Magyar Egyház, 1977 (56. évfolyam, 1-12. szám)
1977-12-01 / 12. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 Elmélkedés néhai Dr. Ravasz László “HAZAFELÉ” című könyvéből. Érdeklődés esetén külön kis füzetben is ki fogjuk nyomtatni. * * * Dr. Ravasz László: NEHÉZ ÓRÁK “Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, igy szól Istenetek” Ézsaiás 40:1 Az élet úgy alámerül a szenvedésben, mint a Victoria Régia a meleg iszapos vízben. De sok millió szenvedés gyökerén ritkábban virul ki a vigasztalás csoda virága, mint a Victoria Régia. Pedig a fájdalom ellen egyetlen győzelmi lehetőség a vigasztalás. Nem lehet a fájdalom ellen úgy küzdeni, hogy ignoráljuk. Aki a valóságot ignorálja, legfeljebb Don Quoijote lehet; hősiesség ez is bizonyos fokig, de mindig reménytelen és mindig nevetséges. Vannak emberek, akik könnyelműen túl tudják tenni magukat a fájdalom nagy tényén. Bujócskát játszanak e hatalmas és haragos rémmel és azt hiszik, hogy győznek. Pedig léhává válnak, a lelkűk megüresedik és belepusztulnak nevetéseikbe. Nem lehet a fájdalom ellen érzéketlenséggel sem küzdeni. A sztoikus erős, de kegyetlen, és lelke lassanként sivárrá válik. Rettentő körforgás éppen az, hogy a szenvedő azért kínlódik, mert nem tud közömbös lenni. Aki tehát képes az érzéketlenségre, annak nem probléma a fájdalom: de akinek fáj a szíve, az nem képes érzéketlen lenni. Megoldás itt csak az volna, amit az antik világ fagyos szentjei cselekedtek: tőrrel döfték át szívüket, mikor már nem volt menekülés. De ez a legteljesebb bukás, a végleges leveretés. Végül nem lehet küzdeni a fájdalom ellen kábító eszközökkel sem, mert az csak elodázza a csődöt, de nem szünteti meg. Aki a fájdalom elől mámorba menekül, nemcsak gyáva, hanem szökött rabszolga, akit előbb-utóbb elér és összetép győzelmes és kegyetlen ura: a fájdalom. Csak a vigasztalás győzi meg a fájdalmat, és a vigasztalást egyedül Isten adhatja. Ő parancsolta, hogy fájjon a szív, Ő küldötte a szenvedést. Ő a könnynek, sóhajnak, nyögésnek és jajgatásnak a szerzője. Azért atyai szivének egész felelősségével nézi e világot, s lénye egy óriás felhívássá válik: “vigasztaljátok, vigasztaljátok az én népemet!” Sohasem üt akkora sebet, hogy ne tudná meggyógyítani! Nem gyújt akkora lángot, hogy el ne tudná oltani. Egyik keze nem bocsát akkera szenvedést, hogy a másik keze megvigasztalni ne tudna. Azért az első, döntő lépés, hogy fájdalmainkat Isten elé vigyük és Őtőle várjuk a vigasztalást. Amig ezt meg nem tettük, nincs jogunk panaszkodni s ha ezt megtettük, nincs többé okunk panaszra. Örökkévaló Istenem, véghetetlen messziről jövök eléd az élet mélységeiből. El vagyok fáradva és meg vagyok terhelve. Nem tudom elmondani, milyen nehéz volt elibéd jönnöm vérző szivemmel. Elibéd jönnöm és megvallanom, hogy Tőled jött a szenvedés és kérni Téged, hogy Te magad vigasztalj meg. Nincs nékem másban reménységem csak egyedül Tebenned. Te teremtetted a fájdalmat és Te tudod eltörölni. Gazdag vagy az eszközökben, mérhetetlenül leleményes az útban és módban. Gyógyításod csodái nagyobbak, mint a fájdalmak piramisai, vigasztalásaid hatalmasabbak, mint a szenvedések mélységei. Egyedül az én lelkemmel ne tudnál tenni csodát? Egyedül velem szemben volnál tehetetlen? Szégyenkezve vallom be, nem rajtad, hanem rajtam múlik, hogy vigasztalásodnak hűvös vize ajkaimat még nem érintette. Én, én voltam az, aki szívemet elzártam előled, aki e világ külső segedelmén kaptam. Én mentem bűbájosokhoz, hamis doktorokhoz és megvetettelek Téged, csodálatos lélek-gyógyítót. Azért ímé, most hozzád térek és Reád bízom magamat. Várom a Te szabadításodat és kezedre adom magam, drága orvosom. Tégy velem amit bölcsességed javallja, s atyai szíved tanácsolja. Vigasztalj meg engem élő Istenem. Ámen. * * * Imádság Felséges Isten, Mennyei Édesatyám! Felvirrasztottál erre a napra, amelyet örök rendelésed arra szánt, hogy a Te néped mindenütt e föld kerekségén összegyülekezve lélekben és igazságban imádjon Téged. Szomjúhozom én is a Te házadnak örömei után, de távol a hívek gyülekezetétől, csak magányosan, titkos kamrámban imádhatlak Téged. Köszönöm néked, hogy Ígéreted szerint most is velem vagy s míg nevedet segítségül hívom, körülvesz engem a Te békességed s megtelepszik rajtam atyai áldásod. Nem vagyok egyedül, mert Te velem vagy és Benned egy vagyok mindazokkal a hívőkkel, választottakkal és szentekkel, akik imádnak Téged. Áhitatomnak halk melódiája beleolvad az angyalok és szeráfok énekébe és a mennyei világ zengése itt remeg édesen szívemben. Általuk és bennük én magasztallak, én dicsérlek Téged, Óh, én erős Istenem!
