Magyar Egyház, 1976 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1976-08-01 / 8-9. szám

2 MAGYAR EGYHÁZ A missziói parancs “Menjetek el azért, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atyá­nak, és a Fiúnak és a Szent­iéleknek nevébe.” —Mk. 16:19 Az utóbbi időben történészek sokat vitatkoznak azon, hogy ki adta ki a történelem legnagyobb hatású parancsát. Királyok, had­vezérek, politikai nagyságok neveit emlegetik és minden egyes esetben azt próbálják bizonyítani, hogy vannak parancsok, rendeletek és intézkedések, amelyeknek végre­hajtása évszázadokra kihat és sok­szor teljesen új fordulatot ad az emberi történelemnek. Ebben a bábeli zűrzavarban szólal meg az Isten, aki az Úr Jézus Krisztuson keresztül adta ki minden idők leg­nagyobb hatású és örök időkre ki­ható jelentőségű parancsát. Ez a parancs a Szentírásban a missziói parancsként van megörökítve szá­munkra. Ezt a parancsot nem földi ember adta ki, hanem a sírból visszatérő, a halálból feltámadott Isten Fia. Ez a parancs évezredek óta az emberiség sorsának irányító­ja, az egyház reménységének élet­­bentartója, elrontott életek újjáte­remtő je és gonosz emberi gondola­tok megváltoztató ja. Krisztus misz­­sziói parancsának végrehajtása mil­liók számára adta vissza az élet értelmét, mutatta meg az emberi létezésnek isteni célját és adott fel­­szabadulást a halál félelmének, az ördög gonoszságának és a világ pusztulásba vivő káprázatának ha­talma alól. A missziói parancs történetének egyik csodálatos tanítása az, hogy csak azok találkozhattak a feltáma­dásból jövő Isten Fiával és csak azok hallhatták az Ő missziói pa­rancsát és nyerték el az Ő földi éle­tet megváltoztató és örök életet je­lentő ígéretét, akik végrehajtották a halálba menő Ember Fiának a pa­rancsát, aki egy kijelölt időben egy kijelölt helyre rendelte tanítvá­nyait. Ha nem lettek volna ott a kijelölt időben, ha korán jöttek volna és idő előtt elmentek volna, vagy ha késve érkeztek volna, ak­kor nem találkozhattak volna a Feltámadott Krisztussal. Ugyanígy igaz az is, hogy ha nem mennek oda, ahová a Mester rendelte őket, hanem otthon várják vagy másutt keresik Őt, akkor sem találkozhat­tak volna vele. Mindez azt bizonyít­ja, hogy az Isten terveiben, Jézus életében, halálában és feltámadá­sában minden eseménynek meg volt a maga pontos helye és előre ki­jelölt ideje. Azt sem siettetni, sem késleltetni nem lehetett, ahhoz hoz­zá kellett igazodnia az embernek. A másik érdekes tanítása a misz­­sziói parancs történetének az, hogy a hívő és a kételkedő tanítványok egyaránt elmentek a megígért meg­jelenés helyére a Krisztus által előre pontosan meghatározott idő­ben. Mindenki a maga reménységét vagy reménytelenségét akarta iga­zolni a bekövetkező vagy be nem következő eseményből. A hívő ta­nítványok hitték Krisztus megje­lenését és azért mentek, hogy hitük elnyerje jutalmát a látást, az élő Jézus Krisztussal való együttlétet, a halál feletti isteni győzelem Ígé­retének beteljesülését és ennek örömében való osztozást. A hitetlen tanítványok egyszersmindenkorra igazolni akarták, hogy vége van a messiási örömöknek, le kell zárni a felcsigázott emberi reménység­nek halálos reménytelenségbe futó fejezetét, újra kell rendezni gon­dolataikat és a megváltozott hely­zetnek megfelelően kell folytatniuk életüket. A harmadik érdekes tanítása tör­ténetünknek az, hogy az Úr Jézus Krisztus megjelenése semmit sem változtatott a hitbeli helyzeten. A hívők hittek Krisztus megjelenése előtt is és bizonyára hittek volna továbbra is Krisztus megjelenése nélkül is, a hitetlenek pedig tovább­ra is kételkedtek, pedig most már a saját szemeikkel is láthatták a halálból győzelmesen visszajövő Isten Fiát. Mindez azt bizonyítja, hogy az évszázadok óta milliók ál­tal számtalanszor megismételt ki­jelentés, hogy “hinnék, ha látnám a feltámadott Urat” vagy “ha vala­ki visszajönne a halálból, akkor hinnék” kifejezés nem felel meg az igazságnak és semmi másra nem való csak arra, hogy a hitetlen em­h MAGYAR £GYhÁZ MAGYAR CftVBCh August-Sept. — Vol. 55, No. 8-9 Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly. Editor-in-Chief: DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editor: REV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 4 4321 (216) 666-4600 Business Manager: REV. LOUIS ILLÉS 1411 Kennedy Ave., Duquesne, Pa. 15110 Circulation Manager: REV. KALMAN GONDOCZ 101 University Dr., McKeesport, Pa. 15132 Office of Publication: Bethlen Press, Inc. Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. Subscription—Előfizetés: évi $3 yearly bér álcázza a maga hitetlenségét. Hívők és hitetlenek megosztottsága igaz volt akkor és igaz ma is. “Né­melyek hittek, némelyek pedig ké­telkedtek.” Ma is vannak, akik bi­zonyságot tesznek a Feltámadott Krisztusról, építik az Ő egyházát, élik a hívő életet, mások pedig mindent elkövetnek, hogy lerom­bolják az egyházat, megsemmisít­sék az ember örök reménységét és gyökerestől kiirtsák a Krisztusba, a feltámadásba és az örök életbe vetett hitet. Az ellenség soha nem támadott olyan erővel, mint éppen a mi korunkban. Soha nem vonták kétségbe Isten létezését, Krisztus feltámadását és az örök élet való­ságát annyian, mint éppen ma. Ezért fontos Krisztus parancsának, a misszió parancsnak teljes erővel és minden rendelkezésünkre álló eszközzel való tökéletes végrehaj­tása. Az Egyháznak, lelkészeknek és híveknek egyformán, egységesen kell fellépni az istentelenség erői­vel szemben. A békételenség lázon­gó világában hirdetnünk kell, hogy az Isten megbékélt velünk az Úr Jézus Krisztusban. Csak ezért él­hetünk békességben másokkal és csak igy élhetünk békességben ön­magunkkal. El kell mondanunk mindenkinek, akivel találkozunk, felhasználva a modern élet minden hírközlő forrását, azok felé, akiket IRAS ÉS ÉLET

Next

/
Thumbnails
Contents