Magyar Egyház, 1981 (60. évfolyam, 1-12. szám)

1981-09-01 / 9-10. szám

MAGYAR QCxYhni

Samáriabeli vala. — Jézus pedig monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilence pedig hol van?” (Lk. 17:16-17) Főkérdés mindnyájunkhoz: Vajon mi egy vagyunk a hiányzó kilencből, vagy pedig az vagyunk, aki visszatért? Hitünk, vallásunk annak összessége: milyennek ismerjük Istent; életünk azt tükrözi. Akik eltékozolják tudatosan életöket, önnön balgaságaik eredményét, s akik hűek lesznek, az élet koronáját veszik.

Az örökélet hite arra serkent és segél, hogy életünk, viselkedésünk és cselekedeteinket Jézus hite és tanításai szerint rendeljük: tanuljuk meg, hogy vállalnunk kell a felelös-7, oldal

ségeket és kötelességeket melyekkel Istennek tartozunk, ki szeret, számontart bennünket mindig.

Jézus vallása, melyet élt és tanított: hit az Istenben és hit az emberekben; felelős, kötelességet tudó és teljesítő élet, Isten és felebarátaink iránt. Akkor vagyunk valóban Jézus tanítványai és követői, ha híven és örömmel teljesítjük azokat a kötelességeket, melyek Isten gyermekeinek kiváltságai. Akik mindvégig hűek lesznek hallani fogják:

“Jól vagyon jó és hű szolgám; kevesen hü voltál, ezután sokat bízok reád.” (Mt. 25:21) Hogy mit és hogyan bíz akkor reánk, bízzuk Istenre.

Örökségünk megőrzése

(Folytatás a 2. oldalról)

Tudod, hogy omlik össze egy ország? Hogy semmisül meg egy nép? És, hogy tűnik el a történelem színpadáról egy nemzet? Úgy, hogy elfelejtkezik Uráról, Gazdájáról, teremtő, fenntartó mennyei Atyjáról. Kiszárad az a szent csatorna, amelyen keresztül az az égig érő, a menynyei világosság lejön az emberhez. Elnéptelenednek a templomok, hitben elsorvadt lelkületű anyák és apák nem tudják, vagy nem akarják gyermekeik leikébe beégetni azt a szent tudatot, hogy csak Istenben, fézus Krisztus-i tanításokban maradhat meg jónak, igaznak, tiszta életű, fajtáját tovább vivő embernek. “Mikor nincs mennyei látás a nép elvadul, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást” — mondja a Példabeszédek könyve.

írók, költők, közéleti emberek, egyszerű polgárok, tudjátok mi az igazi egyetlen örökségünk? Mi az a szőlőskert, melyet őseinktől örököltünk? Az ANYASZENTEGYHÁZ. Megtartani hagyatékainkat, megőrizni örökségünket, tovább ápolni nagy nemzeti hagyományainkat, értékeinket, csak az ANYASZENTEGYHAZban Istennel, Jézus Krisztussal lehet.

Igazi, nagy kísértéseknek, mindig azok vannak kitéve, akikre nagy értékeket bíztak, akiknek velük született tehetségük és adottságaik vannak. Üres fejeket, lapos lelkeket, nem jegyzik a Sátán tőzsdéjén. Csak a nagymenőkre árvereznek: ki ad többet érte?

A módszer, amellyel emberektől a rábízott értékeket, nagy szent örökségeket elvenni akartak, vagy elvettek, nem változott. Ma is pontosan és szóról szóra ugyanaz, mint volt több ezerévvel ezelőtt. Nekem szükségem van erre a helyre, mondja az

erősebb, a gazdagabb, a hatalmasabb. Adok helyette mást, több pénzt. Biztosítom a gondatlan jólétedet, add el országodat, megveszem meggyőződésedet, kifizetlek, csak mondj le hazafiságodról, tagadd meg hitedet, vagy állítsd át vallásos meggyőződésedet arra a vonalra, amellyel az én ügyemet szolgálod.

Hány ember adta már így el önmagát testestől-lelkestől, a nagyobb darab kenyérért, a fényűzésért, a dicsőségben ideig-óráig való múló ragyogásért?

Legyen áldott azonban a mennyei Atya, hogy milliók és milliók inkább vállalták a nyomorúságot, a nélkülözést, a névtelenségben való eltűnést, de megmaradtak annak lelkűkben, hitükben, nemzeti érzésükben, akiknek Isten teremtette, Jézus Krisztus formálta és a Szentlélek megvilágosította.

A zsarnokok azonban nem nyugosznak bele kudarcaikba. Ha nem kell a pénz, a dicsőség, a nagyobb hivatal és az ezekkel való felsorolhatatlan sok előny, akkor az erőszakos hoz folyamodnak, mint tette ez a gonosz király, Aháb. Mindegy, hogy ki biztatja őket, a hizelkedő udvaroncok, akik a mások vérével akarják biztosítani könnyen megingatható hazugságokból megépített trón melletti székeiket, a lényeg egy: Tedd el láb alól az engedetlent.

így vállalták újra és újra milliók és milliók a történelem folyamán a mártíromságot. Mennyi mártírja van, úgy Isten Anyaszent egy házának, mint drága magyar hazánknak. Ezek meghaltak, de az az eszme, melyet képviseltek és mint szent örökséget halálukig és halálukkal is védtek, megmaradt, életté lett, túlélte a zsarnokokat. Ezek a mártírok tudták, hogy a világ elmúlik és annak kívánsága, de Isten beszéde örökké megmarad és a tiszta igazság győzelemre jut.

író vagy? Költő vagy? A toll a

fegyvered? Ecsettel, vagy szobrászvésővel akarod az anyagból kiformálni az örök igazságokat? Vagy a zene csodálatos világában élsz és szerzeményei melódiája beleolvad a mindenség dallamába. Vagy csak mint közkatona az egy talentumoddal állsz be abba a csapatba, amely megindult az új keresztes hadjárat göröngyös és vészekkel terhes útján, hogy harcolj a hitetlenség, az erkölcstelenség, az embertelenség, vagyis a sátáni sötét erők ellen, hogy itt ebben a földi életben a becsület legyen az érték, a szeretet jelentse az aranytartalékot, és hogy a béke szent fogalma ne csak a hódítók, a kisebb nemzeteket letiprók üres szólama legyen. Tudd meg, hogy minden munkádnak, áldozatodnak csak annyiban van értéke, maradandósága, építő, javító, igaz emberi életet munkáló jelentősége, amennyit az isteni örök igazságokból, a Jézus Krisztus-i tanításokból el tudtál raktározni, tehát amennyi MENNYEI keveredik és vegyül cselekedeteidbe, így tudod országodat még távolról is védeni, népedet lélekben erősíteni, a szent örökséget, ANYASZENTEGYHAZADAT, hazád szőlőskertjét, megtartani.

Mi, amerikai és kanadai reformátusok, abban látjuk és akarjuk örökségünk megőrzését és megtartását biztosítani, hogy megépítjük a teológiát. Azt a lelkészképző intézetet, ahol igaz, hitben erős, Isten ügyét, az ember boldog, békességes földi életét és mennyei üdvösségét munkáló, olyan lelkipásztorokat képeznek ki, akik, ők maguk sem felejtkeznek el sohasem magyarságukról és az itt élő magyar származású hívekben sem szűnnek meg ébrentartani azt a szent meggyőződést, hogy hivatása, küldetése van magyar népünknek. Azért teremtetett, hogy világosság és só legyen és bárhova kerüljön, a világ bármelyik részén találja meg új otthonát — neki ott is