Magyar Egyház, 1979 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7-8. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ Bárki feltehetné a kérdést, vájjon, honnan vette Trombitás Dezső a bátorságot abhoz, hogy úgynevezett kenyéradó gazdái, ha azok egy kis csoportjával is, amerikai karrierje első lépéseinél szembeszálljon, és egy induló egyház fennmaradásának vagy elbukásának kockázatát magára vállalva, kijelentse, hogy a hit és igemagyarázat terén nincs megalkuvás, kompromisszum vagy politika?! Mi adta ehhez a merész lépéshez az erőt, ha nem fanatikus, mély megygyőződésen alapuló hite és egy kipallérozott elme biztonságot nyújtó előrelátása?! A történelmi hitvallások mindig az egyházon belüli küzdelmek tüzében keletkeztek. A Hollywoodi Magyar Református Egyház is a küzdelmekben megtisztult alkotóakarat eredményeként vált a világ országgutjára dobott magyarság egy kis törzsének kincsévé és büszkeségévé! Felmerülhet — és joggal — a kérdés, hogy van-e értelme és célja annak, hogy a végső fokon felszívódásra ítélt magyarság, vagy bármely más nemzetiség, egyházat szervezzen, templomot építsen egy vagy két nemzedék számára? Nem volna egyszerűbb, praktikusabb az etnik csoportoknak a látszatra könnyebb megoldást választani: lerombolni, széttépni mindazokat a kötelékeket, amelyek az anyaföldből velünk egyek népi- és kulturközösségéhez kötnek bennünket? Az egyháznak, a magyarul szólott igének döntőbb a szerepe a szétszórtságban, mint volt az óhazában. A templom ugyanis nemcsak az isteni üzenet meghallgatásának és befogadásának a hajléka, szerve, hanem egy-egy népcsoport, nemzetiség közösségi értékének is a mércéje a nemzetek társadalmában. Az egyház és a templom szellemi csomópont is, tettek és törekvések inspiráló és kisugárzó forrása, mindeneklelett az anyanyelv és a nemzeti lélek megtartásának fundámentuma. Abban a keresztyén templomban, ahol megengedett vagy szokás más keresztyén felekezetek ócsárlása, ott nincs keresztyénség. De abban a templomban, ahol Trombitás Dezső a reformáció emléknapján tartott, megörökítésre méltó beszédét XXIII. János pápa történelmi érdemeinek méltatásával kezdte és fejezte be, ott Krisztus Lelke dolgozik, és építi az igazi ökumenizmust. Mindezeket azért tartottam szükségesnek elmondani, mert hollywoodi szolgálatának 20-éves jubileumát ünneplő lelkipásztorunk személyében a pozitív magyar és alkotó keresztyén magatartást és életszemléletet is ünnepeljük és értékeljük. 1959 óta, ahogy egyik igehirdetésében mondta, sok víz lefolyt a Dunán is és a Mississippin is. Egyházunknak a helye nem az, ami az indulásánál volt, a neve nem az, ami az alakuláskor volt és a tagjai nem azok, akik alapították. Trombitás Dezső is sok bajt, nyomorúságot megért a 20 esztendő alatt, de megtapasztalta Isten megsegítő, megtartó kegyelmét is! Mi pedig a Hollywoodi Magyar Református Egyház, úgyis mint gyülekezet és úgyis mint egyének közössége, süveget emelünk a pastor militans, a harcos lelkipásztor előtt és szeretetünk, nagyrabecsülésünk kiséri élete, szolgálata ezután való szakaszában! Soli Deo Gloria! László Gyula tb. presbiter beszéde. Főtiszteletű Püspök Ur, N agy tiszteletű Urak, Igentisztelt Ünneplő Vendégek! 20 évvel ezelőtt, amikor Isten hathatós segítségével elindítottuk egyházunkat, senki sem tudhatta, elérkezik-e a mai határkőhöz, hogy anyagi gondoktól megszabadulva, elégethetjük az egyház épületeinek adósságlevelét. Egy beszélgetés alkalmával — igy kezdődött — szóba került, hogy Brassóban a református egyház négy lelkészt foglalkoztat. Felmerült az a kérdés, vajon miért ne lehetne Los Angeles nagykiterjedésű városában is több magyar egyház mint egy? És az Isten tetszésével találkozott a gondolat, hogy az elkövetkező években négy református egyházban szóljon hathatósan az Ige a gyülekezetekhez! Los Angelesben egyszerre megnégyszereződött a munka! Vasárnapról-vasárnapra és a nagy ünnepeken most már négyszerannyi lélek ad dicsőséget Istennek és talál lelki megnyugvást az Ige csodálatos erejében. Nt. Trombitás Dezsővel gyülekezet és annak vezetői vállvetve és együtt próbáltuk a felmerült nehézségeket elhárítani. És most 20 év után mélységes hálával az Isten iránt mondunk köszönetét, hogy megsegített anyagi gondjainkban, sőt megengedte, hogy kevésbbé szerencsés gyülekezetek és magánosok felé a sáfárságot gyakorolhatjuk. Adjon a Mindenható Isten lelkészünknek és élettársának testi-lelki erőt, hogy a gyülekezettel és annak vezetőivel együtt tovább munkálkodhassanak Isten dicsőségére, a hivek lelki gazdagodására.
