Magyar Egyház, 1978 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9-10. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Az esperesi jelentésből: “Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” Kedves Testvéreim az Ur Jézus Krisztusban! Soha nem éreztem annyira az Ur Jézus Krisztus szavainak igazságát, mint most, amikor Isten kegyelméből visszanézünk a múltba, számbevesszük a jelent és előre tekintünk a jövendőbe. Az Amerikai Magyar Református Egyház, Krisztus egyháza. Egyházunk nem földi emberek akaratából született meg, hanem az élő Isten akaratából. Egyházunk nem földi emberek hitére épült, hanem egyedül az Ur Jézus Krisztusra. Egyházunk fejlődése, növekedése és jövendője nem földi emberek tehetségére, hanem a Szentlélek Úristen erejére és hatalmára épül rá. Múltunk, történelmünk, életben maradásunk bizonysága Krisztus szavai igazságának. Krisztus ereje és hatalma nélkül az elvetett mag soha nem nőhetett volna hatalmas fává, nem válhatott volna életté, nem teremhetett volna gyümölcsöt híveink hitében, szeretetében és szolgálatában. A történelem szelei és a változás viharai elsöpörtek volna bennünket is, mint annyi más földi erőre és hatalomra épített emberi intézményt az elmúlt évszázad folyamán. Jelenünk bizonysága annak, hogy az Ur Jézus Krisztus él bennünk és itt jár közöttünk. Az ő csodái ismétlődnek meg a gyülekezeti életben, az ő igéje újítja meg lelkészeink, egyházi vezetőink és egyháztagjaink hitét az istentiszteletben és az egyházi munkában. Az ő lelke vezet bennünket, amikor tanácstalanok vagyunk, amikor elfogy a bátorságunk, amikor meghomályosodik látásunk. Az Ő példája jár előttünk, amikor áldozatot hozunk az Isten ügyéért, az Egyházért vagy a másik emberért. A mi Egyházunk élő Egyház, Krisztusban és Krisztus által élő egyház a modern, hitetlen és istentelen világban. Jövőnk is az Ur Jézus Krisztus kezében van. Milyen jó tudnunk ezt, akkor amikor kétségek vannak a szívünkben, reménytelenségek a lelkűnkben és csüggedések az életünkben. Hivatásunkat nem tölthetnénk be az Ur Jézus Krisztus nélkül. Céljainkat nem álmodhatjuk meg, lettél, vagy valahogy beépített a világ legáldottabb, legvilágosabb és legcsodálosább Anyaszentegyházába, a Magyar Református Anyaszentegyházba,. neked szent kötelességed a neked adott tehetségeddel, erőddel harcolni az Isten szent ügyének diadalra jutásáért, a Krisztus földi királyságának megvalósításáért, illetve megvalósulásáért. Azt mondod: belefáradtam már, mert úgy sem értenek meg és nem úgy mennek a dolgok, ahogy mennie kellene. Oly sok az igazságtalanság, egyenetlenkedés még az Egyházban is. Tudd meg Testvérem, hogy soha nem úgy mentek a dolgok, ahogy annak mennie kellett volna. Nem úgy mentek a dolgok, sem a Világban, sem az Egyházban. Nem úgy mentek a dolgok ezelőtt 2,000 esztendővel sem, azért szállt le a földre Jézus Krisztus, azért halt meg a keresztfán. Nem úgy mentek 500 évvel ezelőtt sem, azért szállt szembe a tévtanokkal Luther és Kálvin és sok, sok áldott emlékű a tiszta hitért küzdő ember. Ezért lett REFORMÁCIÓ. Nem úgy mentek a dolgok az áldott magyar földön sem, azért vállalták a prédikátorok inkább a gályarabságot, mint a megalkuvást, életük feláldozását, mint a tiszta hit bemocskolását. Nem úgy mentek a dolgok drága magyar hazánk életében sem a háború utáni időkben, azért lángolt fel 22 évvel ezelőtt 1956-ban egy ilyen októberi napon a szabadságharc szent tüze és halt meg annyi drága ifjú magyar és nyugszik jeltelen sírban. Ezeknek a kiomlott vére hintette be a magyar házak ajtajait, hogy be ne menjen az öldöklő pribék és nyugodtak legyenek a magyar éjszakák. Nem úgy mennek a dolgok ma sem egyházi életünkben, ahogy annak mennie kellene. Azért kell nekünk imádkozva még kitartóbban és még többet dolgozni és az Amerikai Magyar Református Egyházakért tőlönk telhetőleg minden áldozatot meghozni, akár méltányolják, akár nem. Belefáradtál magyar Testvérem? Ha beteg nem vagy, így mondom csak írásban, de ha találkoznánk, szemedbe mondanám: Rosszul teszed, gyáva vagy! Gondolj arra az Igére: Elfáradnak az ifjak . . . ., de akik az Urban bíznak, erejük megújúl . . . .” Az Istennel járó ember is megfáradhat, de bele nem fáradhat. Sokszor vagyunk úgy mint Illés a pusztában. Elkeseredve azt mondjuk: Most már elég volt, inkább vedd el az életemet, de nem bírom tovább. Aztán egykét éjszaka kipihenjük magunkat, az Ur házában meghallgatjuk az igehirdetéseket vagy otthonunk csendességében olvasgatjuk bibliánkat és egyszer észrevesszük, ott a fejünknél a pogácsa és a korsó víz, mint a lélek eledele és halljuk áldott szavát: Kelj fel, erősödjél meg, mert még nagy út áll előtted. Nagy út áll előtted Testvérem. Neked kell megépíteni, újraéleszteni azt, ami lerombolódott. Mindegy hogy hogyan és kik segédkeztek ebben a lerombolásban. Nekünk nem hátra, hanem előre kell tekinteni. Építeni csak igaz lelkű emberek tudnak. Az igaz ember pedig hitből él. Mi most megszervezünk egy olyan társaságot, akik mindennap imádkoznak az Amerikai Magyar Református Egyházak megmaradásáért, a hitélet megújulásáért. A- mennyiben ez neked Testvérem szívügyed, úgy egy lapon írd meg a címedet és küldünk minden két hétben mindennapra egy-egy imatémát, illetve könyörgési anyagot, hogy ezen a Kontinensen sok, sok drága lélek napi imádsága összeforrva szálljon az Egek Urához. Hisszük, hogy lesz látható eredménye. Szabó Béla 868 Ellis St., Windsor, Ont., Canada
