Magyar Egyház, 1980 (59. évfolyam, 1-10. szám)

1980-11-01 / 10. szám

MAGYAR GGYllAZ 8. oldal aas s®sysays5ö5síi3?sy5s«ss53« sassassassassassasaasíassasaas: Karácsonyi kántálás Kalotaszentkirályon « Kolozsvár közelében terül el a színes néprajzáról híres Kalotaszeg. Ennek a tájnak egyik legkedvesebb faluja a Kalota folyó partján elterülő Kalotaszentkirály. Itt évszázadok óta őrzik a régi hagyományokat és nép­szokásokat. Ilyen kedves és megható hagyomány a ka­rácsonyi kántálás is. 1i55ÉE^...BRAssó5Srr: tartotta meg a Református Világszövetség Európai Ága ez évi nagygyűlését 1980 szeptember második hetében. [ Főleg Európából, de a világ más részeiről is mintegy 220 delegátus érkezett erre az alkalomra a Romániai! Magyar Református Egyház meghívására. A konferen­cia rendezője Dr. Perret Edmond a Genfben székelő Világszövetség főtitkára volt. A főgondolatot a biblia következő idézete nyújtotta: “Én leszek a ti Istenetek és ! ti lesztek az én népem.” Az előadásokat megbeszélések 1 követték és alkalmat adtak többeknek arra, hogy meg­látogathassanak egyes gyülekezeteket. A nyugati viszonyokhoz szokott delegátusokat sok váratlan meglepetés érte, nem ment minden olyan egy­szerűen és simán, mint ahogy másutt történni szokott. j Kolozsvárra majdnem száz személy jelentkezett, hogy megtekintsék az Erdélyi Magyar Reformátusság köz- ! pontját, Teológiai Szemináriumát, amelyik igen rászo- ! rult a javításokra és modernizálásra. Voltak gyülekezetek, ahol a külföldi vendégeket órákon át a legnagyobb türelemmel várták, s az ilyen találkozások rendszerint igen megható alkalmakká nőtték ki magukat. Többen nem Romániában, Erdély­ben, hanem a szomszédos Magyarországon, Szegeden, Debrecenben, Csehországban Kassán, Jugoszláviában Szabadkán kaptak alkalmat arra, hogy helyi gyüleke­zetekkel találkozhassanak. [ Nagy eredménynek számított az, hogy a Világszö­vetség közbenjárására végre annyi idő után 10 ezer magyarnyelvű teljes bibliát az állam megengedett, hogy átadhassanak az ottani egyháznak. Ennek a költségei- ; hez a többi református egyházak közül már eddig ] néhányan hozzájárultak, a mi egyházunk is küldött egy szerény adományt, s ha híveink ezt felkarolják, s erre a célra adományokat küldenek be a mi közegyházunk címére, azt készséggel továbbítjuk rendeltetési helyére. Szomorúan állapították meg a megfigyelők, hogy a teológiára jelentkezők számát korlátozzák, csak nagyon kevés tanulót vesznek fel, a román állam így akarja el­nyomni egyházainkat, az évekkel ezelőtt földrengés következtében megrongált templomok kijavítása elé akadályokat tűztek, s nem bánnák, ha némelyik templomot sohase javítanák ki vagy építenének helyette újat. Az erre a célra szánt évekkel ezelőtt elküldött hat ezer dollár segélyt is csak sok utánjárás után adták át az egyháznak. Újságok, könyvek kiadását majdnem lehe­tetlenné teszik. A gyűlés tehát ajtókat nyitogatott. \ Ünnep szombatján délután gyülekeznek a legények s együtt indulnak cifraszűrben, árvalányhajas, bokrétás kalapban kántáló útjukra. Legelőször a tiszteletes úr­hoz, majd a tanácselnökhöz mennek s utána csopor­tokba verődve felkeresnek minden családot, hogy bol­dog és áldott ünnepeket kívánjanak. Mindenki virraszt ezen az éjszakán s minden család várja a kántáló legényeket. A tornác előtt megállva kez­dik énekelni a csodálatos szép karácsonyi éneket: Krisztus Urunknak áldott születésén, Angyali verset mondjunk szent ünnepén... A szobából a karácsonyfa fénye hull a fiúk arcára, s az egyik az ének végeztével előáll, s elmondja a kántáló verset: Óh, keresztyén ember, hogyha alszol, ébredj! Nézd, a csillagos ég megmozdula érted. Fényes kapuját a mennyország kitárja És kilép rajta a Dicsőség Királya. Prófétaszó csendül, hatalmasan, mélyen, Ébredjetek lelkek, jel tűnt fel az égen. Nézzetek Keletre, ott ragyog egy csillag, Istenünk jóságát jelzi ez a csillag. Istenünk kegyelmét, Istenünk jóságát Szívünk reménységét, lelkünk boldogságát. Jelzi, hogy a váltság, szabadulás végett Isten Egyszülötte ím a Földre lépett. Jövel, áldott vendég, Egeknek Királya, Sír a nép utánad, nevedet kiáltja. Jövel, hogy a mezőn friss virág fakadjon, Felettünk az égen új csillag ragyogjon. A keleti bölcsek hirdetvén világát: Megnyertük, megleltük a lelkünk királyát. Mondván, akik jöttünk az Úrnak nevében-. E hajlék lakóit vegye kegyelmébe. Kicsinyét és nagyját részeltesse bőven, Idvezítse őket Földön és a mennyben. Hogy pedig amikor letűnik az élet, Emberi sors szerint érjék el a véget. Csendesen jöjjön el az utolsó óra, Viruljon sírunkon az élet virága, Tétessék fejükre ama szent korona, Mely elkészíttetett a mennyben számukra. Aki ezt elmondta, szívéből kívánja. Ezután behívják a fiatalokat s megkínálják őket ka­láccsal és egy pohárka itallal, s így engedik útjukra a kántáló legényeket. Másnap délelőtt a templomban együtt van a falu népe az istentiszteleten a kántáló legényekkel, s most már együtt zengik orgonakísérettel: Dicsőség magasságban az Istennek, Békesség légyen Földön embereknek... Zana Dezső gyűjtése

Next

/
Thumbnails
Contents