Magyar Egyház, 1978 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1978-11-01 / 11-12. szám

MAGYAR EGYHÁZ 5 A beiktatott lelkész Nt. Mező Pál szól a gyülekezethez. gat ja az órabérek emelkedését, ő 4 kicsiny gyermekével, egy áldozatos, az Isten ügyéért, szintén életét is odaáldozó hit­vesével imádkozva néz a jövőbe és választja azt a keskeny utat, ahol több a tövis, mint az elismerő szó, ahol göröngyök sokasága és a megnemértések halmaza veszi körül a Krisztus szerelmétől égő szolgálatra odaszánt életeket. Ezt látta meg az a kis csoport, amely köréje seregük és idegen templomok­ban tartva az istentiszteleteket, imádkozó hittel, de a tőlük telhető legnagyobb anyagi segítségekkel is keresték és könyörögték azt az isteni fényt, amely megmutatja az ott­hon, a saját templom felé vezető utat. És alig négy év hősi küzdelme és buzgó könyörgése után a fény megjelent és egy nagyon szép kis baptista templomot bérbevettek azzal a szent elhatározással, hogy megvásárolják. Az ára: $110,000.-. A lelkes csoport nem ijedt meg a számára igen nagy pénzt jelentő összegtől, hanem bátran az ő mennyei Atyjukba vetett szent reménységgel a már eddig összegyűjtött $23,000.­­jával rálépett a birtokbavétel útjára. A nagyon szép és felemelő ünnepség részletes leírásával, a helyszűke miatt- nem foglalkozhatunk. Csupán csak annyit, hogy a zsúfolásig megtelt új templomban Ft. Ábrahám Dezső püspök úr magasztos, Isten Szentleikétől megihletett Ige­hirdetése magával ragadta és még nagyobb lendületbe vitte az áldott úton haladó kis gyülekezetét. A lelkésztestvérek bibliaolvasása, imádsága erősítette azt a hitet, amely már csodálatosan lobogott eddig is. Ft. Dömötör Tibor esperes, püspökhelyettes úr akadályoztatása miatt a lelkészbeiktatást Nt. Szabó Béla windsori lelkipásztor végezte. Amilyen magukat egészen átadó szent odaszánással figyelte a gyülekezet az Isten üzenetét és arcokra kiülő boldogsággal dicsérte Urát, Krisztusát, az ünnepi isten­­tiszteletben, ugyan-olyan nagy szeretettel terítette meg az asztalokat az ünnepi bankettre és szolgálta fel az izesebbnél, izesebb magyaros ételeket. A legnagyobb elismerés és di­cséret illesse a fáradhatatlan asszony és férfi testvéreket, felszolgáló fiatalokat, a gondnok, presbiter urakat, a Nőegy­let vezetőit, a konyha igazi művészeit. Mert ha el lehet mon­dani egy ünnepélyről, hogy hiánytalan volt, erről igen. Úgy lelkiekben, mint testiekben gazdagon megáldotta Isten ün­neplésünket. Igazán teljes volt az örömünk. A banketten Ft. Ábrahám Dezső püspök úr a tőle már sokszor megtapasztalt közvetlen melegséggel köszöntötte az ünneplő gyülekezetét és búzdította a további kitartó küz­delemre. Nt. Steinmetz Károly nyug. lelkipásztor úr mint az első Független Egyház lelkipásztora emlékezett vissza a régi Egyházra, annak alapitóira (Ez nem annak a folytatása) és áldott szavakkal búzdította a még erősebb összefogásra a ref. és evangélikus testvéreket. Erős hittel tett bizonyságot magyarságáról, mondván, hogy bármennyire idegen is a neve, de a szíve, lelke minden érzése igaz magyar. Éltesse az Isten még közöttünk áldott magyar szivét sokáig. Református Magyarságunk számára ez a legszebb ka­rácsonyi ajándék. Isten az Ő szent Fiának születése emlék­ünnepén igy engedte meg, hogy nékünk is megszülessen Torontóban egy Isten országát építő áldott gyülekezet. Ahogy szívünk teljességével örülünk a templomot vá­sárló gyülekezetnek, úgy lelkünk egész szomorúságával osztozunk a templomot és egyházi épületet eladó egyházak bánatában. Együtt örültek és a szent szertartásban résztvettek: Nt. Seres Ödön, Nt. Vásárhelyi József, Nt. Dr. Dékány István, valamint baptista és róm. kát. lelkipásztor testvérek. Árvay Miklós költő, egy nagyon szép aktuális verssel köszöntötte a beiktatott lelkipásztort. Szabó Béla Az ünnepi istentisztelet résztvevői gyülekeznek. Az ünnepi vacsora főasztalának egy része.

Next

/
Thumbnails
Contents