Magyar Egyház, 1982 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-01 / 3-4. szám
MAGYAR £GYl7AZ 4. oldal Az én kis szülőföldem egy nagy domb köré épült. Egyetlen utcája volt még abban az időben, amely formálisan megkerülte a dombot, kezdete és vége egy pontban találkozott. A domb tetejére épült a templom. így a domb körül elhelyezkedett lakóházak olyan képet nyújtottak, mintha egy drága édesanya köré letelepedtek volna a gyermekei, hogy hallgassák az áldott jó tanácsokat és drága tanításokat. Tévedett Pilátus Jézus kínhalált halt Sokaság eloszlott Szenvedély elcsitult Gyűlölet kihűlt. Lélek égbe szállott Remény széjjelfoszlott Égbolt elsötétült Hivő menekült. Pilátus azt hitte Messiások vége Golgotái kereszt Fájdalmas halál. Csak is a győzőnek Lehet reménysége Sírboltból az ember Vissza nem talál. Főpapok azt hitték Hogy az ítéletnek Gyilkos példájától Remeg a tömeg. Aki szembeszegül Kemény törvényükkel Azt a félelemnek Réme öli meg. Az őrök azt hitték Végleg eltemették Rabszolgák reményét Az ácsnak fiát. Három nap múlva már Régen elfelejtik Csodatévő Jézust És a sok csodát. Tévedett Pilátus, Tévedtek a papok, Tévedtek az őrök, Hitetlen tömeg. Harmadnap feltámadt Az élet királya Mert ember az Istent Nem ölheti meg. Dömötör Tibor A kereszt értelme Hallgatta is ez a kis falu vasárnapról, vasárnapra az Isten Igéjét, csak a betegek hiányoztak az istentiszteletekről. A legkisebb gyermektől a legöregebb emberig, vagy aszszonyig, bármilyen nehezen, de felmentek a hegynek is beillő dombra, mert vitte a lelkeket az Úr utáni vágy és az élet vize utáni szomjúság. Az emberek akár a határban dolgoztak, akár udvarukon, a ház körül tevékenykedtek, akarva, akaratlanul látták a templomot. Nem is volt ott békétlenség, szeretetben, egyetértésben éltek az emberek. Olyan, hogy lopás, egymás hántása, erkölcstelenség, ismeretlen fogalmak voltak. így képzelem én el a Golgotát, tetején a kereszttel. Mert az életünk, ha nem a Golgota köré épül és nem láthatom minden pillanatban a keresztet, nem nevezhető életnek. Enélkül csak olyan, mint a sikátorok zeg-zugos utcáin kóborló hontalan. Keresi a kivezető útat, de nem találja, míg végre fáradtan valamelyik utcasarkon összeesik és kimúlt az élete. Isten Igéje így mondja el nekünk a kereszt értelmét: “Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk Istennek ereje. Mert meg van írva, elvesztem a bölcseknek bölcsességét, az értelmeseknek értelmét elvetem...” (I. Kor. 1: 18-19.) Kedves Testvérem, aki keresed Istent és szereted az O szent Fiát, ezekben a napokban a betlehemi csillag fényénél a Golgotát még tisztábban láthatod, mint máskor és egészen közelről hallhatod a kereszten érted szenvedő Megváltód szavát, ahogy könyörög érted és értem: “Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek. ” A mi korszakunk a lélek letörésének, minden jó és szép megsemmisítésére törekvő korszak. Ma már az istenfélők kicsiny csoportja csak annyi, mint itt-ott egy-egy pásztortűz a nagy pusztaságok sötét éjszakájában. Ezek a tüzek is már csak pislákolnak, mintha a pásztorok elaludtak volna és nincs aki a tüzeket táplálja. Kelj fel Édesapa, Édesanya, Lelkipásztor, Gyülekezeti vezető és minden a jóért, a tisztáért, az igazért, de különösen az Isten szent ügyéért felelősséget érző ember, mert a reánk bízott lelkek, gyermekek így megfagynak a hideg éjszakában és elkárhozott lelkűk minket fog vádolni Istentől való elszakadásukért, őseink drága hitének eltékozlásáért. A múlt hetekben láttam az egyik újságban képeket valamelyik délamerikai állam börtönének celláiról, ahol 8—10 éves gyermekek vannak bebörtönözve. Leírja a riporter, hogy ezek a családjuktól elhagyott, vagy kitaszított gyermekek, bandákba verődve, öldöklő fegyverekkel, késekkel felszerelve kóborolnak és támadnak meg embereket, rabolnak ki lakásokat és üzleteket és gyilkolják meg az ellenállókat, vagy védekezőket. A nagy Amerika, vagy Kanada földjén sem pihenhetünk el nyugodtan, abban a tudatban, hogy itt minden rendben van, mert itt is ugyanaz történik a rosszban, a nemkívánatosban, mint mindenütt földünkön. E hó elején városunk vezetősége levélben kérő szóval fordult minden templom lelkipásztorához, hogy márc. 7-én imádkozzanak a városban tragikusan elharapódzott bűnözés megszűnéséért. Az egész világon egy óriási sátáni kacaj hangzik keresztül. Az enyém a gyermeked lelke ember, mondja a kacagás. Mind addig, amíg meg nem szívleli elsősorban népünk, de a világ keresztyénsége drága magyar költőnk örökértékű figyelmeztetését, amely így mondja: “Kis kacsóid összetéve szépen, imádkozzál édes gyermekem.” Mert az imádkozásra összenemtett kezekbe hamar belekerül a dob, vagy az öldöklő fegyver. Az emberiséget csak az Istenbe vetett hit, a Krisztus követése, az Isten Igéjének az állandó hallgatása és a megtérésnek komolyan vevése tudja megmenteni a lezülléstől. Nekünk, az Isten Anyaszentegyházába tartozóknak, akikre Krisztus urunk, mint tanítványaira rábízta ezt a szent ügyet, hogy elmenvén e széles világra hirdessétek az evangéliumot — kell, most különösen ezekben az ünnepekben, nagyon sokat imádkozni és a keresztre úgy nézni, hogy a bennem levő isteni erő új életre keljen és minden más megsemmisüljön. Az értünk megfeszített Krisztus hív. Szabó Béla
