Magyar Egyház, 1981 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9-10. szám
MAGYAR £GYftAZ 3. oldal EMLÉKEZZÜNK AZ 1956-OS NEMZETI SZABADSÁGHARCRA Mi, az amerikai Magyar Református Egyházak lelkészei Istenbe vetett hittel és szent meggyőződéssel valljuk, hogy az 1956 október—novemberi Magyar Szabadságharc magyar népünk győzelme volt az őt elnyomó és nemzeti létében megsemmisíteni akaró zsarnokság felett. Hálatelt szívvel borulunk le a 25 éves évfordulón a népek és nemzetek Ura előtt és mondunk köszönetét, hogy Magyar Népünket megáldotta a Szent Lélek erejével, világosságával, hogy egy igaz, tiszta és szent cél érdekében áldozatot tudott hozni, szembeszállva a világ egyik legnagyobb — minden igazat és jót eltiporni akaró hatalmával. Hálát adunk a Mindenek Urának, hogy magyar testvéreink lelkét úgy áthatotta a nemzeti öntudat, a szabadság szent érzése, a fajtájuk fennmaradásáért érzett áldozatos felelősség, hogy minden emberi segítség nélkül csak Istenre támaszkodva tudtak harcolni azzal a biztos reménnyel amellyel drága őseink oly sokszor győzelemre vitték a háromszínű magyar lobogót, hirdetve és élve, ha “Isten velünk, ki lehet ellenünk”. Mi, Amerikában és Kanadában élő magyarok nem szűnünk meg imádkozni, hogy az 1956 őszén kihullott drága magyar vér ne legyen hiábavaló áldozat, hanem hatalmas erő, amely felszabadítja sokat szenvedett nemzetünket az idegen elnyomás alól. Imádkozunk azért, hogy drága szülőhazánkban minden magyar gyermek megtanulhassa, hogy neki édesatyja az örökké élő Isten és Megváltója az Ür Jézus Krisztus. Imádkozunk azért, hogy az Anyaszentegyházban az Isten Szent Igéje szabadon hirdettessék és a hitetlenség, kegyetlenség és embertelenség szűnjön meg és népünk kemény verejtékkel végzett munkájának gyümölcsét maga élvezhesse, megvallhassa hitét és élhesse magyarságát. Ezekkel a gondolatokkal emlékezünk hőseinkre és mártírjainkra a dicsőséges magyar szabadságharc 25. évfordulóján. Az Amerikai Magyar Református Lelkész Egyesület 1590—1981 Egyszerre kaptam meg azt a két könyvet Magyarországról, amit már évek óta vártam. Nem is tudtam, a loraini parókián, ahol átvettem őket, hogy melyiket fogjam kezembe először? Az egyik a Vizsolyi Biblia két kötete volt. 1590 óta az egész magyarságnak legdrágább kincse. Most szöveghű másolatban megjelent Magyarországon. Harmincnyolcezer példányban megjelentették Károlyi Gáspárnak a magyar bibliafordítását. Mind már elővételben elkelt, a második nyomás most készül. Pedig talán — a szó anyagi értelmében is — a legdrágább magyar könyv: 156.00 dollár, ha valaki most akarja megrendelni. Megvallom, én nem rendeltem meg, de magyarországi drága barátom megvette nekem és kiküldte. Gyönyörű és megható a Vizsolyi Biblia 1981-ben. Imádsággal és hálaadással vettük használatba a ligonieri napokat követő első vasárnapi istentiszteleten — Montreálban. A másik szintén kétkötetes munka. Az is ebben az esztendőben jelent meg. Czine Mihály: Nép és irodalom című gyűjteményes munkája. Különböző magyarországi folyóiratokban 1956 és 1980 között megjelent írásainak a java benne van. Ha valaki a huszadik század magyar irodalmát szeretné jobban megismerni: ennél jobb irodalomtörténetet sehol sem talál. Olyan emberközelségbe senki sem tudja hozni az annyira gazdag magyar irodalmat Ady Endrétől az erdélyi fiatal Farkas Árpádig, mint Czine Mihály! Ebben a két kötetben benne van a teljes magyar irodalom: szerető lélekkel együtt a magyarországi, a csehszlovákiai, a romániai és a jugoszláviai magyar irodalom legjava. Ha valaki elolvassa ellenállhatatlanul keresni kezdi a pozsonyi Dobos László “Egy szál ingben” című írását, mindent szeretne elolvasni Sütő Andrástól és szégyeli magát, hogy sohasem hallott azelőtt a jugoszláviai Csuka Zoltánról. Milyen fiúi szeretettel ír Czine Mihály a legnagyobbakról: Móricz Zsigmondról, Németh Lászlóról, Tamási Áronról, Szabó Pálról, Veress Péterről, Koós Károlyról és a többiekről. írása olvasása közben a temetésükön is jelenvalónak érezzük magunkat és szívünk vele együtt énekli a Te benned bíztunkat... függetlenül attól, hogy elhangzott-e vagy csak az ő szerető szíve érezte, hogy el kellett volna hangzania... Ha valaki az atyák hitében elmélyülni akar és egyre elszürkülő magyar nyelvét akarja felfrissíteni: legjobb a Vizsolyai bibliából olvasni a Szentírást. Éppen úgy, aki a jelen magyar műveltségének legjavát akarja megragadni annak teljességében, a legtanácsosabb elolvasnia Czine Mihály könyvét. Úgy mondják, hogy mikor az édesanyja — Czine Mihály volt a tizedik gyermeke — feljött Hodászról Budapestre a kandidátusi vizsgájára, sokak gratulációjára így felelt: “Még református kántortanító is lehetett volna belőle...” Igaza volt édesanyjának, ő ebben a könyvében is megmutatta azt, hogy néptanító. Az egész nép tanítója, határokon kívül és belül egyaránt. Komjáthy A ladár
