elhívásunk és kiválasztásunk nemcsak a földi életre szól, de vallanunk kell Kálvin János­sal, hogy ezt az elhívást és kiválasz­tást földi életünk és szolgálatunk eredményei bizonyítják önmagunk és a világ számára. Nem véletlenül vagyunk ott, ahol vagyunk, hanem az Isten akaratából. Nem véletlenül lettünk egyházunk vezetői, hanem azért, mert az élő Isten talált ben­nünket alkalmasnak a nagy felada­tok végrehajtására. 1982 és a következő évek számunk­ra a történelmi alkalmak esztendei. Nem állhatunk félre, nem elégedhe­tünk meg az elért eredményekkel, nem áshatjuk el a ránk bízott tálen­­tumokat. Szaporítanunk kell a lelki kincseket azzal, hogy osztogatjuk a mennyei javakat. Új egyházakat kell szerveznünk, új gyülekezeteket kell életre hívnunk, új lelkészeket kell ki­képeznünk, új egyházi vezetőket kell munkába állítanunk, új híveket kell Istenhez vezetnünk. A feladatokat az Isten jelölte ki, az alkalmakat a Lélek adja, az utat az Úr Jézus mu­tatja, de a munkát nekünk kell elvé­geznünk! A reformáció egyik örök igazsága volt az a tétel, hogy az egy­háznak állandóan meg kell újulnia. Ez a tétel ma ránk vonatkozik és ez a tétel a holnap eredményeinek és a holnap után győzelmeinek az alapja. Mindezt nem magunkért tesszük, hanem Urunkért, aki ránk hagyta a legnagyobb és legszentebb öröksé­get, a lelkek megmentését, bűnösök visszaimádkozását és az örök élet út­jának megmutatását. Ma még tart a kegyelem ideje, ma még lehetősé­günk van a munkára, ma még al­kalmunk van a misszióra. A Lélek üzenetével zárom esperesi jelentésem első részét: “Ma, ha az O szavát hall­játok, meg ne keményítsétek a ti szí­veteket!” Vessétek a szent magot és a jövendőt bízzátok az élő Istenre! Mert a mi Istenünk az életnek, a hit­nek, a szeretetnek, a szolgálatnak és a gyümölcstermésnek az Istene! Ha mi elvégezzük a ránk bízott munkát és végrehajtjuk a ránk bízott felada­tokat, a többit majd O megcselekszi! Úgy legyen! A közgyűlés hivatalos képviselői.

Next

/
Thumbnails
Contents