Magyar Egyház, 1981 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7-8. szám
MAGYAR CGylinZ 5. oldal KÁLVIN A TUDOMÁNYRÓL Dr. Nagy Sándor Béla ————————--------------------— Püspöki jogtanácsos volt Kálvin János atyja. Az ő kívánságára az alapfokú ismeretek elsajátítása után az ifjú Kálvin is jogi tanulmányokat folytatott, ámbár neki a teológiához lett volna kedve. Az orleansi egyetemen csakhamar olyan előrehaladást mutatott a jogtudományok ismeretében, hogy nem is joghallgatónak, hanem jogtudósnak tekintették. Orleansból Bourgesba megy tanulmányai kiegészítésére, és itt szerzi meg a licenciátusi fokozatot. Atyja halála után (1531) a jogi tanulmányok folytatása helyett a klasszikus irodalom és az ókori nyelvek tanulására adja magát. Párizsba megy, hogy ott a görög és a héber nyelvben tökéletesítse magát. E nyelvek tanulmányozása során jut el a Biblia alapos megismeréséhez, ami döntő módon befolyásolta egész későbbi reformátori munkáját. 27 éves korában írta meg nagy teológiai értekezését, az “Institutio”-t, amelynek első kiadása 1536- ban jelent meg. Ebben már tudásanyagának teljes fegyverzetében áll olvasói elé. IGAZ ÉS HASZNOS LEGYEN Mi az igazi tudomány? Kálvin az Institutio-ban több helyen is foglalkozik e kérdéssel. Jellemző az a vallomása, hogy ő sohasem akarja tudását a fülek gyönyörködtetésére használni, hanem mindenkor azt kívánja tanítani, ami bizonyosan igaz és hasznos. Szerinte: “A tanult embereknek arra kell használniuk műveltségüket, hogy jó és hasznos tanulmányok végzésére törekedjenek.” Ő is vallja Pál apostollal együtt: “Az ismeret felfuvalkodottá tesz” (I. Kor. 8:l/b). Ennek az Igének magyarázatánál komolyan figyelmezteti a tudomány embereit arra a sok kísértésre, amely együttjár a tudás fejlődésével. Kálvin tanítása a mi korunkban is igaz és időszerű: “Az igazi tudomány nem arra való, hogy elbizakodottá tegye az embert, hanem inkább arra szolgál, hogy alkalmas és hasznos eszköz legyen az emberek közösségi életének irányítására. ” Reformátorunk szerint tehát a tudomány nem lehet csupán egyéni kedvtelés, hanem mindenekelőtt: közügy, s művelése az egész emberiség közös érdeke. Lehet a tudomány az emberi elbizakodottság miatt sok bűn és veszedelem forrása is. Éppen ezért állít fel Kálvin az igazi tudomány megismerése és az áltudománytól való megkülönböztetése céljából olyan mércét, amely akkor is helyes volt és ma is időszerű: az az igazi tudomány, amely hasznos az emberi közösség építésére. Természetesen Kálvin a tudományokkal kapcsolatban is bizonyságot tesz Istenben való hitéről. Szerinte: “Az égboltozat Isten végtelen bölcsességének és hatalmának tüköré, amely a mi hasznunkra adatott”. Az Institutio-ban pedig azt mondja, hogy minden emberi tudásnak, bölcsességnek csaknem teljes summája ebből a két részből áll: megismerni Istent és megismerni önmagunkat. Szerinte a tudósok helyesen nevezik az embert “egy kis világ”-nak, mert ez valóban olyan mestermű, amely magában foglalja a csodák sokaságát. Lehetséges, hogy Kálvinnak ebben a gondolatában visszhangzik a régi görög bölcs mondása: “Ismerd meg önmagadat!” Ámde ő tovább folytatja a gondolatmenetet: ismerd meg önmagadban a te kis világodat, hogy jobban .megismerhesd azt az egész nagy világot, amelybe téged Isten belehelyezett! Kálvin a természeti világban Isten teremtő munkájának eredményét látja és úgy véli, hogy Istennek ez a munkája a természetben ma is folytatódik. Kétségtelen, hogy Kálvin tanításai között van több olyan részlet, ami a természettudományok eredményei szerint mai szemmel nézve tévedésnek bizonyul. Ámde ezek az ő korának tévedései és ez nem változtat azon a tényen, hogy a természettudományok művelésével kapcsolatban ő így foglalja össze álláspontját: "Nemcsak hogy nem vetem el a természet rendjéről szóló tudományt, hanem azt elfogadom, sőt, dicsérem, mint Istennek különleges adományát.” VISSZA A FORRÁSOKHOZ Beszélhetünk-e arról, hogy volt-e Kálvinnak valamilyen tudományos módszere és mik voltak ennek jellemző vonásai? Elsőnek említhetjük a forrásokhoz való visszatérés elvének következetes alkalmazását. Ez az elv természetesen nem kálvini találmány. A humanizmus és a reformáció kezdeti szakasza egyaránt hangoztatta: “ad fontes!” Kálvinról csupán azt mondhatjuk el, hogy ennek az elvnek következetes alkalmazásában volt példaadó. Ennek jellemzéséül megemlítjük, hogy kommentárjaiban, szerepet juttat a Szentírás eredeti szövege magyarázatának. A hitelesnek tartott eredeti források anyagát mindig lelkiismeretes gondossággal vizsgálta meg. Egyik munkájában Pál apostol szavaira hivatkozik: “Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet!” (I. Tim. 1:19). Ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy jó lelkiismeret nélkül nem lehet semmiféle tudományos munkát végezni. Kálvin nagyon gyakran hivatkozik tanításaiban a józan értelemre, a természetes emberi észre, amit ő Isten ajándékának tekint. Nem tarja az igazi tudományhoz méltónak az olyan módszer alkalmazását, amely nem veszi figyelembe az ember természetes józan eszét. Magatartása távol van minden miszticizmustól. Viszont azt is világosan látja és tudja, hogy az emberi értelemnek is megvannak a maga természetes határai. A mi felfogóképességünk nem tud mindent megérteni sem a minket környező világból, sem Isten végtelen bölcsességéből. ERKÖLCSI ÉS INTELLEKTUÁLIS BECSÜLETESSÉG Milyen hatása volt Kálvinnak a tudományok fejlődésére? Már ifjú korában eljegyezte magát a teológiával. Nem is akart más lenni, mint “Verbi Divini minister”, Isten Igéjének szolgája. Mégis azt kell mondanunk, hogy az Ige szolgálata és a teológia művelésén túl, Kálvin szellemi nagysága abban is megmutatkozik, hogy a korabeli világi tudományok fejlődésére mély hatást tudott gyakorolni buzdításaival és a saját műveiben alkalmazott módszer példájával. Kálvin nagy ér-
