Magyar Egyház, 1979 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ Református-katolikus találkozó a magyarságmentés jegyében Egy következményeiben komoly jelentőségűnek ígérkező református—katolikus találkozó zajlott le március 19-én New Yorkban. Füzér Julián atya, New Brunswick-i plébános, az Amerikai Magyar Katolikus Papok Egyesületének elnöke és nt. Havadtőy Sándor, az Amerikai Magyar Református Lelkész Egyesület elnöke, fairfieldi (Conn.) református lelkipásztor voltak a találkozás kezdeményezői, melynek létrehozásában Bertalan Imre New Brunswick-i református lelkipásztor is fontos szerepet játszott. Az összejövetel színhelyéül a nt. Csordás Gábor vezetése alatt álló New York-i református egyház tanácskozóterme szolgált, ahol március 19-én, hétfőn de. fél 11 órakor mintegy harminc református és katolikus lelkész, valamint meghívott világi személyiség gyűlt össze dr. Havadtőy Sándor elnöklete alatt. Rövid elnöki bevezető után nt. Nagy Gyula New York-i református lelkipásztor szólalt fel elsőnek, rámutatva arra, hogy számos olyan probléma van Magyar-Amerikában, mely református és katolikus magyarokat egyaránt érint. Ezeket nemcsak az ökumenizmus keresztényi, hanem saját magyar sorsközösségünk szellemében is meg kell beszélnünk, s ha kell, hangunkat együttesen is felemelnünk. Sokáig, túl sokáig hallgattunk már, de remélhetőleg a hallgatás korszakának vége. Nt. Nagy Gyula felszólalása után az elnök Füzér Julián atyát kérte fel szólásra, mely az összejövetel legnagyobb szabású beszámolójának bizonyult. Elöljáróban beszámolt a vezetése alatt álló Amerikai Magyar Katolikus Papok Egyesületének működéséről, majd pedig “Feladataink — problémáink” címmel felvázolta a ránk váró közös tennivalókat. Rámutatott arra, hogy odahaza a felszín alatt csendes, de folytonos forradalom van, melyet bátorítani kell anélkül, hogy az nyílt konfliktusba törne ki. Magyarországon béklyó van az Egyházon — mondotta — mely elsősorban a püspökökre nehezedik. A béklyó alatt azonban felébred az Erősség Lelke. Verbum Dei autem non est alligatum! Az Isten igéjét nem lehet béklyóba verni, s a felszín alatt valóságos keresztény reneszánsz van otthon. — Füzér atya ezután ráterelte a figyelmet az erdélyi, felvidéki és délvidéki magyarság sorsára. Az Erdélyben folyó románosítás a Szlovákiában végbemenő szlovákositás ellen felszólalni odahaza bűn. Az emigrációban élő magyarság lehet az egyetlen szószólója elszakított testvéreinknek. Egyelőre még a magyar egyházak az emigráció fellegvárai, melyek ha összefognak, erőinket megsokszorozhatjuk. Krisztus egyházának és a magyar hazának védelmében katolikusoknak és reformátusoknak össze kell fogniok, valóságos szimbiózisba lépniök. Felszólalása olyan széles körű volt, hogy az elnök, dr. Havadtőy Sándor saját mondanivalóját rövidre fogta, mert — úgymond — szinte teljesen fedné az előtte szólóét. Erdéllyel kapcsolatban rámutatott arra, hogy ő is része volt annak a bizottságnak, mely a szenátus elé tárta a földrengéskárosult erdélyi egyházaknak küldött amerikai magyar segítségnek a románok által történt elsikkasztását. Füzér atyához hasonlóan röviden felemlítette a magyarországi keresztény egyházakhoz való viszonyunk kérdését is, mellyel kapcsolatban valami közös magatartást kell kialakítanunk. Dr. Havadtőy után Bertalan Imre, New Brunswick-i református lelkész szólalt fel röviden, s mint a találkozó egyik létrehozója, rámutatott arra, hogy 1962 óta ez az első ilyen református—katolikus találkozó, melyet mostantól kezdve remélhetőleg rendszeresen továbbiak követnek. E találkozóknak nem annyira teológiai jellegű, hanem gyakorlati kérdésekkel kellene foglalkozniuk. Ha ebben abban különböznénk is egymástól, “Krisztus keresztje alatt” mindig, mindenkor találkozhatunk. Az összejövetel záróakkordját Dömötör Tibor református esperes (Akron, Ohio) szolgáltatta. Elismerő szavakkal emlékezett meg az amerikai magyar katolikusoknak, és elsősorban a Katolikus Magyarok Vasárnapjának a reformátusokkal szemben egyre inkább kialakuló testvéri magatartásáról. “Vannak pillanatok — mondotta — amikor úgy érzem, hogy közelebb vagyok a katolikusokhoz, mint egyes reformátusokhoz, kik nem akarják megérteni az idők közös akciókra hívó szavát. A magyarságmentés nem politikai, hanem keresztyén és magyar kötelesség.” — Az idő rövidsége miatt formális megalakulásra, s így határozatokra sem került sor, de annak hatásaképpen — értesülésünk szerint — további fejlemények várhatók. Az összejövetel résztvevőinek névsora: dr. Havadtól Sándor, dr. Bütösi János, a Kálvin Zsinat püspöke, Forró Sándor, Szabó Zoltán, Csordás Gábor esperes, Dömötör Tibor esperes, Török István, Hunyadi László, Bertalan Imre, Király Zoltán, Tamás Dénes, Szabó István, Vasváry Zoltán, Nagy Gyula, Füzér Julián, Mustos István, Irányi László, Lenner Jenő, Juhász Ágoston, Dengl Miklós, Török Béla, Bodnár Gábor, Harkay Róbert, Koréh Ferenc, Sisa István.
