Magyar Egyház, 1975 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 ÖTVEN ÉV Ötven éve, hogy Amerika földjén megszületett egy önálló, független, önmagát fenntartó és önmagát kormányzó magyar református egyház. Ötven éve, hogy Duquesneben 5 lelkipásztor, 7 egyházi képviselő 6 egyház nevében 1924. december 9-én a Szentlélek Isten tanácsára megalakították a Független Amerikai Magyar Református Egyházat. A lelkipásztorok, akik részt vettek ezen a történelmi gyűlésen, már mind elmentek jutalmuk elvételére. A világiak közül még egy tanú van életben, Bodnár István az első egyházmegyei, később egyházkerületi főgondnok, aki csendesedő szívvel emlékezik a nagy időkre. Fájó szívvel írjuk le, hogy több egyházunk (7) megszűnt, mert híveink elköltöztek, vagy Istenünk hazahívta őket az égi honba. Ötven év alatt a 6 egyházból jelenleg 22 anyaegyház van s több társegyház, vagy missziói egyház. Papíron 45 lelkipásztor vallja, hogy ők a független lelkipásztorok közé tartoznak, bárhol szolgáljanak is. A független gondolat valójában nem 50 évvel ezelőtt született meg. Minden magyar református ember legszebb álma volt 400 éven át, hogy egyháza legyen szabad, független egyház, egy szabad országban. Ez az égő vágy ott volt minden magyar református szívben s kihozták ide Amerika földjére is ezt az álmot. A független gondolatot rendszerint Sebestyén Endre nevéhez fűzik, de ott égett ez a nagy vágy Kuthy Zoltán new yorki esperes szívében is, aki a magyarországi hivatalos református egyháznak azt magyarázta, hogy az amerikai magyar reformátusoknak legjobb volna önálló amerikai magyar református egyházban élni. A nagy álmot az óhazai egyház nem valósíthatta meg a szegénység miatt s főleg azért, mert az édesanya ezer sebtől vérzett. Legkedvesebb gyermekét át kellett adnia azoknak, akik hittestvérek voltak, akik már előbb is megmutatták, hogy nem közömbös nekik az amerikai magyar reformátusok sorsa, szegénysége. Valamikor nem tudtam megérteni, hogy Kuthy Zoltán jó magyar szívének kérését nem hallgatták meg. A magyarországi hivatalos egyház vezetői is jó magyar szívű emberek voltak s arról álmodtak, hogy a kálvinista hátterű amerikai egyházak majd segítenek a csonka Magyarországon. Az álom álom maradt s hivatalosan sohasem ismerték he, hogy mégis csak jó lett volna Kuthy Zoltán esperesre hallgatni. Az elvesztett első világháború után Magyarországot darabjaira tépték Trianonban. A világ legnagyobb református egyházát is darabjaira törték. A gazdag, hajdan három milliós magyarországi református egyház is szegény lett. Nem tudta fizetni azokat az amerikai magyar református lelkészeket, akiket 1904 óta fizetett. Gyülekezetek nagy része hozzászokott, hogy nekik tartsanak lelkipásztort. Ekkor még nem volt vérükben, hogy egyházat a híveknek kell fenntartani. Szegény és többnyire nagy családú lelkészeknek 27 ezer dollárral tartozott a Konvent. A Konventnek is tartoztak az egyházak 25 ezer dollárral. Senki sem tudott fizetni. Itteni lelkészek tanácsára a Konvent elbocsátotta azokat az egyházakat, amelyek kebelébe tartoztak. Tiffin Ohioban 1920. október 7-én megkötöttek egy szerződést, amely szerint az amerikai magyar református gyülekezetek a Reformed Church védő szárnyai alá visszamennek. Lelkészek elmaradt fizetését a Reformed Church megfizeti s a Konventnek is visszafizeti az egyházak tartozását. A magyarországi hivatalos egyház úgy látta, hogy egyetlen járható út a tiffini egyezmény elfogadása. Ők arról álmodtak, hogy minden egyház elfogadja a tiffini egyezményt s egyetlen egyház lenne “s felette hű baráti szívvel vigyáznának az idősebb testvér jogán a nagy északamerikai testvér egyházak” mondotta Ravasz László a Konvent elnöke. A Tiffini Egyezményt nem fogadta el mindenki. Ez lett a botránkozás köve s a testvérek között megindult egy áldatlan harc, amely évtizedeken át tartott. Sok sok sebet ütött a szíveken s a kemény magyar kálvinista nem akarta elhinni, hogy nemcsak Kossuth Lajos jó magyar, de Széchényi István gróf is. Egy negyed század után vallom, hogy nemcsak a függetleneknél, hanem a csatlakozottaknál lehetett kemény magyar református valaki, nemcsak nálunk, hanem náluk is lehetett kuruckodni és kuruckodtak is. A Tiffini Egyezmény drága hatása volt, hogy Amerika földjén megalakult egy önálló, független, önmagát fenntartó, önmagát kormányzó magyar református egyház, amely lelkileg egynek tartotta magát az óhazai egyházzal, bár ez 1938-ig hivatalosan nem ismerte el a Független Egyházat. A hazai egyházkormányzati rendszert az amerikai viszonyok szerint tartotta meg. A Független Egyház írta be nevét az Amerikában nyilvántartott felekezetek közé. Megindult egy átkos és áldott versengés a két testvér egyház között. Sebeket kaptunk, sebeket ütöttünk, de ugyanakkor meg akartuk mutatni egymásnak, hogy egyházainkat fenn tudjuk tartani. Jó magyar érzéseket befogtuk vitorlánkba s vitte előre mindkettőnk egyházi hajóját. Most is igaz, hogy az amerikai felekezetek sorában mi hirdetjük, hogy itt van egy magyar református egyház is. Hála Istennek az utolsó tíz esztendőben ott vannak velünk a Református Világszövetségben, az Egyházak Világtanácsában, az Egyházak Nemzeti
