Magyar Egyház, 1976 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1976-06-01 / 6-7. szám

6 MAGYAR EGYHÁZ Varga Domokos: EGY TEMETŐ SORSA (Élet és Irodalom, Bp. 1975 okt. 18) Erdei Ferenc, a Futóhomokban ezzel kezdte a Kiskunhalasról szóló fejezetet: “Az utas, ha vonaton érkezik Halasra, a halot­takkal találkozik először. Az ősi erdő-temető sok század óta fogadja be a halasiakat, beszédes őre az ötszáz éves városi múltnak... A főutak mellett álló sírkövek régi halasi famíliák neveivel ékeskednek — Péter, Bibó, Tóth, Mészöly, Zseny, Pázsith —, s e nevek Halas város biráit, jegyzőit, elöljáróit jelentik, s öreg kúriákat a városban és kertes, fás tanyákat a" homokos határban. Más köveken sohasem hallott zengésű nevek — Modok, Gyenizse, Ornyas — kunok­ról beszélnek, akik őrzik a halasi nép folytonosságát a megszálló nomádoktól kezdve a mai napig. Ez az őslakók temetője.” Ma mással kellene, sajnos, kezdenünk egy hason­ló halasi beszámolót. Az ősi erdő-temetőnek, ha így megy tovább, tíz-tízenöt év múlva nyoma sem marad. Van az alföldiek egy részében — nyugodtan leír­hatom, lévén magam is az Alföld szülötte — valami különös önpuszító, múlttagadó hajlam, ami az or­szág más tájain kevésbé tapasztalható. Jó, hogy a török — s ráadásul a kuruc-labanc-rác. — háborúk itt úgyszólván mindent letaroltak. De csak úgyszól­ván. A többit — a megmaradt régi erdőket és a meg­maradt régi kőemlékeket — a helyiek takarították el. No meg a temetőket, sok szép öreg temetőt, amik még leheltek ezen a múlttalan tájon némi százados levegőt. Most a halasi van soron. Felét már a 60-as évek­ben levágták lakásépítkezések céljára, összeköltöztet­vén a halottakat a másik felébe. A halottak jó em­berek. A halottak kis helyen elférnek. Nemcsak a névtelenek, a ledőlt fejfájúak, a közös sírba hántol­hatok, hanem a többiek is. Sírkő áll sírkő mellett, itt-ott már a prágai óváros hires zsi dótemetőjére emlékeztetőén... De az a prágai temető: a cseh főváros egyik féltve őrzött emlékhelye. A halasi felett viszont a búcsú­­harangot hallom kongani. Már a maradék fél temető felett is. A halottak jó emberek. Nemcsak hogy kis helyen elférnek, de példásan türelmesek. Szavuk sem volt, amikor átelepítették, összezsúfolták őket, köztük olyanokat, akik még csak néhány esztendeje porlad­tak a földben, öröknek mondott nyugodalmuk helyén. S ezután is aligha fognak kiabálni. Pedig a halon­haborí tásnak nincs vége. Most törnek be az élők — a közjó nevében — a temető másik felébe. A hírek szerint még az idén megint több száz sírt ürítenek ki, hogy helyet készítsenek egy új hőközpontnak. Aztán jön a többi. Jönnek az egyszer már átelepített halot­tak is, és jönnek azok, akiket az eddig még megma­radt temetőrészbe tettek le eredetileg, egészen az idei nyár elejéig. Mert temetési tilalom csak 1975 júliusa óta van, holott a további lakásépítkezéseket előirány­zó tervek — ha nem hozták is nyilvánosságra őket — rég elkészültek. Ötszáz éves városi múlt beszédes őre van elné­­mulóban. Kaptam egy listát, kiknek a sírja forog veszélyben, íróké, tudósoké, hires orvosoké. .. de itt nincs miért elsorolnom őket, bár országos nevek is akadnak köztük. Végül is nem egyes személyekről van szó. A tét több annál, minthogy megbecsüli-e Halas városa huszharminc kiváló fiának a hamvait, emlékét. A tét az: megbecsüli-e önmagát? Nekem is nyugszanak őseim a halasi öregteme­tőben. De ez az egész temetőtarolás a ma élők és az ezután születendők miatt fáj csak igazán. Ha úgy veszem, mindent lehet. Miért ne? Halot­takat kihantolni, sírköveket ledönteni, kriptákat szét­bontani, hamvakat idevinni, odahordani, összekever­ni, olykor elcserélni... A halottak helyére lakótelepi blokkházakat építeni, eltüntetve a város múltjának leghívebb tanúját.. Ki szólhat ellene? És mégis úgy hallom: szólnak sokan. Jómagam csak a háborgók egyike vagyok. Nem a lakni vágyók ellenében. Az ő házaiknak helyet kell találni, és lehet is nyilván, habár nem olyan olcsó pénzért, mint a veszni szánt temető területén. Hisz végül is nem innen fuj a szél? Takarítsunk meg néhány milliót! Takarítsuk el a halottakat az útból! Észérvekkel ez könnyen indokolható. És mégis, mégis.. Az igazi vesztesek, makacsul ismétlem, nem a halottak lesznek. Nem a halottak, hanem azok a halasiak és nem halasiak, akiket, ha nem vigyázunk, a rideg ráció hívei ilyenkor jóvátehetetlenül meg­fosztanak limitjük egy-egy még meglevő emlékétől is. UTAZÁSOK — PÉNZ KÜLD ESEK — BIZTOSÍTÁSOK — KÖZJEGYZÖSÉG 65 éven keresztül panaszmentesen szolgálják népünket, tehát ha fenti ügyek bármelyikében megbízható szolgálatra van szükség: forduljon bizalommal CSÍPŐ ARNOLD a fenti szakmák mindegyikeben államilag engedélyezett és ellenőrzött, megbízhatóknak bizonyult szakértőkhöz. 303 MAPLE ST., PERTH AMBOY, N. J. — PHONE: 826-5600

Next

/
Thumbnails
Contents