Magyar Egyház, 1976 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-01 / 3. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ DR. BÉKY ZOLTÁN: “MEG KELL PRÓBÁLNI A “Nem kell nekünk a más folyója Nem kell nekünk a mások bérce Csak magyar föld és magyar róna, Amint az Isten rég kirótta Nem kell nekünk idegen égbolt Egy porszeme sem a világnak, Csak az kell ami a miénk volt, Igazságot, Igazságot Magyarországnak” Az Egyházak Világtanácsának nairobi gyűlésére orvosaim tiltakozása ellenére vérző vesével — mentem el. De éreztem, hogy ezt az alkalmat, ha az életembe kerül is, erdélyi véreinkért nem mulaszthatom el. Nairobiban napi 16 órát tárgyalni, dokumentumokat előterjeszteni, bizonyítani, ellenfelekkel vitatkozni, barátokat, összeköttetéseket szerezni, hivatalos körökkel elvben elfogadtatni és a hivatalos kivizsgálást kiharcolni, az elnyomó hatalmakat elítéltetni és köteleztetni az emberi jogok: vallás, gondolat, szólás szabadság és önrendelkezési jog biztosítására — sok jóakaratú barátunkkal együtt — emberfeletti feladat volt. Isten küzdelmünket megáldotta. Haza hozott, de másnap kórházba kerültem. Könnyebb operáción mentem keresztül, s utána több napos igazgatósági gyűlést kellett levezetnem. Egyesületünk négy éves konvencióját előkészíteni, hivatalos lapunkat megszerkeszteni és kiadni, s közben hivatalommal járó kötelességeimet teljesíteni, ami ismét megviselt úgy, hogy újra kórházba kerültem prostata operációval. Korunk legnagyobb magyarja —Mindszenty — ezzel az operációval maradt a műtőasztalon, engem az Ő szent eszméiért küzdő, Őt meg sem közelítő gyarló embert megtartott, bizonyára, hogy egy még egy pár dolgot elvégezhessek abból, amit még rám bízott. Ezeket a sorokat kórházi ágyamról írom főként azért, hogyha valami történne velem, néhány dolgot egyházaink vezetőinek, az emigráció vezetőinek, magyar testvéreimnek fajtámért egy életen keresztül folytatott küzdelmes harca és különösen — a nairobi tapasztalataim után — a lelkére kössek és örökségül hagyjak. A nairobi világgyűlésről hetenként küldöttem hivatalos jelentéseket az összes magyar lapoknak, a Free Europe-nak és a rádióknak, melyek pontosan közölték, amiért ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki. Ezekben a gyűlés pontos leírása, vitái, harcai, határozatai mellett közöltem számunkra a legfontosabbat, hogy az erdélyi magyarság elnyomásának az ügyét sikerült a világ közvéleménye elé vinnem. “Hogyan akarnak a románok 2 és fél millió magyart kiirtani azon a földön, amely 1,000 esztendő LEHETETLENSÉGET”....! óta a magyaroké volt, hogyan űzik ki és szórják szét őket városaikból, falvaikból román regát területre, hogyan szüntetik be magyar iskoláikat, tiltják be a magyar nyelvüket, hogyan fosztják meg emberi jogaiktól, szabad vallásgyakorlatuktól, szólásszabadsákuktól, hogyan kobozzák el történelmi emlékeiket, kincseiket, egyházi dokumentumaikat, úrvacsorái kelyheiket, anyakönyveiket, hogy a magyarságnak még az emlékét is kiirtsák”. Ez a vádirat megjelent az ottani angol és más nyelvű lapokban melyekről másolatot is küldtem. Utána televízión és rádión adtam le a világ minden része felé sugározva. A Francia Református Egyház hivatalos lapja a “Reformé” e tényeket szóról-szóra leközölte, amelyet eddig csak a Katolikus Magyarok Vasárnapjá-nak szerkesztője Eszterhás István közölt magyar fordításban. Hogy ez mit jelent a román barát franciák egyik felekezeti lapjában a románoknak a magyarokkal elkövetett vallásüldözései, egyházi kincsei elkobzása, ennek következményei máris mutatkoznak. A nairobi világgyűlés reánk nézve legnagyobb eredménye, hogy az erdélyi magyarság elnyomása és tendenciózus kiirtásának az ügye a világ közvéleménye és ítélőszéke elé került. Ha milliós kis népek ma önállóságot és szabadságot nyernek, akkor van szó, remény és eshetőség az Erdély magyarlakta területeinek önállósítására és esetleges — nem Nyugat amely annyiszor csapott be és adott el — hanem egy idegen hatalom segítségével a mai Magyarországhoz való csatolására. Mert hiszem, hogyha összefogtok és a nairobi elgondolásokat és lehetőségeket magatokévá teszitek és azok alapján indítjátok el a harcot, akkor még megérhetjük egy, ha nem is az általunk elképzelt ezer éves haza visszaállítását, de az elszakított magyarság milliós tömegeinek és területeinek a régi hazával való egyesítését. Éhez kiállás kell, összefogás, bátorság, halálos elszántság, irtózatos áldozat és pénz kell. Istenbe vetett bizalom és hit, akik hisznek, azoknak minden lehetséges. Napoleon azt mondotta, hogy a győzelem ott van, ahol több a fegyver és a hadsereg. Egy másik hadvezér megjegyezte, hogy a győzelem azon az oldalon van, ahol az igazság és akik mellett ott van az Isten. Az igazságot 3 napig, 10 esztendeig, fél évszázadig sírba zárhatja a gonoszság, de eljön a nap és el fog jönni az idő, amikor az igazság kitör a sírból és győz az emberi gonoszság felett. Ebben kell hinnünk. Ezt kell munkálnunk, amig meg nem nyílik a sír és el nem jön a magyar feltámadás napja, amelyben szentül és törhetetlenül hinnünk kell.
