Magyar Egyház, 1978 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1-2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 ÁBRAHÁM DEZSŐ, püspök: KÉRÜNK TITEKET____ Az óesztendő múltával és az új 1978-as év beköszöntésével az apostol szavait idézem: “kérünk továbbá titeket, atyámfiai, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetetek és elöljáróitok az Urban és intenek titeket és munkájukért viseltessetek irántuk megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek.” I. Thess. 5:12. Az utóbbi időkben világszerte olyan jelenségnek lehetünk Tanúi, amire az idősebb nemzedék nem emlékszik: elharapódzott az emberek között a gonoszság, a törvények tiszteletben nein-tartása, egymás ellen való irigykedés, áskálódás, sőt tovább menve a gyermekeknek szüleik iránti tökéletes tiszteletlensége, időssebbeknek a fiatalok által való lenézése és megvetése. Sok helyen a rendszer ellen való izgatás, országunk alaptörvényeinek a megingatására való törekvés, egyenesen lázadás. Lassan, lassan odajutnak többen, hogy a törvényeket lábbal tiporják, a bírósági terembe behatolnak, ügyészeket- bírót lelőnek s a végén álhumánizmusból vallásos emberek is a gyilkos védelmére sietnek, hogy nehogy túlságosan sokat szenvedjen a börtönben, s kimentésére mozgalmat indítanak. (A. Davis ügye). Másutt mint a múlt évben Utah államban a meghalni óhajtó és halálra ítélt és kész gyilkos kivégzése előtt kegyeskedő félrevezetett emberek egész éjszakán át imádkoznak, nem a gyilkos áldozataiért, és a szerencsétlenül járt családokért, hanem a bitang, pusztulásra méltó, kegyetlen szívű gyilkosért. De nemcsak a nagy világban, hanem az egyházon belül is elszabadult a modernizmus eme kóbor szelleme. Egyháztagok semmi vagy kicsiny okok miatt lelkipásztorokat keserítenek meg és igyekeznek elmozdítani munkájukból, mások a gyülekezetben lévő egyesületek vezetőinek munkásságát nehezítik meg oly annyira, hogy sok helyen ilyenkor január- februárban a választásokkor nehéz vállalkozókat találni a felelősségteljes tisztségek betöltésére. Nos, az apostollal együtt az egyházért égő lelkülettel “kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek.” Nem olyan könnyen jönnek a lelkipásztorok az óhazából, még nehezebben Erdélyből és az ország más vidékeiről, Felvidékről, Délvidékről stb.... hogy az Amerikai Magyar Református Egyházakban munkálkodjanak. Nem olyan bőséges azoknak a száma, akik ameria gyülekezeti termek tágnak a rendezvényekre. Ma már fordítva van. Nincs szükség pótszékekre a templomban, de annál több pótasztalra. a vacsorákra. Ma még sok mindent megteszünk templomunk, egyházi épületeink jó karbantartására, szépítésére, de már nagyon keveset, vagy semmit, lelkiéletünk mélyítésére. Presbitériumunk inkább gazdasági ügyintéző bizottság. Presbitérségünk nagyon sokszor csak az egyház anyagi ügyei körül mozog. Támadások, vagy elismerések ebből adódnak. Ennek az új esztendőnek a kezdetén ezt mondja nekünk Isten: Egyházamban, gyülekezetemben élő magyarjaim, gyermekeim, én újat akarok nektek adni. Ebben a. kietlennek látszó világban, a lelkielsivárosodás korszakában az életet megszépítő nyugalmat, békességet, a további küzdelemre való és elégséges erőt tartom a kezemben, Jobban nyújtsátok ki kezeteket, jobban erőlködjetek elvenni tőlem a nektek szánt áldásokat. Jobban legyetek az én népemmé. Ne panaszkod j annyit a környezetedre. Ne mondd el annyiszor, hogy ez a korszak rossz, istentelen, nem érdemes itt ezért az emberiségért áldozatot hozni. Azért teremtettelek bele ebbe a. korszakba, azért hagytalak meg még erre az 1978-as esztendőre is, hogy imádkozó, a jóért, tisztáért, felsőbbrendűért munkálkodó életeddel ezt a korszakot akard jóvá, jobbá tenni. Embertelen környezetedet próbáld megszelídíteni. Te vagy a választott emberem. Rólad is ezt mondja, amit Saulról: választott edényem ő. Népem vagy, hirdesd jobban dicséretemet, új szántással, új vetéssel keress engem. A szerecsenek királyasszonyának kincstárnoka sivatagi úton, zörgős szekéren ment fel Jeruzsálembe imádkozni és ott a mostoha körülmények között, a rázós járműn is olvasta a bibliáját, mert egy belső, szent vágy hajtotta. Közelebb Istenhez, mind közelebb. Isten ezt a vágyát áldotta meg mikor Fiiepet hozzá küldte, hogy megmagyarázza az Isten Igéjét. Hozzád is elküldi azt az embert, lelkipásztorban, presbitertársban, hivő, vallásos barátban, akivel boldogan élheted az Anyaszentegyházadban a hitéletedet, örömmel építed és szolgálod az Úr ügyét e hitetlen és elfajúlt nemzetség közepette. Indúljunk el Testvéreim és csatlakozzunk az emmausi tanítványokhoz és beszélgessünk többet a jézus krisztusi szerétéiről, magyar egyházaink megerösödési lehetőségeiről, a hitélet kibővítéséről és Jézus is hozzánk csatlakozik. Megvilágosodik előttünk sok minden, ami eddig homályban volt. Isten újat akar velünk cselekedni. Ezt az újat csak új hittel és új szívvel lehet magunkévá tenni. Szabó Béla
