Magyar Egyház, 1975 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1975-05-01 / 5. szám

MAGYAR EGYHÁZ 3 HITTEL A HITETLEN VILÁGBAN Atyák és Testvérek! Amikor 1975 áprilisá­ban összesereglünk az Amerikai Magyar Re­formátus Egyház Nyu­gati Egyházmegyéjének közgyűlésére és az es­­peresi jelentés meghall­gatására, akkor először is hála kell, hogy el­­töltse szíveinket a vég­telen hatalmú és örök Isten iránt, aki megtar­tott bennünket az el­múlt esztendők folyamán. Életben maradásunk nem természetes dolog, nem emberi erőknek és földi ha­talmaknak a munkája, hanem az élő Isten megmásít­hatatlan akarata. Hitetlen világban élünk, ahol min­den ellenünk dolgozik. Ellenünk dolgozik felnövő generáció világszem­lélete, a középkorú ember élvezethajhászása és ön­zése, az idősebbek kiábrándulása és közömbössége. Ellenünk dolgozik a hitetlenséget, istentelenséget és vallástalanságot nyilvánosan támogató állami gépe­zet, iskolarendszer, televizió és ujsághálózat. Ellenünk dolgozik a társadalmi élet, az erkölcsnélküli felfogás, politikusok gátlástalansága, bűnözők népszerűsége, a rend ellen úszító felforgatok és anarchisták tömege. Ellenünk dolgozik a kommunista világ erőinek össze­fogása, politikai és katonai gépezete. Ellenünk dol­gozik az idegen világ beolvasztó ereje, az észnélküli rohanás egyik helyről a másikra, a munkanélküliség, a reménytelenség, a szegénység. Sokszor ellenünk dolgoznak saját testvéreink és barátaink is. Mégis, minden ellenünk dolgozó és ben­nünket megsemmisíteni akaró és próbáló hatalom ellenére élünk, vagyunk, sok esetben fejlődünk és növekszünk, gazdagszunk és erősödünk. Mindez nem a mi kiválóságunknak, jó munkánknak, vagy bölcses­ségünknek eredménye, hanem az Isten Szent Lelké­nek csodálatos munkája és a feltámadott Krisztus élő Igéjének megmagyarázhatatlan, de szemmel látható ereje és hatalma. 1975 áprilisában hálaadással boru­lok le Isten nagysága és dicsősége előtt, aki egyház­megyénket, gyülekezeteinket, lelkészeinket, presbi­tereinket, férfi és asszonytestvéreinket, gyermekein­ket és öregjeinket megtartotta. Isten megtartott ben­nünket az Úr Jézus Kristusban való hitben, az Ame­rikai Magyar Református Egyházban és a magyar­ságban. Mindez mutatja, hogy a mi kiválasztásunk nem emberektől, hanem Istentől való és a mi szolgálatunk ezen a földön és itt az Egyesült Államokban és Ka­nadában nem emberi hanem isteni eredetű misszió. Az elmúlt évben királyok vesztették el trónjaikat, milliós hadseregek tűntek el a föld színéről, vezető politikusok buktak bele emberi gyarlóságaikba, mil­liomosok vesztették el mindenüket, országhatárok változtak meg. Forrong a világ, vajúdik az emberiség, milliókat söpör el a gyűlöletnek felzaklatott ten­gere. Mégis, ebben a történelmi viharban élve maradt az egyház, amelynek nincsen hatalma, nincsen had­serege, nincsen ereje és nincsen pénze. Megtartottuk a hitet és a hit megtartott bennünket. Az Úr Jézus Krisztusban való hit ma is lecsendesiti a vihart az egyház életében és az egyes emberi életekben egya­ránt. Isten sokat bízott ránk, az Ő szent igéjét és a mi magyar népünknek a szolgálatát, és egy napon sokat fog majd számonkémi tőlünk: az ő igéjét és a mi népünket! Megtartottuk-e a szolgálatot, átad­tuk-e másoknak a megbocsájtás isteni örömüzenetét, éltük-e a szeretetből fakadó és áldásokban betelje­sedő életet. Ezekre a kérdésékre nem könnyű vála­szolni, mert a mérőzsinór az Isten kezében van. Val­lanunk kell azonban a szentírási igazságot, ha min­dent megtettünk is haszontalan szolgák vagyunk és csak az Isten kegyelmessége és jósága tarthat meg bennünket. Az elmúlt három esztendő alatt sok minden tör­tént az Amerikai Magyar Református Egyház Nyu­gati Egyházmegyéjében. Sok öröm és sok fájdalom, sok próbálkozás és sok kudarc, sok reménység és sok csalódás, sok imádság és sok viszálykodás, sok ered­mény és sok keserűség. Mint az egyházmegye esperese sokszor fájdalommal és könnyekkel hoztam meg dön­téseimet, nem volt könnyű az életem, de Isten színe előtt vallom, hogy megpróbáltam a legjobbat és meg­hoztam a legnagyobb áldozatot is, családomnak és önmagámnak sok esetben való feláldozását az egy­házmegye fejlődése, békessége és jövendője érdeké­ben. Egyházmegyénk az Amerikai Magyar Reformá­tus Egyház legnagyobb egyházmegyéje, nagyobb te­rületen fekszenek gyülekezeteink mint egész Európa. Mégis majdnem minden gyülekezetünket minden esztendőben meglátogattam. 3 esztendő alatt 61 napot töltöttem otthonomtól távol az egyházmegye ügyeiben eljárva, a legtöbb­ször a legnehezebb problémákat próbáltam megol­dani, 40,000 mérföldet repülve vagy hajtva 42 szolgá­latot végezve, sokszor a hajnali órákig tárgyalva gyü­lekezeti vezetőkkel és egyháztagokkal. Ami rossz volt és ami nem sikerült az az én bűnöm és az én hibám, ami jó lett és ami előbbrevitte ügyünket azért egye­dül Istené a dicsőség.

Next

/
Thumbnails
Contents