Magyar Egyház, 1975 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1975-08-01 / 8-9. szám

2 MAGYAR EGYHÁZ Létezés és változás I. János 3:2. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá; mert meg fogjuk öt látni, amint van. Egyik londoni templomban ez a felírás olvasható: két dolog van, amin nem szabad panaszkodni. Egyik az, amin nem lehet változ­tatni, — ezen úgy sem érdemes panaszkodni; a másik, amin lehet változtatni; ezen meg nem panasz­kodni kell, hanem változtatni kell rajta. Ebben a mélyértelmű és nagyon világos tételben egy nagy igazság jut kifejezésre. Az az igazság, hogy világunk kétféle elemből áll. Egyik a létezés, másik a változás. Abból, ami van, és abból, ami lesz. Lenni és valamivé válni, ez a két nagy világtényező. A létezés és a válto­zás együtt az élet. Legvilágosab­ban példázza ezt a folyó képe. A folyó is két dologból áll: egyik a meder, másik a víz, amely benne foly. Amaz az örök állandóság, amez az örök változás. Melyik a fontosabb? Víz nélkül a meder halott folyó, meder nélkül a víz ingovány. Azért kell nekünk is a létezés és változás egyensúlyára törekednünk. I. Gondoljunk el egy olyan világot, amelyben nincsen változás. Ez a világ feltétlenül élettelen, halott világ volna. Ahol nincs változás, ott lehetetlen a növekedés és le­­hetelen a fejlődés; ott a búza­szemből sohasem lesz kalász, a gyermekből soha sem lesz férfi, a virágból sohasem lesz gyümölcs. Ahol nincs változás, ott nem lehet valamit jobbá tenni, valami hibán vagy bajon segíteni. Egy ilyen világban nem lakik a remény. A pokolnak is a legborzasztóbb vo­nása az, hogy benne nem lehet semmit jóvá tenni vagy újra kez­deni. Örökre változhatatlan ítélet alá van rekesztve minden és úgy marad, ahogy volt. Egy ilyen világ­ban nem lehet elképzelni a neve­lésnek a gondolatát, mert a nevelés tulajdonképpen tervszerű fejlesz­tése, változtatása, javítása az em­ber belső életének. Nem tudunk elképzelni kultúrát, mert a kul­túra lényege éppen az, hogy az ember külső és belső élete egyre jobbá váljék és magasabbra fejlőd­jék. Ilyen életet Pompejiben vagy Herkulaneumban lehet látni, ahol egy rettentő pillanat lávává der­mesztette a sürgő-forgó életet. Raj­tuk nincs változás, de nincsen is bennük élet. Gondoljuk el a vallásos életet úgy, hogy ne legyen benne válto­zás. Megszűnnék az erkölcs. Nem volna jóság. Egyszerre kiesik a val­lás közepéből annak lelke, csírája: a váltság. Az ember örök bűn átka alatt nyögne és örök reménytelen­séggel menne a bizonyos halálba. Nem volna hely a Kereszt számára a földön, de nem volna a szívek­ben sem. Krisztus éppen úgy nem jöhetett volna hozzánk, mint ahogy nem mehetett a kövekhez. Pedig a kövek változnak, élnek, csak éppen emberré nem válnak. A változhatatlan emberi lélek a kővé vált emberi lélek. Ugyebár ujjong a lelkünk, hogy ilyen világ nincs? Ujjongunk, hogy az életet lehet fejleszteni, megszé­píteni, újra kezdeni, hogy egy rugalmas világban élünk, ahol ezer kapuja van a lehetőségeknek, s mi úrrá tudunk lenni fölöttük. Vannak feladatok, missziók, hős­tettek és eredmények. Ott áll az élet csúcsán a nagy világművész: az ember! Most gondoljunk el egy olyan világot, amelyben csupán változás van és nincsen semmi állandóság. Milyen nyughatatlan, értelmetlen játékká válik egyszerre az egész élet! Olyanná, mint a felhő, vagy az álom, vagy a tenger habja: örök kiszámíthatatlansággá és örök bi­zonytalansággá. Egy világban, a­­melyben nincs állandóság, nem volna jellem, nem volna egyéniség, nem volna törvény. Anya és gyer­meke közömbössé válnának egy­másra, mert minden percben el­felejtenék egymást, s minden perc­ben mint idegenek ismerkednének meg. Mindegy lenne a férjnek, hogy ki a felesége és megfordítva, az élet közössége helyett pilla­natnyi találkozásokból állana a mQymc n August.-Sept., 1975 — Vol. 54, No. 8-9 Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly. Editor-in-Chief: DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editor: REV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 (216) 666-4600 Business Manager: REV. LOUIS ILLÉS 1411 Kennedy Ave., Duquesne, Pa. 15110 Circulation Manager: REV. KALMAN GONDOCZ 101 University Dr., McKeesport, Pa. 15132 Office of Publication: Bethlen Press, Inc. Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. Subscription—Előfizetés: évi $3 yearly szerelem. Nem volna család, ott­hon, nem volna nemzet és nem lenne történelem. Hiába tenne csodát a nevelés, s teremtene huszonnégy óra alatt új embere­ket, holnap megint újra kezdhetné a sisyphusi munkát, mert a kő a tető pereméről visszahullana. Hiá­ba építenének házat ma, a felle­gekig érőt, ha holnap megint le­­omlanék és köddé válnék. Nem lehet elképzelni tudományt, erköl­csöt, eszményeket, — egyszóval kultúrát állandóság nélkül. Olyan volna az emberiség, mint az omló homok, mint a Szahara fövenye, mikor a számum kavarja. Nem lehet elképzelni hitet sem egy olyan világban, amelyben nincs állandóság. Isten és ember nem találna egymásra és nem ismer­hetné meg egymást. Ma végbe­menne rajtad az újjászületés cso­dája, holnap megint a kárhozat fertőjében fetrengenél. A vallás tűnő hangulattá változnék, olyan­forma volna, mint aminőt az ópiumszívó álmában lát. Sugárzó ködképei elosztanának, s utána még betegebben, s még nyomorul­tabban sírna fel a lélek. Milyen jó, hogy van változatlan­ság; dolgok, amelyek a létezés vasoszlopain állanak, s az, ami vál­tozik, az állandóhoz oly csekély, mint az Alpesekhez a vékony tele­­vény, a gránithoz az a mélyedés, amit az esőcsepp váj rajta. Mert az, hogy tudok-e írni vagy nem, egészen kicsiny dolog ahhoz, hogy IRAS ÉS ELET

Next

/
Thumbnails
Contents