Magyar Egyház, 1980 (59. évfolyam, 1-10. szám)
1980-11-01 / 10. szám
2. oldal jPW W W W W W W"WW wwwwww* k Karácsony kincsei “Kinyitották kincsesládáikat és ajándékokat adtak Jézusnak: aranyat, tömjént és mirhát” (Máté ev. 2:11). Karácsony története az ajándékozás története. A világmindenség teremtő Istene egyszülött Fiát ajándékozza az embernek. A csillag fényét ajándékozza, hogy a bölcseket elvezesse az Úr Jézus Krisztushoz. Az angyalok a világtörténelem legcsodálatosabb üzenetével ajándékozzák meg a pásztorokat. A pásztorok hitük bizonyságtételét és szívük szeretetét adják át Jézusnak és szüleinek. A bölcsek átadják királyi ajándékaikat a világmindenség Urának. József a hivő ember engedelmességével és jóságával ajándékozza meg Máriát. Mária az újszülöttben az Isten ajándékát adja át az emberiségnek. A jászol körül kérődző állatok lehelletűk melegségét ajándékozzák az Isten Fiának, hogy elviselhetővé tegyék számára az éjszaka hidegét. A karácsonyi történet újra és újra visszatérő szavai: Dicsőség, hódolat, tisztesség, öröm, békesség, jóakarat az emberi élet legnagyobb kincsei és Istentől kapott ajándékai. Karácsonykor az egész világmindenség bemutatta hódolatát és istentiszteletét az Isten és az ő Fia, az Úr Jézus Krisztus felé. Mindenki adott. Mindenki a legdrágábbat adta. Hivő a hitét, gazdag a kincsét, bölcs az okosságát, hitetlen a ravaszságát, gonosz a kegyetlenségét. A világ sötét és reménytelen éjszakájába belehulló mennyei világosság feltárta az emberiség igazi arcát, megáldotta a jókat és leleplezte a gonoszokat. Nyilvánosságra hozta a titkokat és bemutatta az érzelmeket. Karácsonykor az Isten kettéválasztotta a világot és az emberiséget. Az istenfélők szent biztatást kaptak-, Ne féljetek, a hatalom megszállottjait pedig elöntötte a harag és a gyűlölet. Útjukban volt az Isten, kellemetlen volt számukra a megszületett Krisztus. A békesség angyali üzenetére a gyermek gyilkosság szörnyű bűnével válaszolt az ember. A jóakarat meghirdetését a besúgók széjjelküldésémwm eGyliflz jel próbálta ellensúlyozni a hatalom. A világmindenség legcsodálatosabb diadalmenetét hamarosan bujdosássá, meneküléssé és gyilkos hajszává változtatta az ember. Az őszinte hitből és minden körülmények közötti engedelmességből képmutató vallásosság és Isten ellen törő engedetlenség lett. Karácsony kincseit hamarosan eltékozolta a világ. Karácsony csodája visszájára fordult. Korunkban válik szemmel láthatóvá, hogy milyen messze került a modern ember karácsony értelmétől és mondanivalójától. A hitetlen ember önmagát helyettesítette be az Isten és az Úr Jézus Krisztus helyére. Magának követeli a hódolatot, tiszteletet és sok esetben még az imádatot is. Még a hivő ember is összetéveszti a saját gyermekét az Úr Jézus Krisztussal karácsonykor. Elhalmozzuk gyermekeinket földi kincsekkel és ajándékokkal, ahelyett, hogy gyermekeinket ajándékként adnánk át az élő Istennek, az Úr Jézus Krisztusnak és az ő egyházának. Az önző ember önzésre tanítja a következő nemzedéket. Karácsonyjelentősége ma már az ajándék várásban és nem az ajándék adásban válik ünnepé. Követeljük az Istentől a jólétet, a békességet, egészséget, jóakaratot és ha adunk, akkor is csak azért adunk, hogy többet kapjunk vissza a másik embertől. Arany hegyeket és gyémánt tömböket adnak el karácsonyi lázban az ékszerüzletek, de az egész világ érzi, hogy valami hiányzik az igazi karácsonyi hangulatból. Istent és az ő Fiát, az Úr Jézus Krisztust kiszorítjuk vezetők és vezetettek életéből, az iskolákból, a hivatalokból és az otthonokból, hogy azután a lelki kincsekkel együtt kiszorítsuk életükből a békességet, a jó akaratot, az új élet lehetőségét és a jövendő reménységét is. Napnyugat bolondjai lettünk, mert nem tanultunk a napkeleti bölcsek példájából. Hiányzik lelkűnkből a pásztorok hite, akik “mind” elindultak és nem nyugodtak addig, amíg meg nem találták az Úr Jézus Krisztust. Újra kell értékelnünk hitünket, melyet nem követnek cselekedetek és meg kell tanulnunk, hogy karácsony nem az önzés, hanem az önzetlenség ünnepe. Az Úristen az 0 egyszülött Fiát küldte el azért, hogy életünk legyen, feláldozta a legdrágább kincsét az ember jövendőjéért. Mit adunk mi az Istennek? Mennyit ál-GEBBESZap íMlWHGrAE ChVBCh NOV.DEC., 1980 - Vol. 59, No. 10. Published bi-monthly. Editor-in-Chief: RT. RÉV. DEZSŐ ÁBRAHÁM, Bishop Editor: RT. RÉV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 Tel.: (216) 666-4600 Business Manager: DR. ÁRPÁD BANDA 2299 Winter Parkway, Apt. 295 Cuyahoga Falls, Ohio 44221 Tel.:929-3687 Office of Publication: Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102 Second class postage paid at Cleveland, Ohio Subscription—Előfizetés: évi $5.00 yearly Send Form 3579 to Classic Printing Corp. 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohio 44102 dozunk Krisztus ügyéért? Milyen fontos számunkra Krisztus egyháza és az örömhír terjesztése? Tudunk-e, akarunk-e, merünk-e hitet, reménységet és szeretetet árasztani magunk körül a világban? Valaki azt mondta, hogy “földi kincsekben meggazdagodtunk, de lelki javakban megszegényedtünk”. Talán ezért nincsen karácsonyi öröm a világban? Talán ezért szaporodnak a hitetlenek és fogynak a hivők? Talán ezért hullik egyre nagyobb sötétség és reménytelenség az emberi világra? Karácsonykor mérjük le életünket. Számoljuk össze kincseinket. Adjuk át Istennek azt, ami a legfontosabb és a legértékesebb a számunkra. Adjuk néki a hódolatot és a tiszteletet. Vegyük komolyan az Isten igéjét, Krisztus tanítását és az ajándékozásban meggazdagodó és másokat meggazdagító életet. Legyen őszinte Krisztus keresésünk, legyen igaz szavunk, legyen példamutató és másokat Krisztushoz fordító a szolgálatunk. Napjainkban a világmindenség karácsonyi szimfóniájából csak az embernek a hangja hiányzik. De hiszen éppen ezért lett karácsonykor emberré az Isten. Elkészítette számunkra a legnagyobb örömöt, az örök életnek az ajándékát! Karácsonyi örömre és boldogságra váró és vágyó Testvéreim! Ne földi ajándékokat várjatok, anyagi dolgo(Folytatás a 10. oldalon) ; írás ; és ' ÉLET
