Magyar Egyház, 1976 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1976-05-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ S A KÁLVINIZMUS ÉS A MARXISTÁK A Magyar Református Egyház 450 éves fennállása folyamán sok megpróbáltatáson és üldözésen esett keresztül. A törökök rabszolgaságba hurcolták, a Habsburgok gályára vitték legjobbjait. Minden üldözés ellenére azonban nem volt rá eset, hogy a törökök azt követelték volna, hogy egyházunk a mohamedán hittudósok “Kálvin-kritikáját” dicsérje a maga vallásos irataiban, és arra sem találunk példát, hogy a Habsburgok azt várták volna tőle, hogy a római egyháznak a kálvinizmusról alkotott véleményét magasztalja teológiai müveiben. Ami a legsötétebb vallásüldözés alatt sem történt meg, valósággá lett a mai magyar Népköztársaságban. A magyarországi református egyház hivatalos lapja, a Református Egyház, Dr. Kocsis Elemér tollából nyolc hasábos méltatást közöl a marxisták “kálvinizmus-kritikájáról”. A méltatásra Kónya István “Tanulmányok a kálvinizmusról” c. uj könyve adott alkalmat, mely a marxista filozófus és valláskritikus összegyűjtött tanulmányait tartalmazza a kálvinizmusról. Miért a nagy érdeklődés marxista körökben a kálvinizmus iránt? Kónya nyíltan gyakorlati szempontokra hivatkozik: “Sajátosan magyarországi tapasztalat, hogy a szocializmus, a politikai együttműködés feltételeinek a kiépítése a kálvinista egyházzal lényegesen könnyebben ment végbe, mint a római katolikus egyházzal. Ez a proletárdiktatúra államának egyházpolitikája szempontjából jelentős pozitiv tapasztalatokat is szolgáltat, amelynek nemzetközi hasznosítása figyelemreméltó lehet más országok és más kommunista pártok részére is”. Másszóval arra kíván feleletet adni, hogy például az amerikai kommunisták miért kezdjék a vallás felszámolását az itteni református egyházzal. A marxista professzor szerint a vallásnak nincs önálló élete, mert az csupán a társadalmi-gazdasági rendszer felépítménye, azaz ideológiája. A vallásról ezért nem lehet a hit, vagy a hittörténet alapján, hanem csakis társadalomtörténeti szempontból beszélni. A keresztyénség — mondja a marxista bölcs — a középkorban érkezett el “ideológiai hatalma csúcsára”, a feudalizmus vallásaként. A feudalizmus bomlása azonban megmutatkozik a felépítményben is. így a reformáció a feudalizmus bomlási terméke, a kálvinizmus pedig “a feudalizmus ellen harcba induló friss, uj történelmi osztály, a zsenge burzsoázia ideológiai jelentkezése”. A predestináció az uj osztály hivatástudatának a kifejezője, mely Kónya professzor engelsi megfogalmazásában úgy hangzik, hogy “a kereskedelmi konkurrencia világában a siker, vagy kudarc nem egy ember tevékenységétől, vagy ügyességétől függ. Nem attól függ, aki akarja, nem is attól, aki fut, hanem az ismeretlen felsőbb gazdasági hatalmak könyörületétől”. Kónya szerint a “kálvinista ideológiát a kibontakozó kapitalizmus hozta létre, azért, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel segítse az ideológiai harcban az őt szülő rendet”. “A protestantizmussal a keresztyénség valóban hanyatló szakaszába lépett. S minthogy a keresztyénség nem más, mint a vallás fejlődésének tetőfoka, az abszolút vallás, ezért ezzel tulajdonképen a vallás lépett utolsó szakaszába”. Végül Kónya megállapítja, hogy mivel a burzsoázia volt az utolsó társadalmi osztály, amely ideológiájává tette a keresztyénséget, igy a vallásnak és benne a protestantizmusnak is a sorsa az kell, hogy legyen, hogy “az utolsó reakciós osztály, a burzsoázia maradványainak eltűnése után maga is eltűnjék”. “A kálvinizmus Magyarországon” c. fejezetben Kónya kizárólag a két világháború közötti időszakot tárgyalja, mintha kálvinizmus azelőtt nem létezett volna. Megállapítja, hogy az eredeti “kálvinista nacionalizmus” ebben a korszakban a “reakcióssá és sovinisztává vált militarista burzsoá nacionalizmus” támogatójává lett. Élesen bírálja Ravasz László és Baltazár Dezső püspökök “forradalomellenes” értsd ezalatt kommunista forradalom-ellenes magatartását. Kónya könyvét “A fordulat éve-az egyezmény éve” c. fejezettel zárja,” amikor uj vezetőgárda került az egyház élére, amely meg tudta valósítani a népi demokratikus állam és az egyház termékeny együttműködését”. Ez az uj vezetőgárda most nyilván arra hivatott, hogy a “burzsoázia maradványainak végső felszámolásával” a magyarországi kálvinizmus teljes felszámolása felett pontifikáljon, Kónya elképzelése szerint. A marxistáknak nyilván joguk van ahhoz, hogy azt Írjanak a kálvinizmusról, amit akarnak. Az ellen sem lehet kifogásunk, ha a magyarországi Református Egyház hivatalos lapja, a Református Egyház a marxista filozófusok kálvinizmust-kutató tanulmányairól beszámol. De vájjon minémü lélek lakozik a hivatalos lap szerkesztőiben, amikor a marxizmus primitiv szemléletét a kálvinizmussal kapcsolatban jóformán minden társadalmi elemzés és teológiai kritika nélkül lelkészeik és híveik elé tárják? Annyit legalább illett volna megkérdezniök, hogy vájjon Magyarországon, ahol sem a burzsoázia, sem a kapitalizmus egészen a múlt század végéig nem jelentkezett, milyen társadalomnak volt a kálvinizmus a “felépítménye”, vagy “ideológiája”, és minek köszönhette a fennállását ezek hiányában háromszáz éven keresztül? Kritikai ellenvetés helyett azonban a hivatalos lap nem csak hogy elfogadja a kálvinizmus marxista
