Magyar Egyház, 1978 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7-8. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ A Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek Minden pünkösdi ünnep feltárja a mi erőtelenségünket azzal a reménységgel, hogy van segítség számunkra. Pál apostol üzenetéből először a segítség súlyos nehézségét kell megértenünk, hogy azután megismerhessük azt, hogy van segítség. A segítség nehézségét ott látjuk, amikor Pál apostol szavaiban a Lélek nagy kezdőbetűvel van leírva. Itt nem arról van szó, hogy a mi lelki átalakulásunk legyőzi fogyatkozásainkat, hanem arról, hogy Isten Szentlelke vesz részt életünkben. De éppen ez a nehezen érthető és sokszor kérdéses dolog. Hiszen nem mi emberek, hanem Isten mondja ki az Ő szent kijelentésében, hogy Isten és ember össze nem illő személyek (.Ésaiás 55, 8-9). Erőtelenségünk akkor lesz nyilvánvaló, amikor kérésünket Isten elé akarjuk vinni. Isten ott áll mellettünk, de mi nem tudunk úgy szólni, hogy Ő meghallja és megértse. Bár sokszor több nyelven is tudunk szólni és sokan ismerik köztünk az ékesszólás művészetét — Isten előtt mégis megnémulunk: “Azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk’’. Ez a bibliai ítélet azt jelenti, hogy ha esetleg meg is találjuk a hangot és a szót, nem találjuk meg a célhoz vezető értelmet. Pál apostolnak már az ősegyházban küzdenie kellett az értelmetlen istentiszteleti beszédek ellen s hányszor érezzük mi is, hogy a gyülekezetben, Isten előtt elmondott beszédeink üresek. Hányszor szólunk úgy, ahogyan Erasmus gúnyolta a célt tévesztett egyházi beszédet, hogy szavaink a föld felett lebegnek, de az eget nem érik el. Amikor erőtlenségünk, némaságunk miatt megszégyenülésre fordul, akkor nyerjük azt a bátorítást, mely Istenhez fordulásunkat mégis lehetővé teszi: “a Lélek is segítségünkre van”. Az eredeti bibliai szöveg szerint azt jelenti, hogy Isten Lelke velünk együtt aláveti magát a rajtunk levő tehernek, minket felkészít arra, hogy ki tudjuk mondani azt a kérést, amiben benne van a lelki betegségből, a bűnből való szabadulás vágya és úgy tudjuk kimondani, hogy azt meghallja, megértse, meghallgassa Isten. a MAGYAR CGYftAZ MAGYAR OlVRCn July-August, 1978 — Vol. 57, No. 7-8 Az imádkozó lelkek előtt nem ismeretlen az a kép, amivel itt Pál apostol a Lélek segítségadását kifejezi. Tulajdonképpen tolmácsolásról, sóhajtásaink, és nyögéseink igazi, Istenhez méltó imádságra fordításáról van szó. Ahogyan a beteg gyermek lázasan, önkivületben elmondott hangjait az ágy mellett ülő édesanya összefüggő, Istenhez szóló imádsággá formálja, úgy gyűjti össze a Lélek a mi sokféle, tökéletlen, formátlan, rosszul fogalmazott kéréseinket és azokat igazi imádsággá formálva viszi be a mennyei Atya szentélyébe. Ez a Kálvintól származó kifejezés: belépni a mennyország szentélyébe, azt jelenti, hogy Isten maga az Ő Lelke által indít minket arra, hogy mi Őt megszólítsuk; Lelke vezet, hogy felérkezzünk lakóhelyére; és Lelke erejével nyitja fel előttünk, mint egy trónterem ajtaját — az ő szentélyét. Amikor nagy reformátorunk arról tanított, hogy a mi imádságaink a Lélek tolmácsoló — közvetítő munkájával Isten trónusa elé jutnak; amikor arra gondolunk, hogy mi az erőtlenség és bűn világából belépünk Isten szentségének tróntermébe, a keresztyén élet végső céljánál vagyunk. Kálvin ezt így mondta: “Istennel társalkodva” lépünk be a mennybe. De éppen ezt kell kérdeznünk: ki az közölünk, aki társalkodik Istennel? Az Ószövetségben is csak a próféták társalkodtak vele, az Újszövetségben pedig igazán egyedül Jézus Krisztus az, aki állandóan, szüntelenül beszél, “beszélget” Istennel. A Zsidókhoz írt levél is azt mondja, hogy a mi nagy főpapunk Jézus Krisztus az, aki áthatolt az egeken és a kegyelem királyi széke elé lépett. Ha tehát igazán csak Jézus Krisztus tudta és tudja legyőzni Isten és ember távolságát, akkor nagy kérdés: miben áll a segítség, amit a pünkösdi Lélek nekünk nyújt? Mindenki előtt világos, azért nyílik minden istentisztelet kezdetén invokációra az ajkunk, azért kérjük a segedelmet, mert Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly. Editor-in-Chief: RT. REV. DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editor: RT. REV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 (216) 666-4600 Business Manager: DR. ARPAD BANDA 2299 Winter Parkway, Apt. 295 Cuyahoga Falls, Ohio 44221 Tel. 929-3687 Circulation Manager REV. LOUIS ILLÉS 1411 Kennedy Ave., Duquesne, Pa. 15110 Office of Publication: Bethlen Press, Inc. Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. Subscription—Előfizetés: évi $5.00 yearly még nem jutottunk el a meghallgatott imádság, az Istennel való társalkodás magaslatára. Itt még az első lépésről van szó, a mi felemelkedésünk helyett arról, hogy Isten szálljon alá hozzánk. A Léleknek ezt a csodálatos “alászállását” jellemzi igy az apostol “esedezik érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkor’. Megrázó képet idéz fel a “kimondhatatlan” jelző. Ha valaki látta azt a végtelenségig megismételt ajakformálást, hang nélküli szóformálást, ahogyan egy édesanya süket-néma gyermekét ráneveli arra, hogy utánzással elsajátítsa a legfontosabb szavakat, annak lehet fogalma arról, hogy hogyan küzködik Isten Lelke velünk; hogyan munkálkodik azért, hogy a mi elszorult torkunkból, elzárt lelkűnkből. elborult elménkből kicsiholja az első szót “Abba”, “Atyám”. Egy édesanya mesélte gyermeke haláltusájáról, hogy látta, hogy gyermeke megmenekült abban a pillanatban, amikor az éhség győzött s a gyermek összeszűkült nyelőcsövén lement az első korty víz. így győz a Lélek a mi erőtelenségünk felett, amikor úgy vesz részt lelki tusáinkban, hogy sóhajtozásainkat átformálja az első Istent megszólító imádsággá: “Miatyánk”. ÍRÁS ÉS ÉLET
