Magyar Egyház, 1975 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1975-06-01 / 6-7. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ zott az új egyházalkotmány megírásán. Céljuk az volt, hogy megőrizve a magyar református egyházigazgatás különleges jellegét és tartalmát az amerikai egyházi élet követelményeinek megfelelő modern egyházalkotmányt alkossanak. Az alkotmánytervezet elkészülte után, 1974 nyarán, minden gyülekezet megkapta a tervezetet. Észrevételeiket a bizottság beledolgozta a tervezetbe; az így módosított új tervezet ismét lement a gyülekezetekhez. E közgyűlést megelőzően többórás bizottsági tárgyalás állapodott meg a végleges szövegben. A módosítások ismertetése után az Alkotmányozó Közgyűlés az Amerikai Magyar Református Egyház új alkotmányát elfogadta és annak rendelkezéseit jogerőre emelte. Az új alkotmány természetesen megtartja az Amerikai Magyar Református Egyház hitvallási alapjaiként a teljes Szentírás mellett a Heidelbergi Kátét és a Második Helvét Hitvallást, az egyház zsinatpresbiteri felépítését valamint minden egyházi fórumon a lelkészi és nem-lelkészi (világi) elem paritását. Szabályozza a gyülekezetek, egyházinegvék és az egyházkerület struktúráját, joghatóságát és igazgatását; az egyháztagok, egyháztanácsok, lelkipásztorok, esperesek, püspök és gondnokok jogait és kötelességeit; az egyházi bíráskodás mikéntjét; a lelkipásztorválasztás módját. Az itt felsorolt területeken számos új rendelkezés van, illetve az eddigiek pontosabb körülírása. Az alkotmány újra szabályozza a vegvesházasságok esetén követendő magatartást. Az új rendelkezések közé tartozik az is, hogy ezentúl lehetővé válik női presbiterek választása. Az új alkotmány egy-egy példánya rövidesen kezében lesz minden gyülekezetnek; intézkedés történt elegendő példányban való kinyomtatására valamint hiteles magyar fordításban való elkészítésére is. A közgyűlés során négy közösség részéről hangzott el üdvözlés: Dr. Béky Zoltán az Amerikai Magyar Református Egyesület, Nagy Lajos a Bethlen Otthon és Illés Lajos az Országos Református Lelkészegyesület, illetve Presbiterszövetség nevében köszöntötte a Közgyűlést. Mindhárman a Közgyűlés alkotó tagjai voltak különben, Béky Zoltán és Nagy Lajos mint volt püspökök, Illés Lajos mint a nyugati egyházmegye delegátusa. A Közgyűlésen számos vendég vett részt; a Bethlen Otthon volt a szíves házigazda. Ábrahám Dezső imája zárta be az Amerikai Magyar Református Egyház e nagyhorderejű közgyűlését. Kovács István MAGYAR REFORMÁTUS EGYSÉG Alapige: János ev. 17:11; “Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.” Ez az ige az övéiért halálra készülő Úr Jézus főpapi imájából való! A név, amire az Úr útal s amit Máté és Lukács evangéliuma szerint az Atya adott néki: a JEHOSHUA, a mi nyelvhasználatunk szerint a JÉZUS név, aminek a jelentése Szabadító, Üdvözítő, mert amint azt Máté evangéliumában olvassuk, ennek a névnek a viselője “szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.” Ez a minket bűneinkből élete árán megszabadító Úr Jézus pedig, aki értünk annyira szívből tudott könyörögni: imádságában négyszer ismétli meg fokozódó hangsúllyal a kérést, hogy egyek legyenek, mint Ő és az Atya. “Hiszek egy közönséges keresztyén anyaszentegyházat", mondja az apostoli hitvallás. Mondja, mert nincs az újtestámentumnak olyan könyve, amelyik ilyen, vagy olyan szövegezéssel, de félremagyarázhatatlan értelemmel ne hangsúlyozná, ne emelné ki az Úr követőinek kötelező egységét és egyességét. De sajnos, úgy vagyunk ezzel is, mint az evangélium egyéb követelményeivel: jó, szép helyes mind, a lélek is kész bennünk, csak épen a test erőtelen. Egy közösségben, egy értelemben, egy célért, az Isten dicsőségéért élni, munkálkodni a földön: ez már maga volna a mennyország, de eddig még mindig akadtak “ércmíves Sándorok, Démások és Diatrefesek, nikolaiták és hamis próféták” és ez az oka annak, hogy az egy közönséges keresztyén anyaszentegyház földi vetületét, a látható Egyházat kezdettől fogva a törékenység, a megosztódás jellemzi s az erre való törekvés mindig erősebb volt, mint az egységre való hajlandóság. Kivételt talán csak a századunk negyvenes éveiben kezdődött s a hatvanas években felfokozódott általános egységtörekvés képvisel, de hogy ez mennyire fog célt érni, egyelőre nem tudjuk. Amennyire az egyháztörténetet ismerem, a földi Egyház protestánsnak jelzett részében egyedül a Magyarországi Református Egyház az, amelyben eleddig egyetlen szakadási kisérlet sem sikerült, a tizenhetedik századbeli Szilvásujfalvi Anderkó Imrétől és Tolnai Dali Jánostól a huszadik századi nagyváradi Gyenge Jánosig. Szakadással magyar református vonatkozásban Észak-Amerikában találkozunk először. Mivel a pol
